Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. gyarországi« és nem a »magyar« jelzőt viselte, hogy ezzel is dokumentálja a második kiteruacionáléhoz való tartozását. (Ügy van! Ügy van! a széfoőbaloldalon. — Nagy taps a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ebből elég volt! Vegyék tudomásul a t. urak, hogy mi magyarok voltunk akkor is, amikor ezek az urak még szabadkőműves páholyokban építgették ki egyéni karrierjüket vagy nemzetközi politikai szervezetek magyarországi tagozataként működő pártok ültek és magyarok maradunk és magyarokképpen fogunk élni, talán tengődni, talán meghalni, akkor is, ha a sors valami kiszámíthatatlan és egyre valószínűtlenebbé váló fordulata folytán megint alkalmuk nyílnék ilyen vagy olyan formában internacionális játékuk folytatására. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Soha! — Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ez a mi hitünk, ez a magyarságunk szilárd és megingathatatlan. Mi ezen az ősi földön magyar életet akarunk élni és magyar életet fogunk hirdetni a magunk és utódaink számára bárhonan jövő támadási vagy elnyomási kísérletekkel széniben is. (Élénk helyeslés és taps a szélsobalodalon.) Akármenyire szembenállunk a kormánnyal, egyben biztosak vagyunk: akár Bárdossy László, akár Káliay Miklós, de bárki önök közül üljön abban a székben ugyanúgy őrködni fog nemzeti életünk érintetlen magyarságán, (Ügy van! Ügy van!) és mi ebben is egyek leszünk, ugyanúgy, ahogy támogatjuk a kormányt a tengelyhez való csatlakozás és az új európaiság szolgálata által megkívánt politika folytatásában mindaddig, amíg ez a politika őszinte, egyenes és kétértelműségektől mentes lesz, (Helyeslés o izcteííbaloldalon.. Legyen azonban egyszer már vége ennek az olcsó és ildomtalan spekulálgatásnak azokra az érzésekre, amelyek egyformán élnek minden jó magyar ember lelkében, (Élénk helyeslés es taps a szélsobalodalon ) lépjen fel végre a kormány a magyar gondolatnak kufáraival és prostitulálóival szemben. Elég volt ezekből az igen különösen hangzó, álhazafias szólamokból, amelyek mögött egy baloldali népfront vágyálmai, sőt a forradalommal kacérkodó rezdülései lapulnak meg. Tessék végre ellenük is fellépni és ebben megint egyek leszünk.^ Abban azonban hogy ez a mai egyre veszélyesebbé váló állapot fenntartásáéit, hogy a haziai zsidóság örömére félvörös gyűlések, ünnepélyek, sőt felvonulások legyenek napirenden, egy az új Európa szellemiségével homlokegyenest ellenkező szellemiségnek a magyar közvéleménybe való visszacsempészésére és terjesztésére, ebiben nem leszünk egyek, és nem leszünk egyek azért, mert ennek az állapotnak a tűrése a nemzet egységét valóban megbonthatja. (Ügy van! Ügy van! a szélsobalodalon. — Rajniss Ferenc: Jöjjön vissza a volt külügyminiszter úr!"» Kérdem a miniszterelnök urat, haljandó-e a nemzet egysége érdekében e téren fellépni? Kérem határozott válaszát, hogy tovább akarja-e tíirni a hazai népfront játékait, avagy hajlandó-e a belügyi kormányzat híres, erős kezét egyszer arra felhasználni, hogy ezeket a mindinkább veszélyessé válható jelenségeket egyszersmindenkorra megszüntesse!? (Élénk helyeslés és taps a szélsobalodalon. — Maróthy Károly: A nyilasokkal van elfoglalva! — Egy hang jobbfelől: Az is éppen olyan veszélyes! — Ügy van! jobbfelől.) Most pedig térjünk át a miniszterelnök úr KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése Í9Á2 inérems ftf-én, csütörtökön. 105 programmjára, arra, amit elmondott és arra, ami a programúiból kimaradt. A miniszterelnök úr priogrammjának volt egy igen érdekes - és megszívlelendő része, úgy fejezhetném ki egybe foglalóan, volt egy kritikai része. A miniszterelnök úr mindenekelőtt megállapította, hogy az ifjúság nevelése ós a nemzet nevelése terén hiányosságok és mulasztások jelentkeznek. (Kállay Miklós miniszterelnök: A régebbi időkben. — Rajniss Ferenc: Hóman levonta a konzekvenciát! — Káíiay Miklós miniszterelnök: Nem Hórnanra értettem!) Megállapította ä miniszterelnök úr, hogy a közellátás eddig, nem volt megszervezve. Megállapította azt, hogy szükség van a konjunkturális nyereségek megadóztatására, amit ismételten sürgettünk erről a helyről, de hiába. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megállapította azt, hogy szükség van kíméletre az adóbehajtásoknál különösen a hadbavonultakkal szemben — és csodálkozással hallottuk ezt, mert azt gondoltuk, természetes az, hogy kímélet érvényesüljön a hadbavonul, takkal sízemben. Megállapította azt, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot egy kissé késleltetni fogja, mert át akarja dolgozni és főleg az aktualitását és a gyorsabb hatását akarja előmozdítani; tehát ezzel megállapította azt, hogy ez a javaslat nem fedi teljesen az ő intencióit és nem szolgálja a lehető legjobban az ország érdekeit. Megállapította azt, hogy a házhelyakció lebonyolítása késlekedett a múltban és ezzel kapcsolatban igen helyesen egy részletben megvalósíthatónak jelezte azt a gondolatot, amit itt erről a helyről is sürgettünk, hogy tudniillik középfokú szakembereknek, középfokú műszaki embereknek t kiképzésére van az országban szükség. Megállapította a miniszterelnök úr azt, hogy a

r vizikárok elhárítása tekintetében több is történhetett volna, megállapította azt, hogy a készletek egybegyűjtésének — nem mondom, hogy rekvirálásának — az a rendje, ami tavaly életbelépett, nem megfelelő és más renddel kell helyettesíteni. Megállapította a miniszterelnök űr azt, hogy az igazságügyminisztériumnak elsősorban a rendeletek betartása felett kell Őrködnie, amiből azt látom, hogy a rendeletek betartása körül szintén voltak bizonyos hiányosságok. T. Ház! Nem akarom ezt a kínálkozó alkalmat felihasználni arra, hogy szembeállítsam a miniszterelnöknek ezt a kritikáját azzal a megállapításával, hogy a változatlan kabinettel, annak változatlan Programm ját változatlanul képviselvén, jelentkezik, (Élénk derültség és taps a szélsőbaloldalon.) csak annyit állapítok meg bizonyos belső megelégedettséggel, hogy a miniszterelnök úr igen sok tekintetben igazolta a mi kritikánkat (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ennek folytán bizalommal várom majd azt, hogy az elkövetkezendő kormány miniszterelnöke ugyanúgy igazolja majd a miniszterelnök úr politikájával szemben kifejtendő kritikánkat. (Élénk tetszés, és taps a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Jön még egy kormány!) T. Ház! A miniszterelnök úr programmiéban sok minden kérdésről megemlékezett. Távol állott néhány éven keresztül a politikától, tehát nem is várhatjuk tőle, hogy ma részletkérdésekbe belemélyedjen. Általános vázat adott» az általános váz egyes részeivel nem kívánok foglalkozni, csak rá akarok mutatni arra, hogy négy kérdés tekintetében nem lá23