Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-250
104 Az országgyűlés képviselőházának 250 mint mondotta — a következő: az első az, hogy erőinket a háború megnyerésére koncentráljuk, a második a nemzetiségi kérdés és a harmadik a közellátás problémája. A két utóbbival szeretnék röviden végezni. A nemzetiségi kérdésben felfogásunk min. dig az volt és az is marad, hogy ezt a rendkívül kényes nemzetpolitikai kérdést nem szabad a pártpolitikai viták síkjára áttolni. {Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Mester Miklós: Nem licitálunk!) Az alapelvek leszögezésén kívül ezért tartózkodtunk és tartózkodni is fogunk a nemzetiségi kérdések feszegetésétől (Meskó Zoltán: Nagyon helyes! — Helyeslés.) abban a reményben, hogy a kormány politikája ezt a kérdést az egészséges fejlődés útjára fogja terelni. (Helyeslés és taps.) Ami a közellátás problémáit illeti, nagyon jól tudjuk, hogy egyrészt a háború, másrészt pedig az elemi csapások ennek a kérdésnek a kielégítő megoldását rendkívül nehézzé teszik. Ezeket a vétlen nehézségeket _ lelkiismeretlenség volna a kormány számlájára írni, lelkiismeretlen politikára pedig nem vagyunk hajlandók. (Úgy van! úgy van-' — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Támogatni fogjuk a kor. mányt a közellátási kérdések olyan megoldásában, amely a lehető legjobb és legigazságosabb elosztását biztosítja a rendelkezésünkre álló javaknak. De egyet engedjen meg a miniszterelnök úr: ha azt látjuk, hogy hibák tör. lennek, — ahogyan a miniszterelnök xír maga is megemlítette, hogy hibák történtek a szervezés, elgondolás és végrehajtás terén — ak. kor ezeket a hibákat mi kötelességszerűen fel fogjuk itt tárni, mert úgy érezzük, hogy a nemzetnek ezzel teszünk szolgálatot. (Úgy van! Úgy van! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad ezekután áttérnem a harmadik kérdésre, arra, hogy ,a háború megnyerését kell minden eszközzel és a nemzet min'den erejével szolgálni. Nagy örömmel hallottam a miniszterelnök úrnak azt a megállapítását, hogy ez a háború a mi háborúnk. (Rajniss Ferenc: Éljen! Éljen! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ez a háború a magyarságnak a háborúja nemcsak megmaradásáért, hanem a jobb jövőért. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel kapcsolatban azonban legyen szabad most ezzel a kérdéssel kissé bővebben is foglalkoznom. Egységet kért a miniszterelnök úr. Ezt az egységet mi szívesen szolgáltatjuk ebben a kérdésben is. De miben kell állnia ennek az egységnek? Külpolitikai és katonapolitikai felfogásban. Helyünk a tengely mellett van és ezt a helyet nemcsak platonikus nyilatkozatokkal, hanem tettekkel, fáradalmak, lemondások, áldozatok és kockázatok vállalásával kell betöltenünk. (Helyeslés és taps a_ szélsőbaloldalon. — vitéz Várady László: Ezt mondta a miniszterelnök is!) Mi az új Európának éppen olyan megbecsült tagjai akarunk lenni, mint amilyen nem a liberális kor Magyarországa vagy a széttépett XVI—XVIII. századi Magyarország volt, hanem, mint amilyen az Árpádok idejében III. Bélának, az Anjou-királyoknak vagy Mátyás királynak Magyarországa volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ehhez azonban nekünk nagyobb teljesítményeket kell felmutatnunk az ország határain kívül és az ország határain belül is, mint amilyeneket eddig felmutattunk. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A harc, amely most itt folyik, nemcsak hataülése 19U2 március 19-én, csütörtökön. lompolitikai csoportosulásoknak a harca, hanem úgy szokták mondani, hogy világnézetek harcáról van szó és ez igaz a bolsevizmujssal szemben való harc vonatkozásában, de egyébként is mondhatjuk, hogy a szellemiségek, ideológiák harca. Az új Európa új szellemiséggel is jelentkezik. Ennek az új Európának ezt az új szellemiségét kell nekünk idehaza összhangba hoznunk az örök magyar szellemiség gel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Szegednél kezdtük!) Ez a kor nem a politikai demokráciák, nem a társadalmi liberalizmus, nem a kapitalista gazdasági szabad verseny kora, de ugyanúgy nem a másik végleté sem: az emberi életet elgépesítő, a lélek méltóságát megcsúfoló kommunizmusé, hanem egy magasabb közösségi erkölcsé, a na cionalista közösség eszméjéé. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezt kell szolgálnunk egész magatartásunkban, belső életberendezésünkben, áldozatkész, őszinte. nyílt és férfias állásfoglalásokkal. Ez annak az egységnek két ága, amelyet meg kell teremtenünk. De erre bennünket, szélsőjobboldaliakat nem kell biztatni, ezt a valóban szükséges egységet tőlünk nem kell fél teái. A miniszterelnök úr is tapasztalhatja talán majd, amint elődei tapasztalhatták, hogy ott, ahol a külpolitikával kapcsolatos kérdések hivatott tárgyalási helye van, mi voltunk azok, én és társaim, akik megvédtük a kormány politikáját a máshonnan jövő támadásokkal szem ben. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ha az egységről előadásokat akarnak tartani, vagy célzásokat tenni és tétetni lapokban, mindezt méltóztassék nem felénk, hanem azok felé adresszálni, akik a nemzeti fegyelem uek e kettős parancsát tudatosan fitymálják. De, véleményem szerint, még ez sem elég. Nem elég a felhívás, a célozgatás, nem elegendők az írott vagy nyomtatott szép szavak, mi tetteket várunk és sürgetünk a kormánytól. Tessék elvenni a lehetőségét annak, hogy tetszetős nemzetiszínű lepel alatt olyan irányzatok űzhessék a maguk kisded politikai játékait, amelyek ebbe az egységes felfogásba bekapcsolódni nem akarnak és akik a nemzeti fegyelem belső, valódi tartalmát nem tudják vagy nem akarják magukévá tenni. (Ügy van! Ügy van! .— Nagy taps a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Letörni a baloldalt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Imrédy Béla: Erről a tetszetős lepelről szeretnék egyszer beszélni. Ez a beszéd egyben tiltakozás a nii részünkről, tiltakozás az ellen, hogy a magyar nemzet szabadságát, a független magyar államiság szent gondolatát egyesek kisajátítsák a maguk számára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez senkinek sem áll jogában. Nem áll jogunkban nekünk sem, nem áll jogukban önöknek, kormánypártnak sem. De meg kell állapítani, hogy sem mi nem tesszük, sem önök nem is teszik ezt. Teszik ellenben egy sajnálatosan laza formájú, a homályból egyre jobban előtérbe lépő politikai irodalmi irányzat, amelynek a hívei között ott látjuk a levitézlett politikai irányzatok képviselőit félmagyar, félsváb származásukat elfelejtő törzsökösöket, a viílágpolgárság vagy talán a világproletárság szabadkőműves-bolsevista ábrándjait visszaálmodó nyugatos irodalmi körök tagjait és rajongóit, de legfőképpen ott találjuk annak a pártnak képviselőit, amely nemrégiben még a nevében is a »ma-