Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

Az' országgyűlés képviselőházának 250. tokból kiemelni. A nemzeti munkaprogramon harmadik pontját képező revízió ma már nem álom, hanem valóság (Felkiáltások a baU és szélsőbaloldalon: Részben!) ós hisszük, hogy mielőbb teljes valóság lesz. A titkos választó­jog, a munkaviszony szabályozása, az új sajtó­törvény, az ifjúság állásba juttatása, az. állás­halmozások megszüntetése, (Gúnyos derültség a szélsőbaloldalon.) a gazdasági és pénzügyi egyensúly, fenntartása, a szociális és családi szempontokat figyelembevevő adózás beveze­tése, (Zaj a szélsőbaloldalon, — Elnök csenget, — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) a nemzeti ter­melés folytonosságának biztosítása, a keresz­tény kis- és középexisztenciák szaporítása, az irányított gazdálkodás fokozottabb bevezetési 1 . érdekképviseleti rendszerünknek kiépítése: mind-mind egy-egy fontos határkövet jelent a nemzet fejlődésében és jelenti Gömbös Gyula nemzeti munkatervének eredményes megvaló­sítását. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tíz év óta mit csináltak'?) De ha hozzávesszük még ezek­hez a keresztény kereskedelem érdekében ho­zott intézkedéseket, az Országos Nép- és Csa­ládvédelmi Alap létesítését, az ország sokszáz községében épült egészségházakat, úthálóza­tunk tervszerű kiépítését, kultúrpolitikánknak legújabb alkotásait, közoktatásügyi reform­jainkat, közkönyvtárak létesítését, a népműve­lés és az ifjúsági testnevelés átszervezését és — amit elsőnek kellett volna mondanom, de nem azért hagytam utolsónak, mint hogyha nem helyeztem volna rá a legnagyobb súlyt — honvédségünk és közbiztonsági szerveinknek teljes és korszerű felszerelését, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) akkor megálla­píthatjuk, hogy Gömbös Gyula nemzeti munka­terve élő és munkáló programm volt a ma­gyar életben és annak kell maradnia a továb­biakban is. (Úgy van! Ügy van! — Taps jobb­felől és középen,) Éppen ezért azt a határozott álláspontot, amelyet a miniszterelnök úr ré­széről oly örömmel hallottunk, nemcsak mi, a Magyar Élet Pártja, hanem úgy érzem, hogy az egész jobboldali társadalom is nagy öröm­mel és nagy várakozással fogadja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) T. Képviselőház! A nemzeti munkaterv 95. pontja többek között ezeket mondja (olvassa): »Kötelességünknek tartjuk az uralkodó lelki válság leküzdését, a nemzet lelki újjászületésé­nek előmozdítását, az egészséges magyar vi­lágnézet kialakítását«. Amikor Gömbös Gyula ezt a pnogrammot felállította, akkor még előtte voltunk annak a harcnak, amelyet azóta ez a párt és a párt mögött álló jobboldali tömegek végigharcoltak. Én ma hitem ezerint állítom, t. Ház, hogy ez a közfelfogás, ez az egészséges nemzeti felfogás a magyar nép lelkében igenis teljesen kialakult, (Ügy van! Ügy van! jobb­felől és a középen.) Ha kimegyünk a magyar faluba, látjuk azt, hogy a magyar ember mé­lyen felelősségteljes érzésekkel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) kötelességének teljes átérzésé­vel áll a nehéz feladatok előtt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) reménykedve, bízva néz a jövő felé és tudja, hogy ennek az országnak az útja az új Európában is bizto­sítva van. (Ügy van! ügy van! jobbfelől, ­Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol marad a tapsi) T. Képviselőház! Ez a tábor, amely Gömbös Gyula tábora, most talán még erősebben együtt van, mint bármikor volt a múltban. (Ügy van! Úgy van! •— Ellenmondások a szélsőbalodalon.) ülésé 1942 március 19-én, csütörtökön. 101 Együtt vagyunk, egyek vagyunk, egyet aka­runk és mert látjuk, tudjuk, bízunk benne, hogy a miniszterelnök úr programmja a magyar jobboldali világnézlet kiteljesülését van hivatva munkálni, éppen ezért ez a párt a miniszter­elnök úrnak és kormányának munkája elé a legteljesebb bizalommal tekint. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. —• A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Haala Róbert jegyző: Teleki Béla gróf! Elnök: Teleki Béla gróf képviselő urat il­leti a szó. Gr. Teleki Béla: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!— Taps a balközépen.) Tisztelettel kérem biztonság okából beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását, bár nem hiszem, hogy igénybe fogom venni. (Felkiállások: Meg­adjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perces meg­hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a beszéd­idő meghosszabbításához hozzájárul. Gr. Teleki Béla: T. Ház! A miniszterelnök vir pregrammbeszéde alkalmat ad a pártoknak j artna, hogy hozzászóljanak ós politikai állás­foglalásukat leszögezzék. Ezt az alkalmat az erdélyi párt nevében arra kívánom felhasz­nálni, hogy ismét leszögezem, ^fôLÊogasunkat a kül- és belpolitikai kérdések tekintetében és megjelöljem azt az utat, amelyen pártunk az új kormányzati és parlamenti szak alatt haladni kíván. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy felszólalá­som tárgya és időtartama korlátozva van, csak az országvezetés legfőbb irányvonalaira sze­reltnek rámutatni pártunk részéről. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) T. Ház! Sohasem volt inkább időszerű az az álláspont, mint éppen ma, hogy a belpolitikát teljes összhangba kell hozni külpolitikánkkal, mondhatnám, alá kell rendelni külpolitikánk­nak, és a nemzet minden erejét gazdaságosan, de határozottan a körülöttünk folyó háborúba kell belevetnünk. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a háborúban dől el a mi sorsunk is, és most teremthetjüík meg egy nagyobb, gazdagabb és belsőleg kiegyensúlyozottabb Magyarország előfeltételeit. Ennek a háborús külpolitikának legkiválóbb képviselője Bárdossy László, (Hosz­szantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) mert az ő mély és Öntudatos magyarsága, ugyanakkor a tengelyhatalmakkal való kölcsönös bizalmon alapuló feltétlen együttműködése ma az egyedüli politika, amely a nemzet egyetemét csatasorba tudja állítani. (Úgy van! Ügy van!} Éppen ezért, örömmel és megnyugvással hallottuk a miniszterelnök úr­tól, hogy külpolitikai vonalon is teljesen az előző kormány vonalán kíván haladni. Erdély magyarsága öntudatosan válla ja ennek a kül­politikának a következményeit. A román meg­szállás alatt sokat kellett szenvednünk idegen érdekekért, most örömmel vállaljuk a nélkülö­zést és az áldozatot, mert tudjuk, hogy milyen célokat: saját nemzeti céljainkat szolgáljuk. (Ügy van! Úgy van! — Taps jobbfelől és a középen.) T. Ház! Abban mindnyájan egyetértünk, hogy ma azok a feladatok kell, hogy előtérben álljanak, amelyek a háborús erőfeszítéssel álla­nak közvetlen kapcsolatban. Ezek a feladatok: a termelés fokozása minden vonalon a had­sereg, országunk és szövetségeseink részére, a termelés helyes megszervezése és mindazok az intézkedések, amelyek a termeivények legjobb

Next

/
Thumbnails
Contents