Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-250
102 At országgyűlés képviselőházának 250, felhasználását, igazságos es célszerű elosztását biztosítják. Külön ki szeretném emelni ezt az igazságos és célszerű elosztást, amelyet a miniszterelnök úr is hangsúlyozott, amire azonban valóban a legnagyobb szükség van, mert csakis ez teszi mindenki számára egyenlően elviselhetővé a nélkülözéseket, az a tudat, tudniillik, hogy itt egyesek nem részesülhetnek jogtalan előnyökben. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) A termelés mai rendje sok kívánnivalót hagy maga után. (Igaz! Úgyvan! a balközépen.) Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr — mint gazda és volt földmívelésügyi miniszter — bizonyára hamarosan látni fogja, hogy a termelésnek az a rendje, — hogy egy példát említsek — amikor a földmívelésügyi minisztérium termelési eszközeivel a közellátási miniszter rendelkezik, nem szolgálja a maximális termelés lehetőségeit, látni fogja azt is, hogy egyes mezőgazdasági cikkekben, amelyeknek termelése helyes árpolitikával gyönyörűen fokozható volna, — hangsúlyozom, nem az árnívó áttörését, felemelését értem ezalatt, kizárólag egyes nélkülözhetetlen cikkek, mint a gyapjú termelésének a fokozását — a termelés a ráfizetéses ármegállapítás miatt miként fejlődik vissza az ország kárára. (Rajniss Ferenc: Igaz! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A termelés biztos menetét ós fokozását, valamint igazságos elosztását csak hivatása magaslatán álló tisztviselői kar biztosíthatja. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A tisztviselői felelősség hatványozását pártom megalakulása óta sürgeti, de a mai rendkívüli idők ezt a kérdést különösen időszerűvé teszik. A tisztviselők csak akkor tudnak a velük szemben t támasztott követelményeknek megfelelni és hivatásuk magaslatán megmaradni, ha mind szaktudás, mind erkölcsi színvonal tekintetében megtámadhatatlanok. (Ügy van! Ügy van!) Az ország érdeke, 'de magának a tisztviselői karnak a presztízse is azt kívánja, hogy ha valamelyik tisztviselő ez ellen a kötelesség ellen vétene, akkor ne nyugdíjazzák, hanem fegyelmi úton távolítsák el. (Taps a jobb- és a baloldalon.) Nem akarok erre példákat idézni, nem is ide tartozik, (Egy hang a szélsőbaloldalon: De lehetne!) Alkalmas pillanatban meg fogjuk tenni. Teljesen aláírom a miniszterelnök úrnatk azt a megállapítását, hogy a tisztviselők terhében az egyik legnagyobb súlypont a falusi jegyzőkön van. Hihetetlen, hogy mit teljesítenek és országos viszonylatban mit követelünk tőlük. (Ügy van! Ügy van!) Én csak fel kívánom hívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy bár a jegyzők nagyrésze igenis ezen a nívón van, a visszacsatolt területeken a gyorsabb kinevezésekkel kapcsolatban elkerülhetetlen volt, hogy ezekre a fontos posztokra egyegy helyen oda nem való ember is kerüljön. (Ügy van! a baloldalon.) A mai háborús viszonyok kötelességünkké teszik, hogy ezt a kérdést revideáljuk és ezeket az embereket ebből a szempontból különös bírálatoknak vessük alá. (Helyeslés.) T. Ház! Bármennyire is meg vagyunk azonban győződve arról, hogy ma a termelési kérdéseknek mindent meg kell előzniök és mindent ezek alá kell rendelnünk, egy pillanatra sem téveszthetjük szem elől, hogy ez a nagy élet-halál küzdelem egy jobb jövő érdekében folyik s nekünk már most fel kell készülnünk, hogy ebben a jobb jövőben méltóan ütése 194-2 március 19-én, csütörtökön. tudjuk a helyünket megállani. (Horváth Géza: Bizony!) Ez a tudat és elhatározás pedig azt a kötelezettséget rója ránk, hogy meg kell valósítanunk már most, a háború tartama alatt is mindazokat a szükséges reformokat, amelyek a termelés veszélyeztetése nélkül is megvalósíthatók. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes. — Élénk taps a jobb- és a baloldalon.) Nem akarom ezeket részletesen mind felsorolni, (Rassay Károly: Ez volna a helyes!) de rá kell mutassak egyes pontokra. Vannak olyan dolgok, amelyek most nemcsak a termelés veszélyeztetése nélkül megvalósíthatók, hanem a termelés érdekében meg is valósi tandók. (Ügy van! Ügy van!) Ezek közé sorolom elsősorban a munkáskérdéseket, a munkakamarák, a munkafelügyelőségek megszervezése útján. (Taps.) Ezeknek megszervezése több mint egy éve folyamatban van. Az iparügyi minisztérium foglalkozik vele, de egyelőre még érthetetlen okból nem jutott ez a kérdés a megvalósulás stádiumába. A háborús gazdálkodás az államnak messzemenő lehetőséget nyújt a gazdasági élet irányítására. Ezt a lehetőséget az államnak arra is fel kell használnia, hogy a zsidóságot a gazdasági életből kiszorítsa, {Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobb- és a baloldalon. — Palló Imre: Az Aladárokat is!) addig is, amíg a háború végeztével a zsidókérdés kitelepítéssel véglegesen megoldható lesz. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarom a strómanokra vonatkozó állásfoglalásunkat ismertetni, (Gr. Festetics Domonkos: Be kellene csukni őket mind!) költségvetési beszédemben részletesen kifejtettem. (Gr. Festetics Domonkos: Díszgojok és ejtőernyősök!) Ugyanolyan súlyt tulajdonítok továbbra is annak, hogy ezt az intézményt a zsidókkal együtt irtsuk ki a magyar életből. (Élénk helyeslés és taps a jobb. és a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Kiirtani! Akasztófa kell, ha más nem segít! Hazaárulók! Díszgojok és ejtőernyősök!) Egyezzünk meg egy pillanatra, hadid fejezzem be és azután parancsoljon. (Derültség.) Mind a háború megnyerése, mind a belső front fenntartása egyaránt a nemzeti öntudat szilárdságától függ. A háborús erőfeszítések nemzeti öntudattal telített légköre különösen alkalmas arra, hogy a fiatalságot jövendő hivatására hősi szellemben készítse elő. (Ügy van! a baloldalon.) Mivel a nemzeti öntudat a nevelésen fordul meg, oda kell hatnunk, hogy közoktatásügyünk a nemzetnevelés magasabb síkjára emeltessék fel. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezért tartjuk oly fontosnak a uemzetnevelés két főtényezőjének, az egyháznak és az iskolának mentől tökéletesebb összhangját. Ennek érdekében látnók szükséges nek az egyházak támogatásának és a felekezeti oktatásnak a reformját. (Éljenzés a bal. oldalon.) Nem akarom ezt részletezni, hosszú volna, alkalmunk lesz ebben egy gondolatot előterjeszteni. Éppen ezzel kapcsolatban meg kell még említenem, hogy mennyire fontosnak tartjuk a középosztályunk regenerálását is ezen a nevelésen keresztül az egészséges, ellhasználatlaai falusi rétegtől. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Ezt többször kifejtettük, de nem győzzük eleget hangoztatni és örömömre szolgál, hogy a miniszterelnök úr ugyanezt a gondolatot vetette fel, mert csakis
