Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

100 Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1942 március 19-én, csütörtökön. magamat kifejezni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azokat a magyar katonákat, akik távol, ezer kilométer távol a magyar haza szent rögét védik, elsősorban kell juttatásban részesíteni (Élénk helyeslés a jobboldalon), mert hálánk kifejezésére nincs alkalmasabb eszköz annál, mintha abból a szent magyar földből, amelyért vérüket hullatták, visszatérésük után egy-egy darabot elsősorban nékik juttatunk. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tessék Uormánynyilatkozalot adni!) A miniszterelnök úr volt szíves a zsidókérdéssel egyéb vonatkozásaiban is foglalkozni. Mai beszédében méltóztatott megemlíteni azt is, hogy mindazokat a nyilatkozatokat, amelyeket miniszterelnökké történt kinevezése óta eddig tett, teljes egészében fenntartja és ha azokat némely részleteiben itt nem is ismételte, minden tekintetben utalt arra, hogy ezekért vállalja a teljes felelősséget. A Magyar Elet Pártjában nagy megnyugvással hallottuk azokat a fejtegetéseket, amelyeket a zsidóság szerepére vonatkozólag tett a miniszterelnök úr, nemcsak birtokpolitikai, hanem egyéb vonatkozásokban is. Itt legyen szabad szíves figyelmét felhívnom arra is, hogy én nagyon szeretném, ha azon az úton, amelyen a tavalyi fajvédelmi törvény meghozatala alkalmával az első lépést megtettük, egy lépéssel megint továbbmennénk és gondoskodnánk á zsidók társadalmi elkülönítéséről. (Éljenzés és taps jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Karszalagot!) Szeretnék megnyugtató kijelentést hallani arra vonatkozólag, hogy ugyanakkor, amidőn a mi magyar véreink kint a haza védelmében véreznek, a zsidók legalábbis mint munkaszolgálatosok, de ki a harctérre vitessenek és ezen a réven vegyék ki a munkából részüket. (Taps a jobboldalon. — Zaj. — Maróthy Károly: Itt két programmbeszéd van, — úgylátszik!) Szeretném, ha a miniszterelnök úr foglalkoznék azzal, hogy a zsidó köztisztviselőket minél előbb leváltsák. T. Ház! Nem lehet tárgyilagos ügyintézést várni attól a zsidó tisztviselőtől, (Rassay Károly: Hol vannak?) akinek fajtestvérét... (Zaj. — Rajniss Ferenc: Miért nem csinálták m&gl — ftagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! Szeretném, ha a miniszterelnök úr által bejelentett átmeneti gazdálkodási előkészületek között szerepelne a zsidóság kitelepítésének kérdése isimért hiszen a háború utáni, remélhetőleg zsidómentés Európában, gondolni sem lehet egy olyan Magyarországra, ahol, habár csökkent jogokkal, zsidók is élnek. (Zaj. — SzöUŐsi Jenő: Többet mond, mint a miniszterelnök úr! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Túllicitál!) Szeretném továbbá, ha komoly és erőteljes intézkedések jelennének meg a zsidóválialatokbam elbújtatott zsidó vállalati vezetőkre vonatkozólag, (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! A zsidókérdés kétségtelenül egyik legfontosabb problémánk, de semmi esetre sem szabad azt mondani, hogy egyedüli problémánk. (Rassay Károly: Reméljük, egyéb is van! — Zaj.) K zsidókérdés megoldása és az azzal való foglalkozás semmi esetre sem gátolhatja meg sem a kormányt, sem a kormánypártot egyéb munkáinak elvégzésében. Itt elsősorban utalok a közösség szociális feladatainak megoldására, a nemzeti termelő munka szervezetének- kors*zerű kiépítésére, az érdekképviseleti hálózat további kiszélesítésére', közigazgatásunk reformjára, amelyről olyan szeretetteljes szavakkal emlékezett meg a miniszterelnök úr, a nemzeti termelő munka egyöntetűségének megalapozására, a nemzetnevelés és honvédelem nagy kérdéseinek előbbrevitelére, szóval mindent összevéve, nem szabad szem elől, téveszteni azokat a tevékenységeket, amelyek a korszerű és új Európába való beilleszkedésünknek egyik fontos alapját képezik, (vitéz Jaross Andor: Szóval éljen a nemzeti szocializmus?!) Általában végtelenül helyeslem a miniszterelnök úrnak azt a Ház előtt tett bejelentését, hogy terveket kíván készíteni a háború utáni időre, olyan terveket, amelyeknek előkészítésével a velünk baráti viszonyban élő Németországban és Olaszországban is állandóan foglalkoznak és éppen ezért a szakembereknek ilyetén való bekapcsolását rendkívül fontosnak és elengedhetetlenül szükségesnek tartom. (Keck Antal: Hosszú háborúra kell készülni, mert mindenki arra készül. — Rajuiss Ferenc: Jó lesz, ha rövid lesz, de azért hosszúra kell készülnünk! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) T. Ház! A nemzet életében egy-egy nemzedék a staféta szerepét játssza, A nemzedékek váltakozása a staféta-váltással hasonlítható össze, ahol minden nemzedékre az a kötelesség hárul, hogy a következő nemzedéknek átadja a nemzet örökérvényű kincseit. Ha ez így van, mint ahogy így van, még inkább örömmel és szeretettel kell üdvözölnünk a miniszterelnök úr beszédének azt a részét, amelyben a magyar fiatalság kérdésével foglalkozott. Innen, erről a helyről is le akarom szögezni azt, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a

r/ jobboldalon.) hogy a magyar fiatalsággal törődni nem politikai célszerűség a mi részünkről, hanem komoly, történelmi meggondolás. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Azt a fiatalságot, amely olyan sokat tanult, oly sokat szenvedett és oly keveset élvezett az életből, azt a fiatalságot, amely most a harctéren van, vagy pedig oda készül és amely szellemileg, testileg és minden vonatkozásban felkészült és férfivá nőtt, az országépítés munkájából kizárni semmiképpen sem lehet, sőt minél nagyobb szerepet kell neki juttatni. (Ügy van! Ü.Qy van! — Taps jobbfelől.) Örömmel állapítom meg, hogy ezen a vonalon rendkívül nagyértékű munkát végzett kultuszminiszterünk és kérem őt erről a helyről is, hogy ezt a munkáját az ifjúság felemelés© és támogatása terén továbbra is eredményesen végezze. T. Képviselőház! A miniszterelnök úr pártunkban történt bemutatkozása során leszögezte azt az álláspontját, hogy politikai programmjának vallja Gömbös Gyula nemzeti munkatervét. Annyival könnyebben tehette ezt a miniszterelnök úr, mert hiszen annakidején, mint Gömbös Gyula barátja és munkatársa, résztvett a nemzeti munkaterv megalkotásában. Ezt a nemzeti munkatervet megboldogult pártvezérünk nem egy-két hónapra, még csak nem is egy-két esztendőre készítette el, hanem messzetekintő előrelátással állította össze a maga 95 pontját. És ha ezeket a pontokat csak úgy nagyjából is nézzük, meg kell állapítanunk egyrészt azt a munkát, amelyet az ő kormányra lépte óta az egymást követő magyar kormányok elvégeztek, másrészt meg kell állapítanunk a teendőknek még egy megoldásra váró Programm ját. Gsak néhány szót szeretnék ezekből a pon-