Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

Az országgyűlés képviselöhő.zának 250. indulnia az egészséges keveredésnek, az alulról jövő elemek felszivárgásiának, a felül elhullottak eltűnésének az alsó rétegekben, akkor lassanként egy át nem eresztő réteg férkőzött, tódult be, egy át nem eresztő réteg keletkezett az alsó néprétegek és a felsők között. (Rajniss Ferenc: Ez igaz! — Ügy van! Ügy van!) Ez az át nem eresztő réteg a zsidóság volt. (Ügy van! Ügy van!) Ennyiben társadalmi probléma a zsidóság kérdése is. Annak, a mindnyájunk által tehetségesnek, pompásnak elisimert magyar parasztságból, kevesen jutottak a felsőbb társadalmi rétegekbe, nagyrészt az volt az oka, hogy ez. az át nem eresztő réteg az egészséges társadalmi kapillarizációt megakadályozta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Rajniss Ferenc: Aladárok és zsidók közösen!) Ez már is kiküszöbölődött, de teljes kiküszöböléséit egyik legfőbb feladatomnak tekintem. (Taps jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon*) Méltóztatnak tudni, hogy a zsidókérdésről nem mint faji kérdésről beszélek. Én azt hittem, régen túlhaladott kérdés már, hbgy a zsidóság faj. (Meskó Zoltán: De engem elítéltek izgatásért! — Zaj. — Elnök csenget) Nem hittem, hogy foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel, ezt olyannak tartottam, minttha e probléma ábc-jét mondanám el. Ezérti eat a kérdést múltkor szociális vonatkozásában igyekeztem, ma pedig társadalmi és földbirtokpolitikai vonatkozásaiban igyekszem a dolog praktikuma szempontjából beállítani, mert hiszen az az elméleti meghatározás, hogy a zsidóság faj. természetes, maisnak, mint fajnak el sem tudnám képzelni. (Meskó Zoltán: Akkor miért ítéltek el engem? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Néha jó azért megmondani! A zsidók ma nem isznak pezsgőt, az a gyanúm! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni., (vitéz Lukács Béla: Rajniss is!) Kállay Miklós miniszterelnök: A magyar közéletet állandóan reformgondolatokkal bombázzák. Mondjuk a magunk nevében is: bombázzuk, mert mindnyájunknak, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, vannak eszméi, kedvenc ideái. (Rajniss Ferenc: Mit szólnak a győri zsidók? — vitéz Lukács Béla: Ne feltűnősködóék mindig! Felesleges! — Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől. — Zaj. — Rajniss Ferenc: Pont azon a jogon, mint ön! — Elnök csenget. — Halljuk! HaUjuk!) De én nem is az új reformgondolatokkal szeretnék foglalkozni, hanem elsősorban azokkal, amelyeket még nem hajtottunk végre tökéletesen, tíj reformgondlolatok felvetése néha csak annak beismerését jelenti, hogy a régiekét nem tudtuk megvalósítani, hogy azok mellett el akarunk menni és port hintünk az emberek szemébe. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) Ilyen nagy reformgondolat, amelynek tökéletes megvalósulását szeretném elérni, a néphez közelálló magyar közigazgatás. (Helyeslés és tups jobbfelől.) Társadalompolitikai, nemzeti, szociálpolitikai, de gazdaságpolitikai szempontból semmi sincs fontosabb népünk szempontjából, mint az, hogy olyan közigazgatást tudtiunk neki nyújtani, amely vele él, amely nem negatívumokon merül ki> hanem amelyről mindén egyes ember, érzi, hogy az ő gyámolító ja, az ő ülése 19 U2 március 19-én, csütörtökön, 93 segítője. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a ködépen.) Ez az egyik legnagyobb feladatunk különösen ma a háborúban, amikor hadbavonultak vannak, amikor vannak olyanok, akiknek exisztenciája, léte vagy nemléte azon fordul meg, hogy az a közigazgatás nem bürokratikus merevséggel és ridegséggel, hanem emberiességgel és szeretettel fordul feléjük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek megmentésének ez a fő alaptétele. Röpiratokkal, programokkal lehet mámorba ejteni ezeket az. embereket, de életet adni nekik csak ezekkel a talán apró, talán nem új, de örökké küzdelemre érdemes reformokkal lehet. ,(Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Innét akarok egy szót szólni a falu jegyzőjéről, ^Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) a községi jegyzőről. Nem osztom azoknak nézetét, akik folyton csak kritizálják a magyar közigazgatást. A közigazgatás nagy feladatokat hajtott vésrre. Bravúrosan és gyorsan hajtotta végre hála Istennek a visszátért területek bekapcsolását a magyar közigazgatásba. Ezért csak dicséretet érdemel. (Ügy van! Ügy van! jobb. felől.) Ez a közigazgatás azonban a trianoni Magyarországra épült fel, amely a centralizmust indokolttá tette. Most, megnagyobbodott országunkban, amikor székely testvéreink tőlünk, sainos, még olyan messze vannak. — akikhez most innét is üdvözletünket küldeni nem mulasztjuk el (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) — a közigazgatás decentralizálása sürgős és elengedhetetlen feladat. (Éljenzés és tavs jobbfelől és a középen. — Helyeslés bat felől.) És köszönetet mondok már ma is a decentralizációs elv szempontjából a közigazgatás vezetőinek, a községi jegyzői karnak, mert valltiuk be őszintén. — azok, akik a falut járjuk, tudjuk — hogy ők munkával túlterheltem milyen becsületesen és hűen teljesítik kötelességüket. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen. — Maróthy Károly: Ne dicsérjük, emeltjük fel a fizetésüket! Sokkal jobb lenne!) Én községi jegyzői irodában kezdtem meg közigazgatási pályafutásomat, nekem ez a .jogcímem is megvan, hogy róluk beszéljek. (Ügy vanf Ügy van! Éljenzés és taps jobbfelől) Igen fontos új kérdés is merült fel, a közellátás kérdése. Ez egészen új faladat Magyarországon. Hiszen eddig, ha jól-rosszul is, de el voltunk látva ebben az országban és ez a probléma állami feladatkört nem jelentett. Ma azonban, amikor mindenkiért felelőssé lett az állam, amikor minden egyes ember élelmezéséért, csizmájáért vagy bakancsáért az államnak kell a felelősséget vállalnia, egészen új feladat előtt állunk. Méltóztassanak elgondolni, hogy ilyen körülmények között micsoda nagy és új feladat ez! S az államnak vállalnia kell ezt a feladatot az egyenlőség lehető biztosításával, a kirívó jelenségek eltörlésével, vállalnia kell a lehető legszociálisabb úton és módon. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Közélelmezésünk kérdéseit a közellátási miniszter úr a múlt hetekben tett nyilatkozatában teljes hűséggel felvázolta. Igen nagy és nehéz feladatok előtt állunk. Ez a feladat tulajdonképpen kettős. Az egyik része az, hogy a jelen termelési év végéig népünk teljes ellátását bizltositani tudjuk, másik része pedig, hogy a rosszul induló jövő évre a maximális lehetőségekkel és minden eszköz latbavetésével felkészüljünk. A kérdés megítélésénél azt is figye-