Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

94 Az országgyűlés képviselőházáénak 250 lembe kell venni, hogy közélelmezésünk, köz­ellátásunk eddig- nem volt megszervezve, (Moz­gás a szélsőbaloldalon.) megszervezése most folyik és félmunka ezen a téren eredményt nem jelent. (Kunder Antal: Laky mit csinált? — Zaj.) Kendkívül hálás vagyok a közellátási mi­niszter úrnak, hogy olyan programmot bonta­koztatott ki előttem, amelynek alapján bizton remélhetem, hogy sem ebben a termelési évben, sem a jövő évben nagyobb, áthidalhatatlan bajaink nem lesznek. Azt mondhatom: félmun­kát nem lehet végezni. Nem pedig azért, mert a félmunka nem félmegoldást jelent, hanem inkább dekompozíciót és — semmi megoldást. Ebben a kérdésben tehát teljes munkát kell vé­geznünk, mert nemcsak három év rossz termé­sével, nemcsak a háborús viszonyokkal kell számolnunk. Bátorkodom egy statisztikai össze­állításira is rámutatni, amelyet magamnak dol­goztam ki egyszer és amely nyilvánvalóan meg­világítja, hogy miérlt nincsenek feleslegeink Csonka-Magyarországon. E szerint Csouka­Magyaronszágon minden 100 katasztrális holdra, tehát nem négyzetkilométerre, 86 lakos esett. A Felföld egy részének, a Kárpátaljá­nak és Erdély egy részének visszatértével most minden 100 holdra 100 fogyasztó esik. Termőföl­dünkhöz mérten tehát több, mint 14%-kai sza­porodott meg lakosságunk száma. Ez már maga 14%-os hiányt, 14%-kai kevesebb élelmet jelent. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem egészen így van!) De vannak nekem kalóriára kiszámított adataim is, amelyek egyeiznek azokkal az ada­tokkal, amelyeket a közellátási miniszter ür nekem tegnap mutatott és amelyeik azt bizo­nyítják, amit én még a Gömbös-kormány mi­nisiztertanácsában, sőt akkor egy költségvetési beszédemben is hangsúlyozottan mondottam e» most a pártban is kijelentettem: hogy Magyar ország lakosságának ellátása nagyon alacsony színvonalon áll. S itt van a bajok egyik for­rása. Népünk ellátását tehát nagyon nehéí» csökkenteni, mert olyan minimumon van, a emiatt nagyon nehéz még feleslegeket is pro­dukálni. (Ügy van! Ügy van! Taps jobb- és bal felől.) Mondjuk meg őszintén, a tej jel-mézzel folyó Kánaán ábrándjairól le kell tennünk. Az a tejjel-mézzel folyó Kánaán, amely a világ­háború előtt volt, a statisztika adatai szerint is — termelésünket fejadagra számítva — 20­25%-kai esett vissza Csonka-Magyarország te rületón. így áll ma Magyarország a háború küszö­bén, árvizek között, a katonaság: iránti köte­les teljesítményeink kifejtésének idején. A katonaság ellátása minden.körülmények között rendelkezésünkre éli. Ez olyan tarta­lék, amelyhez semmi körülmények között sem nyulunk hozzá. (Általános helyeslés.) Ezen­felül máris • biztosítva van kenyérellátásunk az új termésig, zsírban és egyebekben, főleg takarmányfélékben lesznek nehézségeink, (Mozgás.) de ezeket el kell viselnünk. Ugyanakkor azonban kijelentem azt is: mindent el fogok követni, — és kérem ebben a belügyminiszter ur támogatását — hogy minden dőzsölés, tobzódás, bőségeskedés szűn­jék meg ebben az országban. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Tegnap még elnézhet­tük ezt, mert nem voltunk háborúban, ma azonban már nem tűrhetjük tovább, mert há­borúban vagyunk. (Ügy van! Ügy van! — Taps ülése 194-2 március 19-én, csütörtökön. jobbfelől és a középen. — Maróthy Károly: Kik dőzsölnek?) Ugyancsak itt említem meg, hogy a bel­ügyminiszter urat kértem, tegye revízió tár­gyává (Mozgás a szélsőbaloldalon. — ElnöU csenget. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) a zárórák kérdését is, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) mert nem szeretek m il­latozókat látni az éjszaka forgatagában. {He­lyeslés jobbfelől.) Én ugyan nagyon vékony rétegnek tekintem őket a magyar társad álon > ban, (Felkiáltások jobbfelől: Az is! —- Maróthy Károly: Mondja csak meg, hogy elsősorban a zsidók!) de a látszat miatt akarok tiltakozni az ellen, hogy ennek a nagyon vékony réteg­nek nem illő életéből esetleg más társadalmi osztályokra is árny essék. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) A belügyminiszter úr feladatairól már be­széltem a közigazgatás kérdésével kapcsolat­ban. Mondottam, mindent el fogunk követni, hogy közelebb jussunk a néphez, hogy sors­közösség alakuljon ki államhatalom és kisr ember között és ezt a legnagyobb szociális feladatot minél gyorsabban végrehajtsuk. A belügyminiszter úr hatalmas szociális alap­pal rendelkezik, ennek felhasználása és pedig elsősorban a hadbavonultak irányában való felhasználása elsőrendű feladata lesz a belügy­miniszter úrnak. , r A háborúhoz — régi mondás — pénz kell, ezért méltóztassanak megengedni, hogy most pénzügyi problémáinkkal foglalkozzam. (Hall­juk! Halljuk!) Pénzügyi helyzetünk e pillanat­ban nemcsak kielégítő, hanem igen jónak mondható. (Éljenzés jobbfelől és a középen.) Bármely európai állammal összehasonlítva azt lehet megálljapítanunk, hogy pénzügyi politikánk teljes sikerrel dolgozik. (Hosszan­ta/rtó, élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) De ez a politika igazi erőpróba elé most kerül. A nagy feladatok, a nagy nehéz ségek most jönnek, az új, a nehéz, súlyos sza­kasz most következik. A mozgósítás költségei, az ehhez szükséges anyagok előteremtése, a hátteres ország munkakapacitásának fokozása a maximálisig, mind olyan feladatok, ame­lyeknek megoldása igen nehéz pénzügyi problémát is jelent. (Mozgás a szélsőbalolda­lon.) Az ehhez szükséges anyagiak előterem­téséhez, még pedig oly módon, hogy káros be­folyással ne legyen gazdasági, szociális éle­tünkre, különböző eszközökre van szükség. Ezek előterében áll rögtön az állami és magán­takarékosság. Egyformán mind a kettő! Az államnak minden fillérrel gondosan kell takarékoskodnia s minden fillért a leg­megfelelőbb és a maximális hasznosítással kell elhelyeznie. De a magánosokhoz is kérő szóval fordulok (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hadinyereség!), ne tévesszék el ők sem a szem elől ia takarékosság szempontjaim Valami előttem érthetetlen hangulat van ebben az or­szágban: olyanok, akiknek, úgy tudom, nem gyarapodott meg a jövedelmük, (Rajniss Fe­renc: Meggyarapodott!) sokkal könnyebben adnak ma ki ennyi és ennyi pengőt, minit két és három év előltlt. Ez szinte máir a pszicholó­giai megbomlás tüneteit mutatja. Társadalmi feladat, hogy ezen változtassunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Matolcsy Mátyás: Azért a hadinyereségadóval lehetne* foglalkozni!) És még egyeit! Nem helyes, ha egy szegény ország látszataiban gazdag képet mutat. Ma Európának (Ügy van! Ügy van), nagy felada*

Next

/
Thumbnails
Contents