Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

92 Az országgyűlés képviselőházának és teljes erővel belekapcsolódjanak a magyar állam nemzeti közöseégébe. (Helyeslés.) Társadalmi feladait is ez. Társadalmi feladat, mert a nemzetiségi kérdést társadalmi elkülönülés esetén nem tudjuk megoldani. Az egész nemzet lelki erejére, lelki diszpozíciójára van szükség, hogy az a vonzás, az a gravitáció, amely ezer éven keresztül a törtténelmi határokon túlról idehozott hozzánk nemzetiségeket, újra teljes mértékben feléledjen, újra egyik nagy tényezője legyen a magyar nemzeti és állami egység kialakulásának. (Helyeslés és taps.), A kérdésnek természetesen szociális vonatkozásai is vannak, de erről talán nem kell bővebben beszélnem, mert szociális téren nem Iahet különbség magyar ember és nemzetiségeink között. (Közi Horváth József: A magyarság hátrányária volt! — Meskó Zoltán: A magyarság hátrányára volt mindig! — Halljuk/ Halljuk!) Ilyen vonatkozásban természetesen ezután sem fogunk különbséget tenni. Tehát a nemzetiségi kérdésekre vonatkozó szociális problémák a magyar általános szociális kérdések rovatába tartoznak. És itt nem fejezhetem be ezeket a szavaimalt a nélkül, hogy nehéz sorban lévő elszakított magyarjaink felé ne küldjek egy üdvözlő szói (Ngy taps a jobboldalon, a középen, a balközépen és a báloldalon.) Kérem őket, viseljék sorsukat keresztényi hittel és megnyugvással és azzal a tudattal, hogy itthon soha róluk meg nem feledkezünk. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen, a balközépen és a baloldalon.) Igen t. Képviselőház! A mi helyzetünket, mint már jeleztem, mindenekfölött az határozza meg, hogy hadbaszálltunk. Hadbaszálltunk erőnk teljességével, egész rendelkezésre álló hadseregünkkel, amely mögé fel kell sorakoztatni teljes helső «erőfeszítésünket, teljes belső kapacitásunkat. Már mondottam, hogy mi ideálokért szálltunk harcba, mert a magyar nemzet minden erejével küzd a 'bolsevizmus ellen. (Ügy van! jobbfelől.) Ebben a harcban nekünk utolsó erőnkig részt kell vennünk, ebben a harcban dől el a sorsunk, a jövőnk, egész magyar nemzetünk léte vagy nemléte, ezért nagyon kérem, még egyszer ismétlem, úgy méltóztassanak ezt venni ettől a pillanattól, a mai napoktól, a ránk jövő napoktói és hónapoktól, kezdve, mint legfontosabb problémáját ennek az országnak és minden cselekvésünknek. (Egy hang a szélsöbaloldalon: A belpolitikában is! Mi lesz a szociáldemokráciával?) Elnök; A képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Rajniss Ferenc: És a győri zsidókkal mi lesz?) Kállay Miklós miniszterelnök: Ennek alapfeltétele a hadseregnek ütőképessége. Ennek a hadseregnek ütőképességét mindenkor meg kell őrizni és meg fogjuk őrizni. Megőrizzük a belpolitikai tendenciákkal szemben is. (Taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Megőrizzük minden szabotázzsal, minden ellentétes akcióval szemben. Az itteni frontért én felelek, (Taps a jobboldalon.) mint aihogyan a magyar katonai vezetők felelnek azért, hogy mi történik künn a fronton. A magyar katonák mea: fogják állni helyüket a fronton, de ugyanúgy elvárom, hogy itt benn az országban is mindenki megállja a helyét. (Taps a jobboldalon és a középen.) Eddig jól éltünk, de most háborúba megyünk s ehhez minden vonalon alkalmazni kell magunkat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sokan '. ülése 19U2 március 19-én, csütörtökön. taláu feleslegesínek tartják, hogy ezt annyiszor ismétlem, én azonban, ameddig ezen a helyen leszek, ezt mindig fogom ismételni. Belső munkára van szükség, a belső munkafegyelem megteremtésére. Hála Istennek, <*d'dig ezen a téren semmi hibát, semmi bajt nem tapasztalunk. (Mozgús a szélsőbaloldalon.) Ma már azonban a háborúban álló országoknak meg vannak a módszerei és eszközei arra is, hogy ha bármiképpen meglazulna vagy gyengülne a munkafegyelem országunkban, mindenkit kötelességteljesítésre tudjanak szorítani. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a harc a mi javunkra dől el. Ezért kérem ezt az országot, hogy egész lelkével feküdjék bele s háborúba. Egy nemzet lelki struktúráját a társadalmi és szociális feladatok megfelelő szolgálata szabja meg. Szociális 'éren nagy lépésekkel haladtunk ugyan előre. de. sajnos, még sem elég nagy lépésekkel. Ebben a vonatkozásban semmit nem akarok és nem fogok el mulasztani, mindent meg teszek, ami a mai viszonyok között megtehető. Nem mulasztok el semmit, de hangsúlyozom, hogy háborúban a szociális kérdések megoldása nehéz, mert nincsenek meg a lehetőségek. A mulasztások ma nem hozhatók helyre olvan tempóban, ahogyan szeretném. Sokat beszélnek ma a háborús átmeneti gazdálkodásról. Igenis, szociálpolitikánkban is háborús átmeneti gazdálkodást kell folytatnunk. Elő kell készítenünk a szociális reformokat, hogy ne történjék meg még egyszer az, ami megtörtént 1918-ban, (Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) amikor tisztjeink, katonáink, tisztviselőink, legjobb magyarjaink színe-javának munkanélküliség, szegénység, B-lista és elhagyatottság lett a sorsa. Az átmeneti gazdálkodási Programm szociálpolitikai feladatát minden munkánkba úgy kell beállítanunk, hogy a leszerelt katonát már várja az új munkakör, hogy a földuzzasztott ipari munkásság' is el tudjon másutt helyezkedni, (Taps a jobboldalon.) hogy a megsokszorozódott tisztviselői kar elhelyezkedést találjon az új nemzeti államban. Nem szabad nekimenni a háborúnak anélkül, hogy ezt a tanulságot a múlt elkövetett hibáiból le ne vonjuk. (Taps a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Akadémikus megállapítás!) Az ifjúság kérdése kapcsolódik a társadalmi problémákkal. Az ifjúság alkotja a jövő országot. A jövő Magyarország az ifjúság Magyarországa. A mi felelősségünk a jövő Magyarországában nemcsak abban áll, hogy hogyan végezzük el mindennapi munkánkat, hanem abban is, hogy a magyar fiatalságot miként készítjük elő és hogyan bocsátjuk a jövő feladat teljesítésének útjára. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Az a korszak, amelyet a szanálás korszakának neveznek, sok munkát hajtott végre, de elmulasztotta ennek a magyar jövőnek az embereken keresztül való előkészítését. Ezt helyrehozni, az előző kormánynak erre irányuló helyes munkásságát folytatni egyik legnagyobb feladatomnak tekintem. (Rajniss Ferenc: Hóman Bálint mit szól ehhez? — Élénk zaj. — Elnök csenget) A társadalmi kérdések közötit ut|alnom kell arra, hogy társadalmi tagozódásunk és rétégeződésünk sem egészséges. A társadalmi ka pillarizáció, ami egészségessé tette a nemzetek társadalmát, nálunk hiányokat mutat fel. En nek is adotttsága van. Amikor a nemesi kiváltságok megszüntetésével meg kellett volna