Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225, pelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz az Országos Társadalombiztosító Intézetnél tapasztalható anomáliák tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az Oti.-nak a törvényes rendelkezések dacára a mai napig sincs betegsegélyezési rendtartása? 2. Mit hajlandó tenni a belügyminiszter úr, mint az Oti. felügyeleti hatósága, hogy az Intézet önkormányzata végrehajtsa törvényben előírt kötelességeit? 3. Hajlandó-e a belügyminiszter úr az Oti. önkormányzatát felfüggeszteni s parlamenti bizottságot kiküldeni az ügyek kivizsgálására?« Elu ok: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. i Sütő Gyula: T. Ház! A belügyminiszter úrhoz intézett legutóbbi interpellációmban szóvátettem az Oti.-nál, az ország egyik legnagyobb szociális intézményénél uralkodó, lehetetlen állapotokat, amelyekkel ma ott úton-útfélen találkozni lehet. Eámutattam többek között arra, hogy a törvényes rendelkezések ellenére a mai napig sincs az Oti.-nak ügyviteli szabályzata. Hangsúlyoztam, hogy 13 év óta vagy nem^ értek rá az illetékesek, vagy nem akartak ráérni annak megszövegezésére vagy pedig nem értettek hozzá. Jelen interpellációmban hasonló üggyel fordulok a belügyminiszter úrhoz és tisztelettel kérdem, hogy ugyancsak 13 év óta miért nincs meg az Oti. betegesegélyezési rendtartása? Az 1Ü27:XXL te. 142. §-ának 2. bekezdése pedig elrendeli a következőket, (olvassa): »A betegségi biztosítási segélyek kiszolgáltatásánál követendő eljárást az Országos Munkásbiztosító Intézet a betegsegélyezési rendtartással szabályozza.« Ugyancsak a hivatkozott törvény 100. §-a 1. bekezdésének 2. pontja ezeket mondja, (olvassa): »A közgyűlés hatáskörébe tartozik a betegsegélyezési rendtartás megalkotása.« (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon. Szíveskedjenek a képviselő urak helyeiket elfoglalni. Sütő Gyula: Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy annak ellenére, hogy hatályos törvény rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az Oti.-nál betegség esetére kötelezően biztosított hatalmas tömegek betegségei biztosítási segélyeinek kiszolgáltatásánál követendő eljárást betegsegélyezési rendtartással kell szabályozni, s ennek megalkotása, sajnos, a zsidó szoc. dem. és Gyosz. kapitalista összetételű egyik szervének, még pedig a közgyűlésnek a feladata, ez mégis mind a mai napig nem történt meg. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy az Oti. mint szociális intézmény elsősorban van hivatva arra, hogy a kötelezően biztosított hatalmas tömegeit, munkásait, jelen esetben tehát a betegeket, a törvényes kertekben és alapszabályokban meghatározott módon ellássa, őket gyógykezelje, illetőleg segélyezze. De hogyan történjék ez meg, ha a segélyek kiszolgáltatásánál követendő eljárás a törvényes rendelkezés ellenére szabályozva nincs? Ugy, mint ahogyan mindnyájan tudjuk. Itt különösen hivatkozom orvos képviselőtársaimra, akik nagyon jól tudják, hogy az Oti.-nál hetekig, hónapokig folyik a segélyezési ügy, amig az illető a segélyt megkapja. Holott keservesen küzdő anyákról, azoknak egészségéről, sőt életéről van szó. tehát sürgősen kellene intézkedni. Reggeltől-délutánig, sőt késő estig ott állnak sorban, hogy megkapják azokat az utasításoülése 1941 november 26'án, szerdán. 85 kat, amelyekkel tovább mehetnek az Oti. útvesztőjében. Arra kérem igen t. képviselőtársaimat, akik ráérnek, méltóztassanak befáradni egyszer az Oti.-ba és figyeljék meg az ott előforduló viszszásságokat, különösen azokat az anomáliákat, amelyek a II. emeleti jogosítványosztályon tapasztalhatók és előfordulnak s akkor látni fogják igen t, képviselőtársaim, hogy betegsegélyezési rendtartás nélkül, hogyan néz ki az Oti. Hiszen a törvényhozást is az vezette ebben a kérdésben, hogy ezt okvetlenül szabályozni kell, még pedig szociális megértéssel a betegsegélyezésre rászoruló magyar munkásság igényeinek megfelelően úgy, ahogyan az a mai kornak is megfelel. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a nemzeti szocialista új életrend éppen a dolgozó milliók igazságán épül fel. a dolgozó milliók életét akarja felemelni és olyan életet akar biztosítani, amely ma a munkásság érdekeinek és biztosításának megfelel. Nem csodálkozom azon, hogy ezt a rendelkezést az Oti.-ban képviselt szoc. dem. és Gyosz. érdekeltségű önkormányzat nem igyekszik végrehajtani, mert amint múltkori interpellációmban is rámutattam, más dolgokkal van elfoglalva, még pedig a zsidó birtokoknak az •Oti. nyakára való varrásával, de különben adottságánál fogva sem érez felelősséget a munkásság tömegeivel szemben. Ezek után mégis megkérdezem, mire való az Oti. önkormányzata, ha nem teljesíti a törvényben előírt feladatokat? Mire való az Oti. felügyeleti hatósága, a m. kir. belügyminiszter úr, ha az 1927:XXI. t.-c. 148. §-ában kimondott felügyeleti teendőit nem látja el, nevezetesen, hogy az Intézetek a törvényt, az alapszabályt és egyéb szabályokat megtartják-e. Ugy látszik, az az elv érvényesül, hogy jobb, ha nincs ügyviteli szabályzat, ha nincs betegsegélyezési rendtartás, mert ami nincs, afelett még a belügyminiszter úr sem tud Őrködni. Olyan a helyzet ma, hogy az a munkás köteles magát biztosítani, tartozik biztosítási díjat fizetni, kötelességei vannak, de jogai sehol sincsenek törvényes keretekben lefektetve. Például a segélyek kiszolgáltatása rendtartás hiányában egy bizonyos kiala-kult gyakorlat, mondhatnám, egy kialakult káosz formájában történik, amit, azt hiszem, igen t. képviselőtársaim igen sokszor tapasztalhattak, ha az Oti.-ba ellátogattak. A törvény a munkást kötelezi és ha kell sújtja is, de elöljárója az kellene hogy legyen, hogy az ott előírtakat végrehajtsák, de ebből úgyszólván semmit sem tudnak megvalósítani. Valamit azonban mégis megvalósít az Oti. És itt rá kell hogy mutassak egy konkrétumra, ami egy százszázalékos hadirokkanttal, nevezetesen Aszódi Árpáddal történt. Ez az Aszódi százszázalékos hadirokkant, fejlövése van, balkarjára béna és béna jobb- és ballábára is. Ez az Uzsoki-utcai kórházban trafikengedélyt kapott annakidején nemzeti ajándékul. De mi történt? Az Oti. igazgatósága hat év után elrendelte, hogy ennek a trafikosnak jogát az intézetben meg kell vonni. Miért? Azért, mert az illető százszázalékos hadirokkant nemzetiszocialista világnézetet vall. Természetesen mint nemzetiszocialistát nem tudták kitenni, hoztak tehát egy rendelkezést. Hogy azonban honnan kapták a felhatalmazást, erre ma sem jöttem rá. Hoztak nevezetesen egy olyan rendelkezést, amely kimondja, hogy az Összes kórházakban a trafikengedélyeket visszavonják,