Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225; ülése 19U november 26-án, szerdán. mert ártalmas a betegekre a dohánynak a ki­szolgálása. Ezt rendben is volna és ezt helye­selném akkor, ha tényleg megtörtént volna ez minden intézetnél és minden kórháznál, de saj­nos, ez éppen csak az Uzsoki-uteai kórházban és éppen ezzel a százszázalékos hadirokkanttal történt meg. T. Ház! Annakidején eljártam az illetékes hatóságnál és megkérdeztem, honnan kapta az utasítást. Arra hivatkozott az Oti. igazgatója, nogy a belügyminiszter úr adta ki ezt az uta­sítást. Felkérem most innen a belügyminiszter urat, nyilatkozzék ebben az ügyben, tényleg adott-e utasítást arravonatkozólag, hogy egy százszázalékos hadirokkant azért, mert nemzeti­szocialista világnézetet vallott, az Oti.-kórhá­zából kidobjanak? Ezt be tudom bizonyítani, tessék elmenni az Uzsoki-utcai kórházba, ott meg lehet állapítani, hogy ez megtörtént. (Egy hang a jobboldalon: De nem ezzel az indokolás­sal!) Én azt nem tudom, meg kell kérdeznem a belügyminiszter urat, hajlandó-e az Oti. önkor­mányzatát, miután az Oti., mint látjuk, nem teljesíti a feladatát, azonnal felfüggeszteni és mint már a múltkor mondottam, hajlandó-e a belügyminiszter úr egy parlamenti bizottságot kiküldeni az ügyek kivizsgálására és hajlandó-e az Oti.-nál a munkásság éidekeit a törvényes keretek között valóban megvédeni 1 ? (Taps a széhőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a bel­ügyminiszter úrnak. Következik Bodor Márton képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy van­nak Budapesten olyan házak, amelyeknek zsidó tulajdonosai vagy kiutasíttattak vagy kiszök­tek és a házaik lakatlanul állnak? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy vannak munkásemberek és jobbsorsra érdemes családok, amelyek a leglehetetlenebb helyeken laknak? Hajlandó-e a miniszter úr az üresen álló lakásokat és házakat a legsürgősebben igénybe venni és az arra rászorult lakásigénylőknek juttatni?« (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el). Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Képviselőház! A lakás­kérdések sorozatát hoztuk már a Ház elé. A la­kásprobléma Budapesten ma úgyszólván tető­fokára hágott. Tudjuk nagyon jól, hogy a szé­kesfőváros polgármestere meg kívánja akadá­lyozni a vidékről való felözönlést, hogy a lakás" kérdést annál könnyebben tudja a polgármester megoldani. Ennek ellenére mégis nap-nap után látom a Harmincad-utcai lakásügyi hivatalnál boe*y szegény emberek állnak sorban a hivatal előtt, nao-nap után járnak oda, sőt, hogy még jobban dokumentálhassák a lakásra való jogo­sultságukat, az asszonyok elviszik a két kar­jukon ülő kis gyerekeket is és ott könyörögnek lakásért, de a székesfőváros nem tud lakást ki­utalni. Azt mondja, hogy nincs fellelhető lakás, azokat a házakat pedig, amelyeket a székes­főváros építtetett, már igénybevették azok szá mára. akiket a nyomortelepekről fognak be lakoltatni az új házakba. Nagyon szép és gyö­nyörű, hogy tényleg megszüntessék ezeket a nyomortanyákat és az emberi méltóságnak megfelelő házakat építenek s a családókat ott helyezik el, mondom, ezek nagyon szép dolgok így, de ha a dolgok mélyére nézünk, akkor egészen máskép fest az egész. Én ugyanis végignéztem a nyomortelepeket, végignéztem azokat a bizonyos utcákat, utcarészeket, ahol a munkásság zöme lakik és nagyon szomorú ta­pasztalatokat szereztem ezen a téren. A Keleti­pályaudlvar környékén a munkáslakásokban, tömegesen élnek a munkások, bementem, hogy megnézzem ezeket a lakásokat és sok helyen nem láttam egyebet a lakásban bútorként, mint vagy 15 darab szalmazsákot felrakva egymás tetejére és amikor jött az albérlő úr haza a munkából, fogott magának egy szalmazsákot, le­tette és lefeküdt. Ezekben a lakásokban hiányzik minden higénia. Azok az emberek reggel még meg sem tudnak mosakodni, mert nincs nekik megfelelő helyük arra, hogy megmosakodhassa" nak és így kezdik a napi munkájukat. Ha nem és kor szerint volnának ezekbe a lakásokba így bezsúfolva ezek az emberek, akkor talán még nem volna olyan kirívó és fájó ez az állapot, de azt látom, hogy korra és nemre való tekin­tet nélkül lakják zsúfolva ezeket a lakásokat a Grassalkovich-utcában, úgyszintén a Hársfa­utcában és a Nef ele jts-utea környékén is, és a székesfőváros a lakástkérő embereknek mégis azt mondja, hogy nincs lakás. A kirívó esetek közül kiragadok egyet, ami nagyon-nagyon groteszkül hat. Pasztoráüs György gyári muu kás esetét mondom el, aki harmadmagával, fe leségével és gyermekével együtt egy esztendő óta teljesen lehetetlen helyen lakik, és aki 1940 júniusában már a székesfővárosa lakásügyi hi­vatalhoz fordult lakásért, de nem tudtak neki lakást kiutalni, mert a polgármesteri rendelke­zés úgy szól, hogy csak háromgyermekes csa­ládnak szabad lakást kiutalni. Ennek az egy gyermekesnek pedig már nem jutott lakás. Engedje meg a t. Ház, hogy mellőzzem annak a helynek a megnevezését, ahol ez az ember és családja lakik, mert elsősorban is a Ház méltósága sem engedi meg, hogy szószé­rint megmondjam, egyébként az emberi mél­tóságot is súlyosan sértené, de ha a belügy­miniszter úr tudomást akar róla szerezni, hogy hol lakik, négyszem közt talán megmon­dom. Ezzel a Pasztorális Györggyel vele lakik 12 éves gyermeke is, aki most a Hernád-utcai polgáriba jár, mint I. éves pölgárista. Az em­bernek a szíve facsaródik el, amikor látnia kell, hogy kis magyaroknak ilyen helyről kell elindulnia az életbe. Az a szegény magyar gyerek talán óriási perspektívát tűz maga ele, hogy elmegy erről a helyről és talán Arany János, talán Kölcsey, talán Vörösmarty lesz tanulmányútján és a nemzetnek tényleg fon­tos, dolgos, munkás tagja akar lenni. Ugyan­akkor pedig, amikor ilyen helyről jár egy ma­gyar gyermek az iskolába, megállapítom, hogy Hegedűs Józsefnek, ennek a zsidónak a la­kása a Márton-utca 30-ban teljesen üresen all, nem lakik ott senki, csak egy ottfelejtett lakó, aki a házmesteri teendőket látja el, de meg ez is 20 pengőt fizet havonta s azt sem tudja, hogy kinek. Nincs háziúr, mert kiszökött Lon­donba, Angliába. És ez a nagyrabecsült haziur 1931-ben megindította a pert a,lakóival szem­ben azon a címen, hogy az egész házra sap at magának van szüksége és bírói végzés űfoan összes lakóit kilakoltatta. És amikor megtör­tént a kilakoltatás, fogta magát Hegedűs, ös­szecsomagolt és kiszökött Londonba. Itt Ma­gvarországon sodronykötél kereskedéssel fog­lalkozott, de miután a sodronykötél veget es

Next

/
Thumbnails
Contents