Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

80 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19 Ul november 26-án, szerdán. végzi, a Mabi. csupán 75.000 tagét. Annál "fontosabb lenne tehát, hogy az egészségügyi ellátás reformját az Oti. is célul tűzze ki. Mint említettem, az orvoshiány leküzdésénél a legnagyobb feladat vár a társadalombiztosítás kiterjesztésére, a mezőgazdasági munkásság biztosításának megvalósítására ós az egész ország egészségügyének vidéki kórházakkal és a vidéken más egészségügyi intézményekkel való ellátására. Természetes hogyha ez anyagi nehézségekkel jár és ezt az állami költségvetésben pillanatnyilag, évekig, talán évek hosszú során át fedezni nem lehet, meg lehet valósítani egészségesen megalapozott és megfelelő szervezeti szabályokkal ellátott mezőgazdasági biztosító intézet keretében. Ez volna az a lehetőség, amely az^ egészségügyi kultúrát vidékre plántálhatná és hivatva volna ezt a nagy kérdést megoldani. A Társadalombiztosító Intézet orvosi ellátásánál a hiányokat természetesen nem tagadhatjuk le. Az orvosok gyenge díjazása, az ellátó személyzet csekély volta mind magával hozza azt, hogy a súrlódások az ellátott betegtömeg az igazgatás és az orvosi kar között csaknem állandóak. Ha a társadalombiztosító intézetek orvosainak silány díjazását tekintjük és ezen a szemüvegen keresztül nézzük azokat a hibákat, amelyeket a társadalombiztosító intézmények betegellátása terén tapasztalhatunk, akkor a megoldásnak csak azt a módját lehet ajánlani, hogy a Társadalombiztosító Intézet az orvosi kar díjazását megtelelőbben igyekezzék biztosítani. Az intézet orvosi állásainak meghirdetésénél mutatkoznak mindazok a hibák, amelyeket általában a vidéki orvosi állások betöltésénél láthatunk. Érthető tehát, hogy az orvosok nem nagyon kapnak ezeken az állasokon, így a pályázatokat kétszer-háromszor hirdetik meg és mégsem kapnak orvost. De nem az orvosi kar akarása vagy akarathiánya akadályozza meg azt, hogy az intézet betegei orvoshoz jussanak, hanem azok a feltételek, amelyekkel ezek az intézmények az orvosokat alkalmazzák. A Társadalombiztosítási Közlöny leg

: utóbbi számaiban felvidéki, kárpátaljai orvosi állásokra hirdettek pályázatot, de igen túrosa feltételek mellett. Akad itt például egy pályázati hirdetmény a huszti betegsegelyzo-penztár rendelőintézetében rendszeresített belgvogyász-főorvosi állásra, amely, a főorvos díjazását havi 44 pengőbeii állapítja meg (Felkiáltások a szélsőbaloldalon:. Hallatlan!) Bármilyen kevés munkával járjon is ez az alias, — amit nem hiszek — Huszt nem olyan kis helység, hogy ipari munkásainak létszáma oly alacsony volna, amihez viszonyítva ezt a díja zást csak megközelítőleg is kielégítőnek találhatnánk. Akad azután pályázat olyan sebészszakorvosi állásra, amelynek díjazása evi 7UU pengő, amiből tehát egy honapja 58 pengő es néhány fillér esik. Ezért azt kívánjak ettől a sebész-szakorvosi képesítéssel biro orvostol, hogy naponta végezze rendelését. A körzeti kezelőorvosi állások ^rén ha sonlóképpen igen groteszk adatokat hozhatok fel Például a 4701. számú kezeloorvosi állast évi 450, vagyis havi 37 pengő díjazással hirdették meg. (Felkiáltások a szelsobaloldalon. Hallatlan!) Ehhez az orvosi körzethez nem ke vesebb, mint 13 község tartozik a Felvidéken, ha tehát az orvos a községeket havonta csak egyetlenegyszer látogatja meg, egy látogatására 2 pengő és néhány filler esik, amely oszszegben a faluba való kiutazás és visszaút« zás, tehát az orvos utazási költségei is benne vannak. Természetes, hogy ilyen nevetséges díjazások mellett az orvosok nem fognak kapni ezeken az állásokon. Feltételezhetjük, hogy az intézetek ezeket a pályázatokat abban a tudatban írták ki, hogy annak az orvosnak lesz még majd egy másik, esetleg egy harmadik 35 pengős állása is és így valahogyan talán majd fel vergődik a havi 100 pengős jövedelemre. De vájjon milyen alapra helyezkedik a Társadalombiztosító Intézet saját ellátottjaival, saját tagjaival szemben, amikor olyan orvost alkalmaz ezek ellátására, akinek az Ő saját tudta szerint három-négy más állást is be kell töltenie? Hogyan vár attól az orvostól tökéletes, lelkiismeretes és a betegellátás szempontjából mindenféleképpen hasznos munkát? (Ügy van! Ügy van! a szelsobaloldalon.) Hogyan várja, hogy az az orvos vállalja a felelősségét annak a 13 községnek az ellátásáért, amelyek közül esetleg egyszerre a tizenharmadik és az első községből is keresik egyegy súlyos beteghez? Ezek olyan groteszk dolgok, amelyeken se gíteni a belügyi kormányzat legfőbb feladata lenne. (Ügy van! Ügy van! a szelsobaloldalon.) Amikor azt hallottam, hogy 500 orvosi állás betöltetlen és nem kap pályázót, akkor én ezt a számot nem sokallottam. Sokkal több orvosi állás lenne betöltetlenül, akkor talán sokkal komolyabban fognák fel ezt a kérdést. (Csizmadia András: Talán többnek kellene betöltve lennie!) Az 500 orvosi állás betöltésével kapcsolatosan a legfurcsább gondolatok közepette hallottam egyik igen t. képviselőtársamtól a közelmúltban azt a tervet, amelyet szóbelileg terjesztett a belügyminiszter úr elé, hogy az 500 be nem töltött állás be nem tölthetése esetén az orvosi gyakorlatra nem jogosított zsidó orvosokat alkalmazzák. (Bodor Márton: Hallatlan!) Én nem vagyok e mellett, mert ennek a kérdésnek nem lehet az a megoldása, hogy a magyar néptől idegen elemre bízzák az ő ellátását csak azért, mert az e fajtához tartozó elem nem talál megfelelő megélhetést. Ebben a gondolatban vagy az van, hogy a zsidó orvos anyagi felkészültsége nagyobb, tehát ki fogja bírni kisebb jövedelem mellett is — és ha ez volt benne, eben nem is tévedtek, hiszen a zsidó orvosok általában az anyagi jólétnek magasabb fokán állnak, mint a nem zsidó orvosok —. vagy pedig az volt benne, hogy a zsidó orvosok alkalmazásával a nem zsidó orvosoknak az álások betöltésénél a dolog természetéből fakadó elmaradását kívánják ellensúlyozni és mondjuk, a keresztény orvosok igényeit letörni. Ha szándékos ellenálláisról volna szó a keresztény orvosi társadalommal szemben és helyüket zsidókkal kívánják betölteni a mai jobboldali kormányzati éra alatt, akkor ezen borzasztón csodálkoznám. A m'álsik terv, amely az orvosi állásoknak munkaszolgálat útján való betöltését célozta, teljesen helytelen és céltalan intézkedés volna. Először is nem tudom, milyen munkaszolgálatra gondolt az illető képviselő úr, aki ezt javasolta, mert hiszen úgy tudjuk, hogy a munkaszolgálatba azokat állították eddig be, akik a honvédelem terén faji hovatartozásuk miatt nem teljesítettek fegyveres szolgálatot és így egy külön osztagban, külön katonai szervezetben teljesítettek szolgálatot. Tehát ismét csak a zsidó orvosok volnának azok, akik a munkaszolgálat keretében kikerülnének falura. Ez