Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. jobbfelől.) Ez a legegészségesebb felosztás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — Maróthy Károly: A többgyermekeseknek adjanak! — Gr. Serényi Miklós: Versegen nem történt meg! — Zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Az elnök csenget.) Az új_ birtokszerzők kiválasztásánál igenis vannak bizonyos tekintetek, de ezeket a törvény előírásai szerint vészük figyelembe, mégpedig figyelemmel vagyunk arra, hogy elsősorban _ hadigondozottakat, azután a háború alatt kitüntetteket és a háborúban arcvonalszolgálatot teljesítetteket vegyük tekintetbe. (Gr. Serényi Miklós: Konkrét eseteket soroltam fel!) Elnök: Méltóztassék a választ nyugodtan meghallgatni. Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter: Ha a képviselő úr lesz szíves ezeket a konkrét eseteket, amelyeket felsorolt, rendelkezésemre bocsátani, akkor ki fogom ezeket vizsgálni. (Helyeslés.) A képviselő úr megemlítette a Schossberger-féle birtokot és azt mondotta, hogy ez a birtokos nem úgy gazdálkodik, ahogyan kellene és nem úgy gazdálkodik, mint ahqgyan én költségvetési beszédem alkalmával kijelentettem, hogy megkívánom a gazdálkodást és ha nem úgy gazdálkodnak, szigorúan fogunk eljárni. Ezt az ügyet is meg fogom vizsgálni (helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ha tényleg úgy van, szigorú megtorlást alkalmazok. De kijelenthetem aat is, hogy annak a kívánságnak nem tudok eleget tenni, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül kisajátítsunk, mert erre jogszabály nincs. Kérem, szíveskedjék ezek után válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Internálni lehetne! .— Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a földniívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a kormányhoz, továbbá Rapcsányi László képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Mind. a két képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Ezek után következik Budinszky László kén viselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szö . vegét felolvasni. Zeöld Imre Péter jegyző (olvassa}: »Interpelláció Vadas Rezső volt szobi főszolgabíró és a zsidó Steiner Árminok ügyeiről. Hajlandó-e a m. kir. kormány sürgősen azokat az intézkedéseket megtenni, amelyek a bolsevizmussal erősen öszefüggésben álló zsidóságot elbatárolják a Magyarországon élő mae-varoktól és más keresztény nemzetiségektől?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Buvdinszky László: T. Ház! Mindig konkrétumokat szoktam mondani, mert a konkrétumokból levont következtetések azok, amelyek azután a törvényhozást bizonyos törvények alkotására kell. hogy késztessék. Nem tudom ugyan megérteni azt a jogi felfogást, hogy ügyészségi vádirat szükséges ahhoz, hoery valakit internáljanak vagy rendőri felü^yertH alá helvpzzenek, mert hiszen éppen az ellenkező célia van az internál ási eljárásnak: éppen azokban az esetekben internal a belülése 194-1 november 26-án, szerdán. 75 ügyi kormányzat, amikor nincs kellőleg megalapozott vád és nem lehet a bíróság elé vinni az ügyet. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez igaz!) r " r Mélyen t. Ház! Nem vitás az, hogy itt az országban az államnak gazdasági egyensúlyát, a magyar faj és a Duna völgyében élő más anyanyelvű népesség élniakarását, minden eszközzel és minden módon valamennyiünknek elő ;

kell segítenünk. Ennek a munkának elő

1 segítése tekintetében természetesen nem lehret a Házban pártkülönbség. Ezekből az esetekből azt a következtetést kell le vonni, hogy ezektől a nyűvektől, amelyek a nemzetnek a fáját megtámadják, meg kell menteni a nemzetet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon:} Steiner Árminok — röviden csak Árminoknak fogom nevezni őket, — Ibe jöttek és a Duna völgyében végig elhelyezkedtek azokban a városokban, amelyek fontos gazdasági őrállomások voltak. így letelepedtek Szobon is. A Steiner családnak egyik sarja, Steiner Armin, doktorátust is tett s azután nagyon ügyes családi politikát folytatott: egyik testvérét egy főispánhoz adta férjhez, ő maga pedig külön böző jogosítványokra tett szeri Erről 1936-ban én már szóltam, sőt 1937-ben egy cikk is megjelent erről a Steiner Árminról. Ezt a cikket villámgyorsan fel fogom olvasni. (Olvassa): »Steiner Ármin. Köztudomású dolog, hogy az egyes állami jogosítványok boldog tulajdonosainak bizonyos mértékben monopolisztikus helyzetet és ez által könnyű megélhetési biztosítanak. Nem közömbös tehát az, hogy kinek a kezében vannak ezek s másodsorban az sem érdektelen, hogy a kiváltságoknak élvezői hogyan élnek ezekkel a jogokal.« »Napjainkban, amikor a szomorú magyar életben annyi önhibáján kívül bajba jutott testvért látunk, akik hadikölcsönökön, a megszállások következtében vesztették el vagyonukat, exisztenciájukat, azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a monopolisztikus jogosítványok tömkelege van avatatlan kezekben.« ' »Kirivó példája ennek a tarthatatlan helyzetnek a Steiner Bernát cég, Szobon. Nem kevesebb, mint 11 különféle jogosítvánnyal rendelkezik:« (Maróthy Károly: 11? Ez 11 kenyér!) Tizenegy! A cikk felsorolja ezeket a jogosítványokat (olvassa): »Egyéni központi szeszfőzde, szeszfinomító, rum- és likőrgyár, korlátlan italmérő, kismértékben! italárus, bornagykereskedő, sörnagykereskedő. szesznagykereskedő, cukor felhasználó, cukor-magánvámraktár, belföldi szivarkagyártmány magánvámraktár.« (Maróthy Károly: Tizenegy magyar család helyett eszik! — Egy hang a jobboldalon: Ma is még?) Elnök: Kérem Maróthy képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. — Különben, ha jól értettem. í937-ben íródott ez a cikk. Budinszky László: Steiner Ármin azonban nem olyan ember, aki hagyja magát és sajtópert indított. A sajtóper tárgyalásakor megjelent egy óriási nagy hadirokkantsági jelvénynyel és hadirokkant igazolvánnyal. A cikkíró, aki megmondotta, hoey a helyett, hogy meglopnák az államot, inkább a hadirokkantaknak és a hadiárváknak adnák ezt oda, a bíróság előtt — ahol Steiner Ármin, mondom egy nagy hadigondozási igazolvánnyal és hadirokkant jelvénnyel jelent meg — alul maradt. Mit volt mit tenni? A cikkíró kénytelen volt megkövetni Steiner Ármint. (Zaj a jobboldalon. — Maróthy Károly: Türelem! Türelem!) 10*