Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

5Í Az országgyűlés képviselőházának 225. tulajdonképpen takarmány kérdés. (Ügy van! \ a jobboldalon.) Minden erővel azon kell igye- i keznünk, hogy a kenyérmagvak kiőrlési szá- I zalékának megváltozásával több korpa jusson | a tejtermelés elősegítésére. Igyekeznünk kell ; az olajos magvak nagyobbmérvű termesztésé- i vei arra, hogy jelentősebb olajpogácsamennyi séget tudjak a tejtermelés szolgalatába állí- | tani. (Helyeslés.) Itt természetesen egyéb el- I gondolásaim is vannak, amelyekkel mint nem j kész dolgokkal nem kívánok e pillanatban a t. Ház elé jönni (Halljuk! a szélsőbaloldalon.), eeak arra utalok, hogy itt bizonyos belső szervezési lehetőségek vannak: több tejet lehet termelni, ha kevesebb az igazgatóság (Ügy van! Ügy van!) és kevesebb szerv foglalkozik ezzel. (Ügy van! Ügy van!) A közellátási igazgatás feladatainak másik nagy csoportja az iparcikkekkel való el- i látás. (Halljuk! Halljuk!) Feladatköröm ebben j a közellátási kérdésben is hármas, a szerint, i amint a termeléssel, a fogyasztással, illetőleg j az áruelosztással és ármegállappítással vau összefüggésben. I Termelési vonatkozásban az iparüp-vi miniszter úrral egyetértésben arra törekszem, hogy az ipari nyersanyagokból kizárólag oly cikkek készüljenek, amelyekre az ország lakosságának elsősorban van szüksége. Legfontosabb feladat a nagy tömegek elsőrendű | szükségleteit kielégíteni. (Ügy van! Ügy van!) j Ezért az ipari cikkek gyártásánál kiküszöbö- l lendőnek tartok minden felesleges fényűzést ' és a meglévő nyersanyagokat a tömegcikkek gyártására kívánom fenntartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A tömegfogyasztás igényit pedig ugyancsak takarékossági okokból kialakított típusokra akarom korlátozni. A mai háborús időben nincs szükség arra< hogy a vásárló közönségnek azonosfajta áruból többszázféle választékot nyújtsunk, mert ez anyagpazarlást jelentene, az árellenőrzést pedig lehetetlenné tenné. (Ügy van! Ügy van!) Az ipari termelés irányítása tekintetében tehát befolyásomat a termelés standardizálására kívánom érvényesíteni. A világháború folytán korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló ipari cikkek elosztását megbízható kereskedelmi szervezettel kívánom ellátni. Erre a célra szolgál a kereskedők kijelölésének rendszere, azonban a fogyasztás vonalán is szükség van olyan rendszabályokra, amelyek a fogyasztók igényeit a mai közellátási helyzetnek megfelelő mértékre szorítják. Nem tudom eléggé hangsúlyozni azt, hogy a takarékosság ma nemcsak egyéni érdek, hanem hazafias kötelesség is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Fenn kívánom tartani a vásárlási könyv intézményét, amelynek segítségével az iparcikkek elosztását ellenőriztetni tudom. Ennek mindenféle módját igénybe fogom venni, hogy a kihágásokat ellensúlyozni tudjam. Amennyiben ezek a rendelkezések nem volnának elegendők, akkor módot fogok találni arra, hogy a kereskedők árukészletének ellenőrzésével gátat vessek az esetleg fennálló rendellenességeknek. Most rátérek a lábbeliellátás konkrét problémájára. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású, hogy az ország bőr- és talpkészlete a legszűkebbre szabott polgári fogyasztásnak is csak 10%-át fedezi. Ez a kiesés az oka a mennyiségi panaszoknak. Az ellátási kontingensek felemelése a mennyiségi hiány miatt, sajnos, ' nem ülése 1941 november 26'án, szerdán, lehetséges. A helyzeten a diznó bőrtalp forgalombahozatala sem változtat lényegesen, ami kitűnik abból, hogy a kikészített disznóbőr átlagos súlya körülbelül 2-5 kilogramm, míg a marhá-krupon közepes súlya 20 Kilogramm körül van. A tél beálltával és mivel a lábbeii tovább elhasználódik, számolni kell a lábbelihelyzet további rosszabbodásával. Főleg a mezőgazdasági és ipari munkások láhbeliellátása okoz súlyos gondot, mert itt a termelőerő is érintve van. Ezért lelkiisrneretbeli kötelességemnek érzem mindent elkövetni, hogy ezen a szerencsétlen állapoton változtassak. Azok a módok, amelyek rendelkezésre állnak, részben azonnali, részben intézményes segítségek. Azonnali segítség az, hogy a honvédségtől kapott javítót bakancsokat a polgári ellátásban ha^nUjuk fel. Ezideig 5000 párt a Székelyföldre már eljuttattam és kiosztattam, további 15.000 pár kijavítása még folyamatban van és ez is hamarosan elkerül majd a leginkább rászoruló mezőgazdasági és ipari munkássághoz, körülbelül 10 pengős eladási áron. Ennek az akciónak jelentő égét abban látom, hogy a jövőben a honvédség kiselejtezett lábbelije kizárólag a közellátási szervek útján <* polgári szükségletek fedezésére lesz kiosztva. (Helyeslés.) Ugyancsak a honvédelmi miniszter úr nyújt majd segítséget azzal, hogy a harctérről visszatért és erre legjobban rászoruló mezőgazdasági és ipari munkások katonai lábbelijét náluk fogja hagyni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) E helyütt is melâg köszönetet mondok a honvédelmi miniszter úrnak (Éljenzés a jobboldalon.) megértő és gondoskodó segítségéért, amellyel a polgári lábbeliellátást megkönnyíti. Másodszor a Diákkaptár Szövetség útján, a Cserkész Szövetség és a Vöröskereszt szerveinek támogatásával használtcipőgyüjtési akciót indítottam meg Budapesten és hatvan vidéki városban. Ezeket a használt cipőket a helyi cipészipartestület fogja tárolni, kijavítani és utasításom szerint szétosztani. Erdélynek egy külön akció keretében 16.500 pár cipőt juttatok a rendes kereskedői áron árkormánybiztosi felügyelet mellett, amely mennyiség december és nanuár hónapban kerül szétosztásra egész Erdélyben. Százezer pár bőrtalpú munkásbakancsot fogok az első típusgyártásból körülbelül 29 pengős egységáron november végén és december hónapoan kiosztani. Erre külön munkáslá'bbeli utalványt rendszeresítek, mert mindent el akarok követni, hogy elsősorban a termelésben foglalkoztatott munkásság jusson megfelelő lábbelihez. További 150 030 pár férfi-, női- és gyermekbőrtalpú cipő. ugyancsak típusgyártmány, kerül december elején szétosztásra. Ehhez járul még a zárolt készletekből meglévő további 50.000 pár olyan lábbeli, amelyet téli használatra ugyancsak utalványra fognak kiosztani. Ez az utóbbi három tétel, összesen 300.000 párt kitevő menynyiség, a törvényhatóságok között a lélekszám alanyában kerül majd kiosztásra. Folyamatban van körülbelül 2870 vidéki helységben a bőrtalpú munkáslábbelinek, mind a készgyártmányoknak, mind a félgyártmányoknak országos számbavétele. Ez a felvétel eddig kereken 50.000 pár bőr- és fatalpú munkáslábbeli készletet eredményezett, ami ugyancsak december elején a már említett 100.000 pár típus munkáslábbeli vei együtt külön munkáslábbeli utalvánnyal kerül szétosztásra. Az így előteremtett 50000 pár munkáslábbelit az eddigi kiske reskedői áron, de az árkormánybiztos felül-