Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az- országgyűlés képviselőházának -225. vizsgálatával akarom forgalomba hozni. ' Ez azonban csak az átmeneti segítség. Szükség van a szerves és intézményes rendel­kezésekre^ amelyeket én a gyártással kapcso­latban hozni -kívánok, mert az előbb említett gyorssegély jellegű kiosztások természetesen igen kis mértékben fedezhetik a jogos és sür­gés igényeket. (Egy hány a szélsőbaloldalon: Ez a -baj!) Ezért a lábbelikészítő és elosztó Iparokban'érdekelt összes szakmákat egy irá­nyításom alatt álló lábbeliközpontba fogom össze. Ez a lábbeliközpont fogja majd a láb­beligyártást irányítani, a belföldi bőranyagot szétosztani és a lábbelit a kereskedelem út­ján a fogyasztóhoz eljuttatni. Ennek a köz • pontnak lesz a feladata először a kispénzű tár­sadalmi rétegek igényeihez alkalmazott bor-, fa- és műtalpú lábbeli tömegyártásának a megindítása. Főleg nagy tömegben kívánok fatalpú bakancsokat és munkáscsizmát, vala­mint fatalpú papucsokat a lábbeliközpont közbejöttével gyártatni. A lábbeliközpontban a gyáripar, a kisipar és az elosztó szervezet együttműködése bizto­sítani fogja a meglévő szűkös készletek leggaz­daságosabb felhasználásának intézményessé té­telét is. A kisipar munkásságában is a leg­messzebbmenő takarékosságnak kell érvénye­sülnie, -inert enélkül a munka folytatólagossá­gát alig lehetne biztosítani. Ebben az irány; bah sem tartható fenn a talpbőrkiosztás régi rendszere, amely rendkívüli pazarlásokkal járt és megkönnyítette a nagyarányú zugforga­lom kialakulását. (Szöllősi Jenő: Éljen Laky H A második nagy probléma a népruházati akció kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A népru­házati akció bevezetésével kívánom megköny­.nv téní a mezőgazdasági es ipsj.il inuiinaa ág­nak, valamint a kisfizetésű polgárságnak azt, hogy mielőbb hozzájusson a legszükségesebb teli és háztartási ruha-, illetőleg fehérnemű­szükségletéhez. A gyáriparral karöltve és bizo­nyos áldozatkészségét kihasználva, a legrövi­debb időn belül megszereztem először tízmillió méter panmtszövetet, (Éljenzés a jobboldalon.) főleg flanel- és háztartási fehérneműnek alkal­mas árut, ami körülbelül 300.000 végnek felel meg, valamint 300.000 folyóméter kártolt és fésült szövetet, úgyszintén többszázezer darab meleg kötött-szövőt árut. Ezeket a legjobban rászorulóknak olcsó áron fogjuk odaadni, ami az akció szociális jellegét ki fogja domborítani. A szétosztást a Hangya Központ szervein ke­resztül végeztetem. Ezzel biztosítva látóin, hogy az áru útközben nem drágul meg és tényleg eljut a kisjövedelmű fogyasztókhoz. Ez az olcsó íiépruházati akció összegszerűen 30,000.000 pengőt reprezentál és méreteiben többszörösen fogja felülmúlni mindazt, amit eddig hazánk­ban e téren valaha is végrehajtottunk. (Éljen­zés.) Kernelem, hogy ezzel a népruházati ciki kelt további, forgalomba jutását is megindítóim mert komoly készletek vannak bizonyos kezek­nél a közfogyasztás elől spekulációs okokból eldugva és felhalmozva. (Egy hang jobbfelől: Zsidóknál!) Mindent el fogok követni, hogy özeket az eldugott készleteket rendeltetésüknek átadjam és hogy a bűnösök a megérdemelt büntetést megkapják. (Élénk helyeslés és taps.) Mivel ezeknek a készleteknek 40 százaléka azon­nal rendelkezésre áll, az a rész karácsonyig a Hangyán és keresztény kereskedőkön keresz­tül olcsó pénzen — gyári plusz 10 százalék — eljutnak a vásárlókhoz. Ugyancsak rendezni kívánom a ki nem je­lölt textilnagykereskedők készleteinek közfo­gyasztási - célokra való igénybevételét. E kész­ítése 19Ul november 26-án, szerdán. 55 létből kívánom előmozdítani egyrészt a Főméi­tóságú Asszony segélyakcióját, másrészt a pest­környéki legszegényebb munkásság ruhaellá­tását, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­megye árvízkárosult lakosságának megsegíté­sét, úgyszintén némi tartalékot képezek ma gamnak, amelyből a sürgősen jelentkező igé­nyeket is ki tudom elégíteni. A népruházati akció tartama alatt szerves és intpizményes formában kívánok gondoskodni arról, hogy az olcsó népruházati cikkek kigyártására átállít­sam —- az iparügyi miniszter úrral egyetér tésben — az egész textilipar termelését. Evég bői megalakítom a textilközpontot, amely a pótanyagoknak, különösen a csalánnak, lennek és kendernek, valamint a eotoninnak igénybe vételével elő fogja állítani azt a készárut, amely a csökkentett igények kielégítésére al­kalmas lesz. A textilipar eme átállásánál nél­külözhetetlen a textilmjérnöki kar segítsége is. Hogy ez minél nagyobb mértékű és minél na gyobb értékű legyen, pótanyagokat állíthas­sunk elő hazai nyersanyagokból, amelyek a ki­eső pamutmennyiséget pótolni fogják, és ame lyekből elsősorban a támogatásunkra legjob­ban rászoruló réteg jut majd ruházati anyag­hoz: ez alkalommal innen is felkérem a textil­mérnöki kart, valamint a gyárakat, hogy a la­boratóriumi munka keretében fokozott erőfe­szítéssel dolgozzák ki az új gyártási lehetősé­geket, mert az idő sürget. Ami a cukor kérdését illeti, a cukorellátá­sunk az eddigi rendszer szerint kielégítően fo­lyik, és ezt a rendszert a jövőben is fenntar­tani kívánjuk. A pénzügyminiszter úrral egyetértésben a karácsony előtti héten egy kü­lön fejadagot, személyenkint egy negyedkilo­grainm cukrot osztunk ki a fogyasztóknak, hogy ezzel a háziasszonyok karácsonyi gond-,, jait megkönnyítsük. Különös gondoskodásom tárgya a szappan kérdés is. Mióta a külföldi zsíranyagokat és olajokat nélkülöznünk kell, szappanellátásun­kat teljesen át kellett állítanunk a hazai nyers­anyagokra. Ezek a napraforgómag, olajos mag vak és faggyú, amelyek, sajnos, nem állnak szükséges mennyiségben rendelkezésre. így szappantermelésünk a békeévekkel szemben je­lentősen csökkent. Különös gondoskodással foglalkozom a szappanelosztás kérdésével, mert feltétlenül el kívánom érni azt, hogy a ter­melt szappan el is jusson a fogyasztóhoz. Fel­hívom azonban a háziasszonyok figyelmét arra, hogy a téli fűtési idő alatt fahamu gyűjtésé­vel jelentősen csökkenthetik a mosáshoz szük­séges szappanmennyiséget. Ezen a téren a kü­lönböző nőegyletek és nőszövetségek felvilágo­sító munkájára van szükség. Minthogy a szap panfogyasztás korlátozását a jegyrendszer be­vezetésével még nem látom végrehajthatónak, ezért a szappanjegy bevezetését egyelőre nem tervezem. (Helyeslés.) A háztartási tüzelőanyagok ugyancsak a közellátás körébe tartoznak. Jegy- vagy utal­ványrendszer bevezetését egyelőre itt sem tar­tom szükségesnek, mert egy régebben kiadott rendelet a szobák és a benne lakók száma sze­rint állapítja meg a háztartások által vásárol­ható legnagyobb tüzelőanyag-mennyiséget és e mellett a vásárlási könyvbe való bejegyzés kötelezettsége is fennáll. Most rátérek az árszínvonal alakulására. (Halljuk! Halljuk!) Az árszínvonal alakulásá­val kapcsolatos feladatok szervesen illeszked­nek bele a közellátási miniszter munkakörébe. \z áralakulással kapcsolatos tennivalók két főcsoportra oszlanak; az árszabályozásra és

Next

/
Thumbnails
Contents