Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 236, be ezeket az előírásokat, amelyeknek pedig reá nézve is éppen olyan kötelező erejük van, mint más bankokra. A bank tisztviselőit, személyzetét nem igazoltatták le úgy, amint ezt más bankoknál megtették. Mind a két törvény megenged bizonyos százalékot a zsidó tisztviselők, illetőleg munkások számára a vállalatoknál, de azt hiszem, hogy az ügynek ezt a részét sem vizsgálták felül, mert az elmúlt évben kaptak ugyan a tisztviselők egy felszólítást arra, hogy szerezzék be okmányaikat, de azután hossszú ideig nem történt semmi. Azután jöttek intézkedések, így megjelent egy újabb felszólítás, hogy mindenki maga mondja mieg, hogy zsidó, félzsidó vagy nemzsidó a törvények értelmében. Hogy azután ezeknek az önbejelentéseknek meglett-e az eredményük, azt nem tudom, nem is áll módomban ellenőrizni. Bemélem, hogy ezek legalább megtörténtek. Ezzel ellentétben azután 1941 január 1-én és az ezt követő időkben elég nagy felháborodást keltett a Nemzeti Bank becsületesen dolgozó magyar tisztviselői körében, hogy éppen a zsidóeredetűek, a félzsidók, a zsidókkal összeházasodtak, illetőleg a zsidókkal kiváló összeköttetésben állók előléptetésben, mégpedig nem is egyszeres, hanem néha kétszeres-háromszoros előléptetésben részesültek. A Nemzeti Bank a háború alatt, amikor az ország közgazdasági felkészültsége, a hadviselés, a nemzetvédelem szempontjából rendkívül fontos, majdnem olyan fontos, mint a működő csapatok tevékenysége. Nem lehet tehát közömbös az ország szempontjából az, hogy egy ilyen fontos bank, mint a Nemzeti Bank, mennyire van szaturálva zsidó vezetőtisztviselőkkel. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarom felolvasni mind a 34 zsidó alkalmazott nevét (Halljuk! Halljuk!), csak néhány vezető személy nevét szeretném megemlíteni. Végtelenül boldog lennék, ha ezek az urak megcáfolnának és az ellenkezője derülni ki. Ha ez nem igaz, akkor az első leszek, ki bocsánatot kérek azért, hogy megsértettem őket azzal, hogy itt zsidó-nexusokat akartam rájuk bizonyítani, így például Máday Sándor vezérigazgató-helyettesről azt mondják, hogy a felesége zsidó származású. Skossza, az elnöki osztály vezetője, igazgató-helyettes feleségéről szintén azt mondják, hogy zsidó származású. Dr. Kernhoffer főfelügyelő az elnöki osztályon félzsidó, dr. Rossner ellenőr félzsidó, soronkívül lépett elő; báró Reichlin- Meldegg, a műszaki hivatal vezetője félzsidó, három fokot ugrott előre; dr. Wälder igazgató-helyettes a statisztikai ellenőrzőosztályban félzsidó, keresztényéket megelőzve négyszeresen usrrott előre; dr. Rieger felügyelő felesége zsidó, soronkívül lépett elő. (Maróthy Károly Hiába, a zsidó csak tehetséges!) Elnök: Kérem, méltóztassanak a megjegyzésektől tartózkodni. Vajma Gábor: Vass Lajos ellenőr zsidó, soronkívül lépett elő; dr. Takácsnak, a jogügyi osztály helyettes vezetőjének felesége félzsidó; ő Korányi-rokonság; dr. Kárász az exDort— import devizaintézősésrben fontos szerepet tölt be. félzsidó (Szöllősi Jenő: A Magyar Nemzeti Bankban!); Szász Sándor százszázalékos zsidó, a pengő-csoportban a legfontosabb poszton van, ahol a zsidó zárolt vagyonok sorsáról döntenek; dr. Sárközy szintén a pengő-csoportban, félzsidó; Kornhaber Vilmos, az önkompenzációs csoport vezetője százszázalékos zsidó ugyancsak igen fontos hivatást tölt be. Ezeken az urakon kívül még 20 beosztásban ülnek ülése 19Al december 17-én, szerdán* 585 zsidó, zsidó-eredetű, vagy zsidókkal összeházasodott tisztviselők. T. Ház! Mi a zsidókérdést meg akartuk és meg akarjuk oldani. Itt már igen sok indítvány és javaslat hangzott el, hozott a Ház két törvényt, — az úgynevezett első és második zsidótörvényt — de éppen ezek a tények igazolják, hogy mind az első, mind a második zsidótörvény nem felel meg a mai idők követelményeinek. (SiÖUősi Jenő: Ügy van! És Lukács Béla olyan büszke volt!) Elnök: Csendet kérek, Szöllősi képviselő úr! Vajna Gábor: Éppen ma délelőtt tárgyaltuk az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról szóló kultuszminiszteri törvényjavaslatot. Most már látszik az, hogy a magas kormány is azon az állásponton van, hogy ezek az elavult törvények már nem időtállók, túlléptük már az időt, más törvények, szigorúbb, rendelkezések szükségesek a magyarság jogainak és életérdekeinek megvédésére. T. Ház! Ezekután kérdem a pénzügyminiszter urat, hajlandó-e sürgősen intézkedni (Maróthy Károly: Nem!), különös tekintettel a fennálló háborús viszonyokra és különös tekintettel arra, hogy ilyen időkben kétszeresen kell ennek a nemzetgazdasági szempontból fontos banknak a titkait őrizni (Szöllősi Jenő: Vájjon, van-e hozzá hatalma?), az ottlévő valutáris és egyéb problémákat kezelni, továbbá különös tekintettel arra, hogy a zsidók igen nagy zárolt vagyonaival kapcsolatban igen nagy érdekek fűződnek a Nemzeti Bank ilyen vagy olyan irányú működéséhez. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a Nemzeti Bank tisztviselőit azonnal a legsürgősebben igazoltatni (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és azokat a tisztviselőket, akik zsidó-eredetűek, zsidókkal összeházasodtak, vagy közismerten kiváló zsidó, illetőleg volt angol-amerikai összeköttetéseik által magukat exponálták, a Nemzeti Bankból azonnal eltávolítani, s helyüket arra alkalmas munkaképes és tudással megáldott magyar tisztviselőkkel betölteni? (Helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik az utolsó interpellációnk, amelyet Budinszky László képviselő úr intéz a belügyminiszter úrhoz. Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz, amelyet Budinszky László országgyűlési képviselő kíván előterjeszteni élőszóval a legközelebbi interpellációs napon, a gazdák és általában a falusi lakosság munkaerejének kényszer útján magáncélokra való igénybevételének megszüntetése tárgyában. Hajlandó-e a belügyminiszter úr azt a jogosulatlan és törvényellenes állapotot megszüntetni, ^ hogy egyes magángazdaságok a falusi gazdák és a falusi más lakosság munkaerejét honvédelmi munka címén igénybe vehessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Körülbelül egy évvel ezelőtt kértem a kormányzatot, hogy a közmunkaváltságot és mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek az egyes embereket termé-