Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. T. Képviselőház! Most az első és második számú zsidótörvény következtében a milleniumi jávek után beállott nagy fellendülés korszaka jött el azok számára, akik közéleti pozícióikat hasznosítani szeretik. Az első és a második zsidótörvény utat nyitott nekik arra, hogy bizonyos igazgatóságokban, felügyelőbizottságokban helyezkedjenek el és bizony ahhoz is, hogy bizonyos pozíciókat haszonszerzésre használjanak fel. Azt hiszem, nem vitás köztünk, hogy éppen a törvényhozóknak, a legmagasabb közjogi méltóságokban levő férfiaknak kell a legjobban ügyelniök (Egy hang a Szélsőbaloldalon: Es példát mutatniok!) arra, hogy a köz és a nemzet legfelső szolgálata közben semmi néven nevezendő önző cselekedetet, egyéni hasznot hajtó dolgot, főleg olyat, amit a mandátummal érhetnének el, ne kövessenek el. Ezért vettük örömmel ez év áprilisában a miniszterelnök úrnak azt a bejelentését, hogy igenis az összeférhetlenségi törvényt meg akarja alkottatni és az ő szavaival élve, a kormánynak legfontosabb és legsürgősebb feladata ennek a kérdésnek a megoldása. Azóta kereken 8 hónap telíti el. Nem látjuk, hogv a legsürgősebb feladatok közt állna ez a kérdés, mert hiszen 8 hónap alatt valamiképpen dűlőre lehetett volna juttatni, bár készséggel megállapítom, hogy a miniszterelnök úr a maga részéről már két hónap után elkészíttette a törvénytervezetet és ezt a tényt publikussá tette, indítványt tett és átadta a törvénytervezetet annak a két külön bizottságnak, amely a felsőház és a képviselőház részéről ezzel a kérdéssel foglalkozik. Azóta azonban nem hallottunk mást, mint néha egy-egy hírlapi köz; leményt arról, hogy ez az összeférhetlenségi különbizottság összeült, tanácskozott. Most már kereken 6 hónap telt el azóta és az összeférhetlenségi javaslatot ez a két összeférhetlenségi bizottság még nem terjesztette be-. Pedig meg kell állapítanom azt is, hogy amikor a miniszterelnök úr ennek a két bizottságnak a kiküldését indítványozta, akkor azt is kérte, hogy utasítsa a Ház ezt a bizottságot, hogy feladatát sürgősen oldja meg. Amint a hírek ennek a bizottságnak a munkájáról kiszüremkedtek, — nem lévén^ tagja, nem ismerem a belső munkáját — megállapíthatom a következőket. Elsősorban is a köztisztviselői összeférhctlenség kérdésének tárgyalása sem várathat tovább magára. Ennek a törvényhozói Összeférhetlenséggel párhuzamosan kellett volna futnia. Sajnos, a bizottság ezt a munkát nem kezdte meg. A másik dolog az, hogy a felsőház összeférhetlenségének^ kérdése éppen olyan fontos, imint a képviselőházé és sajnos, az a hír szüremlik ki, hogy a felsőházi bizottság álláspontja az, hogy a felsőházi tagok hivatásrendeket képviselnek a felsőházban, ennélfogva- nem • lehetnek összeférhetlenek. (Zaj a középen és a szélsőbaloldalon.) A képviselői összeférhetlenség tárgyalása során a nemzeti szocialista pártok kiküldöttei azt indítványozták, hogy mielőtt ebben a kérdésben döntenének, lássanak tisztán és ebből a célból minden törvényhozó adja be egy kis cédulára írva, hogy milyen érdekeltségei vannak, hogy meg lehessen állapítani a jelenlegi helyzetet és ehhez képest lehessen a törvényt magát kitervezni. (Eay hang a szélsőbaloldalon: Vallomás!) T. Képviselőház! Vallomást, adatgyűjtést méltóztassanak a törvényhozó urak beterjeszteni a bizottság, elé. (Felkiáltások: Megtörtént!) Sajnálattal látjuk, hogy a nemzeti szocialista ülése 1941 december 17-én, szerdán. 583 pártok kiküldötteinek azt az indítványát elutasították. T. Képviselőház! Mi most a helyzet? A jelenlegi helyzet a következő: Van egy törvényünk, amelyet 1901-ben alkottak, tehát teljesen elavult, idejétmulta törvényünk, van egy 1932-ből származó elvetélt, megbukott javaslatunk, van egy 1926-ban hozott törvényünk, a felsőházról szóló törvényünk, amelynek 39. §-a így szól (olvassa): »A felsőházi tagok összeférhetlenségét külön törvény szabályozza«. Ez a törvény tehát külön törvényre bízza a felsőházi tagok összeférhetlenségének sza bályozását. Ezt a törvényt 1926-ban hozták, most 1941-et ' írunk, tehát 15 évvel ezelőtt, azóta ez a törvény nem született meg. T. Képviselőház! Legyen szabad megindokolnom egy-két szóval, hogy mégis milyen szükség volna erre. Előre kijelentem, hogy a felhozott példákat semmiféle összefüggésbe sem akarom hozni azzal, amit idáig mondottam. Semmiféle kritikát nem gyakorolok tehát azokkal szemben, akiknek igazgatósági tagságáról itt megemlékezem, ez tudniillik csak egy adat ahhoz, hogy szükség van e kérdés rendezésére. Lehet, hogy az illető törvényhozó a legtökéletesebben, megbízatásaitól függetlenül el tudja látni törvényhozói feladatát. Tehát semmiféle megbélyegzés jellege nincs annak, hogy én itt egypár törvényhozót megemlítek, előre kijelentem, kizárólagosan adatgyűjtés és a képviselőház elé való tárás a célom. Ezt a kérdést valamiképpen mégis rendezni kell, mert mégsem tételezhető fel az, hogy valamelyik törvényhozó egyformán értsen bizonyos egészen eltérő szakmákat és egyformán legyen bizonyos igazgatósági tagságokban érdekelve. T. Képviselőház! Megállapítom, hogy a felsőház főnemeseinek — csak a főnemes tagokról és rokonságukról beszélek — 205 igazgatósági tagságuk van különböző - vállalatoknál. Megemlítem közülük gróf Csekonics Iván nyugalmazott követ és meghatalmazott miniszter, földbirtokos urat, aki igazgatósági tagja az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt.-nak, elnöke az Első Magyar Általános Biztosító Társaság jelenlegi kormányzótestülete választmányának, alelnöke a Providentia Biztosító Rt.-nak. Azután me^ kell említenem gTÓf Széchenyi Domonkos nagybirtokost, aki az Országos Földhitelintézet . felügyelő bizottságának elnöke, igazgatósági tagja a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, a Fafeldolgozó és Fakitermelő Rt.-nak, választmányi tagja az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak. Megemlítem gr. Tisza Lajos nagybirtokost, aki elnöke a Biharmegyei Takarékpénztárnak, az Alföldi Cukorgyárnak, â Feketeerdői Üveggyárnak, igazgatósági tagja a Magyar Nemzeti Banknak és az Első Magyar Gyapjúmosó és Fínomposztó Gyárnak. (Bodor Márton: Elég széles tudásskálája vau.) Mint méltóztatnak látni, _ cukor, posztó, üveg, fa, takarékpénztár.., (Zaj-) Elnök: Bodor képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Maróthy Károly: Itt van azután báró Urban Pál, aki igazgatósági tagja az Általános Textilipari és Fonó Rt.-nak, a Budai Általános Takarékpénztár Rt.-nak, a Goldberger Sámuel és Fiai Textilműveknek, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.-nak. a Központi Tejcsarnok Rt.-nak és a Hatvani Cukorgyárnak80*