Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. 3. És amely rendelet félreértést kizáró módon elrendelné, hogy a földből karbahozott utakon az elöljáróság által az érdekeltség költségére — bizonyos körzetenként — állandó útfenntartói és gondozói szolgálat létesíttes­sék. Pápai István s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pápai István: T. Házi (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék nekem megengedni, hogy hű ma­radjak multaimhoz, eddigi viselkedésemhez, és most is, mint eddig tettem, a magam pátriájá­ból hozzam ide interpellációm anyagát. Egyik előző parlamenti beszédemben azt mondottam, hogy az alföldi útvilág mikénti állásának olyanforma szerepe van a gazdasági életben, mint az egészséges fizikumban a yéredénynek. Most is fenntartom ezt a kijelentésemet és is­mételten állítani vagyok bátor, hogy amint az egészséges emberi fizikum el sem képzelhető egészséges véredények nélkül, éppen úgy nem lehet egészséges gazdasági élet, nem lehet nor­mális termelési rend a mezőgazdaság világá­ban járható utak nélkül. Az irányított gazdál­kodás szükségességének rendjéhez érkeztünk el gazdasági életünkben. A termelés rendje harmóniát követel a termelés és a fogyasztás között. A kínálat és kereslet viszonyában nem lehet nagy kilengés hosszú időn keresztül meg­bosszulatlanul. A járhat« utak legalább is annyira szükségesek a gazdasági életben, mint amennyire szükséges például egy nagy kőszén­bányának vasúttal való ellátása. Erdélyben például, ha jól tudom, ott vész vagy másfelé orientálódik, másfelé keres kiutat a sok fa, mert nem talál kapcsolatot mivelünk, nem lehet ide szállítani. Aki kétségbevonná ennek a kérdésnek a termelés rendjét érintő jelentősé­gét, az jöjjön el az Alföld széles világába, a Nagykunságra, a Jászságra, a Hajdúságra, ott majd meglátja, hogy az Őszi esőzések megkez­désétől a tavaszi pirkadásig valóban meghal »z élet, sáros dágvány terül el az alföldi rónán, amely miatt nemcsak a szekerezés lehetősége áll meg, hanem még gyalogember számára is valósággal istenkísértés a tanyából való ki­mozdulás. Ilyenkor nálunk valóban meghal az élet, mert csak a madár jár a levegőben, a kint lakó parasztemberek ezrei pedig még saját tanyájuk udvarán is csak úgy tudnak a fennakadás veszélye nélkül járni, hogyha szal­mát hánynak a lábuk alá a sár tetejére. Ezért mondtam én többször, t. Ház —• talán méltóz­tatnak egyes képviselő urak emlékezni a ki­jelentésemre — hogy agyán bugyog nálunk a kerék. Aki nem ismerné az alföldi paraszt­ember világának ezt a szomorú terminus tech­nikusát, annak én megpróbálom ezt megma­gyarázni. Ez azt jelenti, hogy a kerék agyá­nak egyik lyukán kimegy a híg dágvány, a másikon pedig bemegy, es közben bugyogó hangot hallat. De nemcsak ez a hang. amelyet igen gyakran hallunk az alföldi szekerezés világában, hanem a lovak lábának euppanás­szerü kihúzása is a feneketlen sárból jó altató­szer a szekérben ülő embernek, de szörnyű átok annak a szerencsétlen kocsisnak. Borzasztó és elszomorító látvány az, amely ezeken a helye­ken ilyenkor látható: gőzölgő, vonagló, kime­rült állati testek, a világgal összevesző önma­gával is békétlen, panasszal teli parasztember, az úton elakadt, felborult, sárba rekedt Szeke­rek, összetört, széttépett szerszámok úton-út­félen. Mindez le nem tagadható és le nem ki­csinyelhető argumentuma, bizonyítéka annak, ülése 1941 december 17-én, szerdán. 579 amit t. Ház sajnálattal kell kijelentenem, hogy talán Árpád apánk bejövetele óta mező­gazdasági utaink állapotán vajmi kevés javí­tás történt. Ezeknek a dűlőutaknak pedig — nem szólok az országutakról — az a természetük, hogy ami­lyen rosszak, olyan hosszúak is. Nálunk, a Kun­ság, Jászság és Hajdúság területén 30—40— 50-$>.000 holdas határok vannak 15—20 kilo­méteres végnélküli hosszú utakkal. Méltóztas­sék elgondolni, mit jelent az előbb vázolt mó­don ezeken az utakon keresztülmászni, amikor minden puskalövésnyire meg kell állni és ke­reket tisztítani. Nálunk a keréktisztító szerszám apáról fiúra szálló örökösödési tárgy, fontos gazdasági eszköz. Egy város határában 2000— 2500 kis tanya fehérlik odakint, amelyeken ez­rével laknak a kis parasztemberek, akik szám­űzöttek ősztől tavaszig, mert megáll ott min­den kultúra, minden közlekedési lehetőség. Ép­pen ezért — sajnos — a gazda maga nem is nagyon lakhat kint a tanyán. Amikor én az or­szágnak más, szerencsésebb körülmények kö­zött élő vidékein járok és figyelemmel kísérem a szekerező parasztembert, akinek ott jobb uta­kon, homokos talajon könnyen jár a szekere, akkor mindig önmagammal is békétlenkedve és méltatlankodva teszem fel azt a kérdést, hogy ugyan mi oka lehet annak, hogy ott a Tiszán­túl, az alföldi róna széles közepén ezer esztendő óta a mi sorsunkon ilyen kevés változtatás történt. (Palló Imre közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Pápai István: Mi lehet a mi nagy bűnünk, amelyet elkövettünk, hogy nekünk, kunoknak, jászoknak és hajdúknak ezer esztendő óta ilyen siralmas sors jutott osztályrészül. Az igaz, t. Ház, hogy a mi apáink kurucok voltak és az osztrákokkal való közösség idején talán éppen ezért nem is voltak grata personal?. Az is igaz, hogy mibelénk, a néhai apák mai utódaiba, csak került még ebből a kuruc vérből egy kicsi, de ne­künk az a szerény tiszteletteljes véleményünk, hogy amennyi abból mibennünk van, annyi ta­lán kell is belőle, mert hiszen ma már ott tar­tunk, — Istennek legyen örök hála érte — hogy nem szégyen magunkat magyaroknak vallani, nem kell már Béccsel veszekednünk, a mi áldo­zatunk, a mi küzdelmünk édes hazánk boldogí­tására fordítható. Mi, a kuruc elődök utódai, különböző hitünk mellett is a magunk megadá­sával borulunk le a közös Isten előtt és kivont karddal védjük a hazát ezer esztendő óta vé­rünk bőséges hullásával, hiszen a világháború halálának kaszája széles rendeket vágott a mi soraink között. Súlyos; de ragyogó argumentu­mok ezek a mi hűségünket illetőleg. Azt is tud­tuk pedig, hogy a ini általunk befizetett mil­liókból annak idején jutott a tótnak, jutott a horvátnak, jutott a bosnyáknak, mert ott fé­nyes paloták, kultúrépületek, gyönyörű hidak, alagutak, vasutak épültek és közérdekű létesít­mények hosszú sorozata nagy vagyon beruhá­zásával és óriási áldozattal lett elhelyezve (Igaz! Ügy van!} akkor, amikor mi kultúrában hátramaradtunk és a beruházásoknál mindig hiányt szenvedtünk. Ami volt, az elmúlt. Trianon szörnyű igazságtalansága miatt és annak következtében azok a gyönyörű kultúrpaloták, azok a nagy állami beruhá­zások ott a tótoknál, horvátoknál és a bosnyákoknál idegen nációk vagyonává lettek, mi pedig keseredett szájízzel, összeszorított fo­gakkal, de Istenbe vetett hittel, soha nem Iá-

Next

/
Thumbnails
Contents