Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

I Az országgyűlés képviselőházának 236. bár kormányunk intézkedni akar, az intézkedés és a cselekedet között mindig van valami huzavona, amely miatt nem tud dűlőre vinni igen fontos gazdasági kérdéseket sem. Kérdezem, miért nincs ez a föld még felosztva? Már évek óta húzódik azi ügye! Kérem ennek következtében : miért nincs elintézve, hogy azok a gyárak igenis működésbe állíttassanak? Nem mondom, hogy a zsidó állítsa üzembe, hanem azt, hogy gondoskodjunk arról, hogy keresztény kézbe kerülve, minél előbb végezzék azt a gazdasági feladatot, amelyre hivatva vannak; hiszen most háborúban vagyunk és ma termelni, termelni és termelni kell. Vájjon mit szólnának a szomszéd hadviselő, testvér és baráti nemzetek, ha azt látnák, hogy itt egy kilenc gyárból álló telep áll, áll és áll ? Ebből a szempontból is kifogásolnom kellene az ügyet, de más szempontból is szóvá kell tennem, abból a szempontból, hogy ott van négy vagy öt községem, amelynek lakossága nyáron át^ földmíveléssel foglalkozik, eljár aratni, kapálni, az ősz beállta után beáll a gyárba és végzi ott a munkát kora tavaszig, amikor megint kimehet a földre vagy mondjuk az erdőbe fát vágni. Ezek érdekében is felszólalok, mert nem lehet tűrni, hogy bár van nyersanyag, — ott van 140 vágón burgonya és 50 vágón tengeri (Mozgás.) — ezt nem lehet felhasználni, mert a gyár nem működik. A falu lakosságának így nincs keresete a télre, nincs kenyerük; mert ezek így szokták beosztani, kereseti lehetőségüket így teremtik meg. Mélyen t. Uraim, szóvá kell tennem ezt az ügyet elsősorban nemzetgazdasági érdekből. Nem lelhet tűrni azt, hogy gazdasági egyedek ma tiétlenül álljanak, mert ez olyan, mintha nem akarnánk termelni, szabotálni akarnánk azt a kívánságát a baráti nemzeteknek, hogy termeljünk és nekünk is jusson, de nekik is jusson valami. Szóvá kell tennem, mert a magyar dolgozó nép keresni akar. Sürgősen el kell intézni ezt a kérdést. Igenis, tudok arról, hogy tíz keresztény tőkepénzes ember aspirál arra a kis gazdaságra, ha nem is az^ egész 2250 holdra, hanem csak a gyár környékén fekvő ezer holdra; mert a nélkül a gyár fenn nem állhat. A többi földet osszák ki a dolgozó magyaroknak, ezt az ezer holdat pedig adjáJki ki egy kereszténynek, hogy dolgozzék ott és dolgoztasson. Azt is tudom, hogy tárgyalások folytak, hogy az Oncsa. vegye ezt szövetkezeti alapon kezébe és dolgoztassa a gyáraikat. Ugyancsak szó volt az Ombi.-ról is, hogy az szövetkezetképpen állítsa működésbe ezeket a gyárakat. Fel kellett szólalnom ezek miatt és igenis, interpellálnom kell a miniszter úrhoz, hogy legyen szíves, tekintsen el a bürokratikus, lépcsőzetes lassúságtól és egyszer nyúljon bele az ügyekbe. Igenis, most van az ideje, hogy a gyárak dolgozzanak. Intézzék el ezt röviden, mert aki gyorsan segít, az kétszeresen segít, aki gyorsan ad, az kétszeresen ad. (Pap Antal: A zsidót internálni kell!) Nem tűrhető, hogy ott egy zsidó garázdálkodjék. A földeket nem trágyázzák, elhanyagolnak mindent, mert ő nem törődik vele, tekintettel arra, hogy ő szövetségesének, az angolnak akar jó; szolgálatot tenni avval, hogy a gyárat leállítja. Szüntessük meg ennek a tehetetlen zsidónak rosszakaratát és mutassuk meg, hogy igenis, van erőnk és hogy tudunk a bajokon segíteni. A. miniszter úrtól nem Ígéretet, hanem cselekedetet k|étrek. ülése Í9il december it-én, szerdán. 677 Slnök: A Ház az interpellációt kiadja a foldmívelésügyi miniszter úrnak. Következnék Mester Miklós képviselő úr kétrendbeli interpellációja, amelyeknek elmondására azonban a képviselő úr halasztást kér. Méltóztatik a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Serényi Miklós gróf képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy teljesen politikamentes gazdasági vonatkozási! cikkeket is cenzúráznak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós; T. Ház! Azt már megszoktuk, hogy já zsidók védelme érdekében minden, a zsidóság túltengését tárgyaló cikket kicenzuráznak. Elnö'k: Kérem képviselő úr, ne méltóz tassék ilyen kijelentéseket tenni, amelyek alappal nem bírnak és sértők. Méltóztassék magát az interpelláció tárgyához tartani. Gr. Serényi Miklós: Be fogom bizonyítani, így például^ nemrégen beküldtem egy cikket, amelyben rámutattam arra, hogy néhány budapesti iskolában a zsidóság aránya a magyarsággal szemben 70%, és arra világítottam rá, hogyí ezek a zsidó gyerekek milyen erkölcsromboló hatást tesznek a magyar gyerekekre. Egyes osztályokban 30 zsidóra 5 magyar gyerek esik és ezek a zsidók mind kitűnően vannak öltözve, a magyarok pedig kopott ruhában járnak; tehát kértem, hogy ezek a zsidók külön iskolában tanuljanak, viszont azok a magyar tanerők, akik tudásukat most zsidókra pocsékolják, inkább Erdélybe menjenek, mert ott az elrománosodott magyar fiúkból és leányokból lehet még magyart faragni, de a zsidókból soha. [Ûgp van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a cükket elejétől végig kicenzuirázták. T. Ház! Hogy azonban mezőgazdasági jellegű cikkeket kicenzurázzanak, azt hiszem, ezt talán a miniszterelnök úr sem kívánja, mert hiszen úgy vélem, a túloldal sem állítja azt, hogy a mezőgazdaság terén itt minden teljesen rendben van; ha pedig nincs minden rendben, akkor a jogos és szakszerű kritikát meg kell engedni, mCrt ha ezt nem engedik meg, akkor ez azt jelenti, hogy struccpolitikát folytatnak, ez pedig a közérdekkel ellenkezik. A Nyilas Évkönyv kért tőlem egy politikamentes mezőgazdasági vonatkozású cikket, íme, egy majdnem három oldalas, teljesen politikamentes, kizárólag a földimiívelésiügyi miniszteri költségvetéssel, szakszerű kérdésekkel foglalkozó cikk: elejétől végig kioemzúráztak. Felolvasok majd néhány részletet, hogy lássa a túloldal, hogy a cenzorok hogyan nm

: ködnek ebben az országban. Az állattenyésztéssel foglalkozva, ezt írom (olvassa): »Az állattenyésztés fejlesztésére csupán 5 millió pengő jutott, holott különösen a kisgazda társa dalom (részére az állat életet, megélhetést jelent. Állattenyésztésünk a legutóbbi esztendőben rendkívül nagy visszafejlődést mutat fel, a tehénállomány a mesterséges takarmányok hiánya miatt leromlott, úgy^hogy az egész, országos tej átlag már alig^ 4—5 liter naponkint és hetenkint. Ha a németországi adatokat nézzük, amelyek ennek háromszorosát teszik ki, be kell látnia minden józan embernek, hogy itt semmiféle áldozattól uem szabad visszariadni. A fejlődő gyermek-