Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 19Uí december 17-én, szerdán. 569 törvény hiánya miatt megtenni. Tiltakozom az ellen, hogy a zsidóság ebben az országban a sajtóban résztvehessen. Tiltakozom az ellen, hogy az izraelita erkölcsi mételyt lehető kultúrmérgező zsidó irodalmi termékek megjelenhessenek. Tiltakozom az ellen, hogy a vallásvédelem leple alatt működő nemzetkifosztó üzleti szellem még ma is orgiáit ülhesse az általa tönkretett keresztény kereskedelem betegágyánál. Nem vagyok hajlandó eltűrni azt, hogy ebben az országban ez az átkos faj akár, mint zsidó, akár mint izraelita asszimilálódjék, és követeljük minden magyarok, hogy tétessék jóvá az a súlyos ballépés, amely az emancipációval és a recepcióval ránkszakadt. Ezt az által érhetjük el, ha a magyar törvényhozás a magyar nép akaratából és érdekében elsősorban az országgyűlést tisztítja meg a zsidóktól, a zsidókézben lévő tőkét, föld- és házingatlant a magyarság kezébe juttatja; hozzon törvényeket a zsidó profitéhségtől megmételyezett kis- és nagyipar átállítása érdekében és küldje ghettóba a magyarországi zsidóságot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Egy hang: Minél előbb!) T. Képviselőház! Igen hasznos intézkedéseket tartalmaz a törvényjavaslat 2. §-a, amely kimondja, hogy az izraelita vallásfelekezetet, továbbá az izraelita vallásfelekezet, annak szerve, vagy tagjai által fenntartott iskolát, vagy más intézetet az állami vagy községi háztartás terhére támogatásban vagy segélyezésben részesíteni és az ilyen célra a törvény hatálybalépése előtt már előirányzott kiadásokat teljesíteni nem lehet. Ez a szakasz egy régi kívánságot teljesít, amelyet erről az oldalról mi már számtalan esetben hangsúlyoztunk, de legutóbbi interpellációmban magam mutattam rá arra a szomorú tényre, hogy még mindig akadt egy tétel, amely közel félmilliónyit juttat az izraelita vallásfelekezetek támogatására. Ez a szakasz t. Ház, igazságot szolgáltat a keresztény felekezeteknek, de egyúttal méltányolja azokat a kívánságokat is, amelyek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban ennek a Háznak minden oldaláról elhangzottak. Amikor azonban ezt tárgyilagosan megállapítjuk, ugyanakkor a javaslat 1. §-ának második bekezdésével kapcsolatban — és itt kapcsolódom előttem szólott igen t. Mosonyi képviselőtársam (beszédébe — nekünk is az a véleményünk, — és ebben csatlakozunk az általa elmondottakhoz, mert ugyanazt hangsúlyozhatom, amelyet ő is előterjesztett — hogy mivel az indokolás nem fejezi ki a mi kívánságunkat teljes mértékben, ezért a kultuszkormány hasson oda, hogy az 1. § második bekezdésére vonatkozólag bírálja felül, nézze át és vizsgálja meg tényleg a magyarországi izraeliták minden vallási tevékenységét, bírálja meg és minősítse az ő egész — ha lehet így mondani — dogmatikájukat, mert ahogyan beszédem első részében utaltam arra. az a gyakorlatban mutatja meg ténylegesen a maga értékét. En egészen biztosra veszem azt, hogy azok az elvek, amelyek ma a zsidó vallás alaptételeit képezik, éppen káros gyakorlati működésük folytán igen komoly és hathatós kormányzati ellenőrzésre szorulnak. Mindezeknek elmondása után, t. Ház, röviden még csak annyit kívánok mondani, hogy amikor mi egy törvényjavaslatot bírálunk, bárhonnan jön az, elsősorban tárgyilagosan azt nézzük, vájjon az a nemzet érdekeit szolgálja-e vagy nem. Kizárólagosan ez a szempont vezet bennünket és amidőn most ennek a törvényjavaslatnak a bírálatában készséggel elismerjük elsősorban azt a jószándékot, amely a törvényjavaslat alkotóját vezette akkor, amikor ezzel a javaslattal idejött és megállapítjuk azt, hogy az eddigi és a zsidósággal kapcsolatos javaslatokkal szemben ez a javaslat haladást mutat, elismerjük másodsorban azt is. hogy igen helyesen nyúl a javaslat ezekhez a kérdésekhez akkor, amikor a zsidóságot nemcsak erkölcsi, de anyagi vonatkozásaiban is bírálat tárgyává teszi. Ezen a téren komoly indító munkát végzett ez a javaslat, egryezik a mi felfogásunkkal és éppen ezért mi a magunk részéről ezt a javaslatot elfogadjuk. Amikor azonban mi ennek a javaslatnak az elfogadásával módot adunk ahhoz t. Képviselőház, hogy ez törvényerőre emelkedjék, ugyanakkor nemcsak a magam, hanem pártom nevében is egy javaslattal jövök a t. Ház elé, amely szerint: »Utasítsa a t. Ház a m. kir. kormányt, hogy a legrövidebb időn belül egy olyan zsidótörvényt terjesszen a t. Ház elé, amely a zsidókérdést Magyarországon mind kulturális, mind gazdasági vonatkozásaiban gyökeresen és végérvényesen megoldja«. Egyébként a javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Bálint Józsefi Elnök: Bálint József képviselő urat illeti a szó, Bálint József: Mélyen t. Képviselőház! Pártom felkéréséire dogmatikus szempontból szeretnék hozzászólni a törvényjavaslathoz. Görögországban az Athénbe vezető országút mentén réges-régen ezelőtt egy elhagyott, kopasz oltár állott. Ennek az oltárnak egyetlen márványtáblájára a következő két görög szó volt írva: Agnostho Theo, az ismeretlen Istennek. Virágot sohasem kapott ez az oltár, utas, vándor nem állt meg mellette imádkozni, áldozatot bemutatni. Egyszer azonban mégis egy vándor férfiú állt meg az oltár előtt. Egész ruházatán, egész, külsején, megjelenésén látszott, hogy nem is görög ember. Elolvasta ezt a két szót: az ismeretlen Istennek. Elolvasta és belenézett ez a férfiú Athén városának döbbenetes vallási tévelyedésébe

1 és lelki szemei előtt feltárult az egész athéni nép bálványimádó, babonás hite. Keményen megragadta vándorbotját és besietett Athén városának kellős közepébe. Odaállt az areopág közepére és szólt: »Athéni férfiak, amikor körüljártam városotokat, messze kívül a városon, az országút elhagyatottságában találtam egy oltárt, amelynek kövére ráírtátok: az ismeretlen Istennek. Az Istent hirdetem nektek, athéni férfiak, akit ti nem ismertek. Az ismeretlen Istent, a uni Urunk Jézus Krisztust, akinek ti messze a határban, a városon kívül f oltárt emeltetek«. És beszélt tüzes lélekkel, szívének, lelkének lánglbuzgalmával. Ez a férfiú nem volt más, mint Szent Pál. (Malasits Géza: Pedig az is zsidó volt!) Nem egészen volt zsidó. (Zaj a szélsőbaloldalon. : —i Malasits Géza: De zsidó volt fajilag! — Zaj.) Szent Pál lánglelkére volna szükség ma is, amikor kiállunk a mai sokszor önmagáról megfeledkezett keresztény magyar világ elé, az ezelőtt is önmagáról sokszor megfeledkezett keresztény magyar világ elé és hirdetjük az igen sok esetben ismeretlen Istent, Jézus Krisztust,