Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-236
570 Az országgyűlés képviselőházának 236, amikor az Isten fia által alapított kereszténységet nemcsak nemzeti, hanem világtörténelmi szempontból is odaállítjuk a népek, a nemzeteik földi és örök boldogságának világmegváltó szent valóságába, amikor 1 az embermegváltásnak és a világmiegváltásrnak Istentől hozott történelmi tényét beállítjuk az, egyén, a család, ai társadalom, s a törvényhozás életébe. (Malasits Géza kimegy a teremből. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kemény beszéd, ki hallgathatja 1 ? (Derültség.) Milyem nagy haladást jelent a most vita tárgyát alkotó törvényjavaslat elsősorban aibból a hittani szempontból, amely Jézus Krisztus világmegváltó akaratát, szenvedését, önfeláldozását, mint isteni elégtételt az emberiségért állítja a világtörténelem eszmei és gyakorlati középpontjává! T. Ház! A zsidóság, a zsidó vallás örök problémája nem most kezdődik, nem. a legutóbbi 5, 10, vagy 100 esztendős világügye ez az emberiségnek, hanem ott kezdődött, közel 2000 esztendővel ezelőtt, Kaifás zsidó főpap tárgyalótermében, ahol a világ Megváltója, az Isten fia felett halálos ítéletet mondott a zsidó synhedrion és folytatódott a római császár helytartója, Poncius Pilátus előtt, amikor elhangzott a zsidóság ajkáról saját fajuk, saját vallásuk ellen az őrült szó, amellyel sajátmagukra kihívták, kívánták az életsorsot: »Az ő vér© rajtunk és a mi fiainkon!« Majd folytatódott a megostorozás, a tövissel koronázás véres színjátékában, a rögös kálvária járás iszonyatos óráiban és beteljesedést nyert a Golgota keresztjét körülálló, káromkodó és gúnykacajban röhögő zsidó nép fanatikus ordítozásában: »Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről és mi hiszünk neked!« T. Ház! Jézus Krisztus a földön való meg; jelenésével, életével, szenvedésével, megváltói halálával és isteni feltámadásával, a / keresztény vallásnak és egyháznak megalapításával megszűnt minden néven nevezendő pogány vallás létjogosultsága és természetesen megszűnt a zsidó vallás létjogosultsága is itt a földön. Ennek a dogmatikus ténynek, ennek a factum dogma ticumnak, ennek a cáfolhatatlan világtörténelmi argumentumnak fényében és igazságában vizsgálva a benyújtott törvényjavaslat három szakaszát, megnyugtató és elhatározó, a logika vaskövetkezetességével szükségszerűen, a lélekből önként kibuggyanó komoly megállapítás: clebuisset pridem, miért nem korábban, miért nem hamarabb! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az isteni kinyilatkoztatás első forrása a Szentírás, az Isten szava világosan bizonyítja annak a tételnek igazságát, hogy a zsidó vallásfelekezetnek a létjogosultsága megszűnt, amikor Jézus Krisztus megszűnt; nek jelentette ki a mózesi törvények kötelező erejét és feloldotta az ő apostolait és ezeknek utódait ezeíknek a törvényeknek megtartása alól, s a külső formákon elsikló törvény üres kereteit lényeggel, élettel, eszmei tartalommal, isteni boldogító erővel, a kegyelmi erők szentségeivel és a gyakorlati életnek megfelelő érdemszerző cselekedeteknek az örök életre kiható ereiével töltötte meg, amikor megalapította a keresztény egyházat és többek között azt mondotta az őt sokszor körülsettenkedő farizeusoknak: »Viperák fajzatai, olyanok vagytok, mint a bemeszelt sírok, kívül fehérek, ibelül pedig telve vagytok undok rothadással!« T. Ház! Be valaki azt mondhatja, hogy ülése 19hl december 17-én, szerdán. hiszen kérem, főtisztelendő uram, Jézus Krisztus a keresztény vallás megalapításával tulajdonképpen azt bizonyította, hogy a {keresztény vallásnak zsidó az eredete. Nem egészen saját szavaimmal, hanem Istenben boldogult Bangha Béla jezsuita atya szavaival válaszolok röviden (olvassa): »Egyik kedvenc jelszava és találmánya ez az ellenségnek, amely a látszólagos igazság álarca mögött felháborító valótlanságokat rejteget. A keresztény vallás először is nem zsidó, hanem isteni eredetű. Még ha Isten az ókori zsidóságon keresztül adta is tudtul kijelentéseit és parancsait, azért azok mégis isteni közlések, nem pedig zsidó találmányok. De azt sem lehet mondani, hogy a keresztény vallás egyszerűen az ótestamentumi zsidó vallásból eredt, mert nem annyira belőle eredt, mint inkább rája épült, mint az Istennek tökéletes kinyilatkoztatása a kevésbbé tökéletes ószövetségi kinyilatkoztatásra« és ez válasz Szeder képviselő úrnak az előbb elhangzott egyik beszéd alkalmával közbevetett mondására, hogy mi van az ótestamentummal! (Börcs János: Borzasztó! Ezek akarják az egyházat tanítani! — Az elnök csenget,) »Az is teljesen történelemellenes dolog«,— folytatja tovább Bangha páter — »ha valaki az ószövetségi zsidóságot összetéveszti a Krisztus utáni és a mai zsidósággal. A Krisztus utáni zsidóság messze eltért az ószövetségi kinyilatkoztatások útjáról, amikor hátatfordított az azokban oly ünnepélyesen hirdetett Megváltónak, a Pilátus előtt magára és unokáira átkul hívta le Krisztus vérét. Ennek az Üdvözítőtől elfordult zsidóságnak kevés köze, sőt sokszor semmi köze sincs ahhoz az ószövetségi zsidósághoz, amelyből a próféták, az apostolok, a Szent Szűz és teste szerint maga Jézus Krisztus származott.« T. Ház! De nemcsak a Szentírás, hanem az isteni > kinyilatkoztatás második forrása, a szent hagyomány is cáfolhatatlan érveket sorakoztat fel a tétel igazsága mellett. Emlékezzem az első keresztény vértanuk millióira, akik a keresztény vallás igazáért áldozták fel az életüket! Idézzem-e a nagy Tertullianus mondását: »Sanguis martyrum semen Christianorum«? Beszéljek-e a pogány és zsidó világ bukásáról, az öröknek hitt csodás római birodalomnak eltűnéséről, a keleti és nyugati szentatyák világos tanításáról, a keresztény vallás világdiadaláról? Mert ha ezeket idézem, akkor nemcsak a Szentírás és nemcsak a szent hagyomány szól tételem igazsága mellett, hanem mellette szól a történelem is és nemcsak egy népnek, a római népnek a történelme, hanem mellette szól különösen a zsidó nép történelme is, amely nép azóta üldözött lett, hazátlan lett, kivetett lett, amióta keresztre vitte a világ Megváltóját és ezzel elvetette a kereszténységet. Ezért és így lett a zsidó a világtörténelemnek a bolygó népe, örökös Ahasvérusa (tlgy van! Ügy van!), kivetettségében és mindenüvé való befurakodása által örökös világbajokat, örökös kríziseket megindító és előidéző hatalom (Ügy van! Ügy vanj), a lelkieket csak kifelé mutató, hangoztató és az anyagiakat mindennél előbbre helyező, az állandó anyagi jólétet kereső és ezt mások vérének, munkájának, könnyének és "becsületének árán is megszerző, még mindig bizonyos tekintetben ideiglenes világhatalom. Nem csoda tehát, ha ez ellen a világhatalom ellen elsősorban maga az Isten fia. Jézus Krisztus emelte fel a szavát, araikor »viperák fajzatának« nevezte
