Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-236
568 Az országgyűlés képviselőházának 236. nak tekintek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Gajzágó István képviselő úr, mint a közjogi és pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Gajzágó István előadó: Van szerencsém beterjeszteni a közjogi és pénzügyi bizottságnak együttes jelentését a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslatról. Kérem a jelentés kinyomatását és szétosztását elrendelni és annak tárgyalására a sürgősségért kimondani. (Helyeslés.) Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja. Az előadó úr a napirendre tűzéssel kapcsolatosan a sürgősség kimondását is kérte. Kérdem, méltóztatik-e ehhez hozzájárulni 1 ? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondta. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rapcsányi László! Elnök: Rapcsányi László képviselő urat illeti a szó. Rapcsányi László: T. Képviselőház! A múlt század negyvenes éveiben a zsidóság megindította a döntő rohamot Magyarországon a magyarsággal való egyenlő jogosítás érdekében. Mindent elkövetett, hogy mind gazdaságilag, mind vallás jogilag teljes egyenjogúságot biztosítsanak neki a nemzetfenntartó magyarsággal. Hiába tiltakoztak a zsidóság legalaposabb és legtárgyilagosabb ismerői a végzetes betolakodásuk ellen, hiába hördültek fel a nemzet jobbérzésű tömegei ez elleni a merénylet ellen, Juda győzött, megszületett az emancipációs törvény és megvalósult a recepció. Nem akarok a javaslathoz tartozó legszűkebb határoktól eltérni,, de állítom, hogy az emancipációs és recepciós, törvények majdnem sírásói lettek a magyarságnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel tették lehetővé, hogy a zsidóság gazdasági diktátora, haszonlévezője és ezzel legfőbb erkölcsrombolója legyen a magyar nemzetnek. Éppen ezért most leszögezem, hogy a ghetto sötét misztériumával átszőtt zsidó vallás elválaszthatatlanul összefügg a zsidó fai kegyétlen kizsákmányoló gazdasági szellemével. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tévedések elkerülése végett mindenkor a zsidó fajú izraelitákról beszélek, mint zsidókról. T. Ház! A magyar parlamentarizmus legszégyenteljesebb alkotását igyekszik az előttünk fekvő törvényjavaslat enyhíteni, amely az első szakaszában kimondja, hogy az izraelita vallásról szóló 1895 : XLII. te. hatályát veszti. Az indokolás általánosságban igen helyesen világítja meg a bevett és elismert vallásfelekezetek közötti különbséget. Világosan kifejezi azt, hogy itt az izraelita vallás lefokozása történt meg, azonban a lefokozás — vagy talán mondható így is — az izraelita vallás leendő jogi elhelyezkedése még mindig nem olyan, amilyet eddig a zsidó izraelitizmus megérdemel. Ahhoz, hogy ezt a t. Ház világosan lássa és kellő érvek alapján elfogadja ezt az állításomat, egy általánosan elfogadott tételt állítok ide a t. Ház elé: minden vallás és minden filozófia az erkölcsi és társadalmi téren fog legélesebben mutatkozni annak, ami a valóságban. És itt mindjárt felteszem a kérdést: lehet-e erkölcse annak a vallásnak, amely egyistenhívőnek vallja ugyan magát, de ez az egy istenhit egyenlő az aranyborjúnak, a Mamülése 194-1 december 17-én, szerdán. monak imádatával. Milyen az erkölcse annak az izraelitának, aki meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, aki tagad minden eszményt és törvényt. Lelkiismerete nincs, mert a kereszténnyel szemben ez fölösleges. Éppen ezért szívtelenül megfojtja áldozatait, akiket sikerült behálóznia; s hogy mennyire sikerült ez a behálózás, az embert szinte megdöbbenti a recepciós időkből való egy-egy képviselőházi naplórészlet. Méltóztassék megengedni, hogy egy egészen rövid részletet idehozhassak az akkori időkből. Az egyik recepciót pártoló akkori képviselő (Gr, Apponyi György: Ki volt az?) — Papp Géza — azt mondta itt (olvassa): »Nézzünk, t. Ház, egyes jelenségeket, melyekből következtetést vonhatunk arra, vájjon ők tényleg igyekeznek-e magukat a magyar nemzettel egynek tekinteni.« A zsidókról van szó. Azt mondja továbbá (olvassa): »Hát hivatkozzam a magyar hírlapirodalomra? Én nem vádként akarom felhozni, de mint puszta tapasztalati tényt, hogy a magyar hírlapirodalom legsovinisztább magyarjai az izraelita hitfelekezethez tartozók között találtattak. De nézzük a tudományt, a művészetet, vájjon elzárják-e magukat a magyar nemzettől, külön nemzeti testet akarnak-e köztünk képezni? Azt hiszem«, — mondja tovább — »hogy ezeket példákkal illusztrálni felesleges, mert tudjuk, hogy e tekintetben nem hogy nem zárják el magukat, de mindenütt a tudomány és ,a művészet nevében igyekeznek tehetségűiket érvényesíteni.« Látjuk a mai korban is. »De ha azt a vádat hozzuk fel az izraeliták ellen, hogy nem asszimilálódnak teljesen, akkor az okok között ne csak mindig azt a hibát akarjuk keresni, amely bennük feltalálható, hanem keressük azokat a hibákat is, amelyek bennünk« — mondja — »a magyar társadalomban feltalálhatók. Mert nem elegendő az, hogy az izraeliták be akarjanak olvadni a magyar nemzetbe, de okvetlenül szükséges az, hogy a magyar nemzet is akarja beolvasztani őket, fogadja be őket, mert ha a beolvadási készség és akarat követelhető egyrészt, úgy másrészt kötelesség azt tárt karokkal megadni.« T. Képviselőház! Ezt mondja az írás az 1894. évi október 20-iki ülésről. Sajnos, ma is ez a helyzet, ugyanez a kép és ha a miniszter úr azt mondja indokolásában, hogy: »Nem lehet feladatom, hogy a törvényhozásnak ezt a félévszázad előtt tett lépését, az izraelita vallás ilyen értelmű befogadását későbbi törvényjavaslat miniszteri indokolásában politikai bírálat alá vonni« — én úgy érzem, nekem, mint magyar nemzeti szocialistának, igenis, feladatom kell, hogy legyen ez a bírálat. S ez a bírálat ítélet a múltról, de egyúttal figyelmeztetés a jövőre is. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egyetlen tekintet hazánkra és látjuk, ho^y a zsidóság a maga izraelita erkölcseinek leple alatt csontvázzá rágta a magyar népet. A nemzet nagy részét elszegényítetté, a keresztény erkölcsöt állandóan és szándékosan mételyezi, a nemzeti öntudatot aláásni igyekszik. Ha érdekei úgy kívánják, a zsidóból magyarrá akar vedleni és izraelitából kereszténnyé alakul. Mindezt a vallás leple alatt a gazdasági hatalomért, a profitért. Erre utal a javaslat indokolása is, amikor egy vallási jellegű javaslat szükségszerűségét az adott esetben igen helyesen a gazdasági életre is utalva támasztja alá. Én azonban továbbmegyek és egészen határozott formában fejezem ki azt, amit a javaslat indokolása, bár említ törvényeket, még sem tud a sok ide kívánkozó
