Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-236
Az országgyűlés képviselőházának 236, sága is, nevezetesen az izraelita vallásfelekezetek vagyonszerzésével kapcsolatban. Az 1895 : XLIII. te. 9. %-SL kimondja, hogy a törvényesen elismert vallásfelekezet birtokszerzése csak korlátolt, szemben a bevett vallásfelekezetek ingatlanszerzésével, mert a törvényesen elismert vallásfelekezetek ingatlanszerzési képessége csak imaházak, oktató, nevelő és jótékonysági intézetek, egyházi vagy intézeti alkalmazottak részére lakásra használható épületek és az ezekhez szükséges telkeknek és temetőül szolgáló területeknek megszerzésére van korlátozva. T. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy a» izraelita hitfelekezeteknek, hitközségeknek, számottevő ingatlaiuvagyonuk van. Ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a jövőben ingatlant nem szerezhetnek, semmiféle intézkedés nincs azonban atekintetben, hogy mi történik az eddig meglévő ingatlanokkal. Ha egyszer törvényben kimondom, hogy a jövőre korlátozom a vallásfelekezet ingatlnaszerzési képességét, akkor ugyanebben a törvényben meg kell mondanom azt is, hogy mi történik az addig megsiaerzett háztulajdonokkal és földbirtokokkal, (Horváth Géza: Helyes! Világois!) amelyeket az izraelita hitfelekezetek szereztek. Nézetem szerint ez másképpen nem történhetik meg, mint hogy — konzekvenseknek kell maradnunk — az államnak el kell rendelnie ezek megváltását, annál is inkább, mert azokra semmiféle szükségük nem lesz. Annál könnyebben tudja megtenni az. állam azt, hogy ezek megváltását elrendeli, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy 1895 óta milyen hatalmas összegekkel segítette nem csak az állami, hanem Budapest székesfővárosa is és segítették az összes törvényihatóságojt az izraelita hitfelekezetet. Számításom szerint ezek a segélyek, amelyeket az izraelita hitfelekezetek egy évben kaptak, talán a másfél millió pengőt is meghaladják. Igaz, hogy a költségvetésben csak körülbelül fél milliónyi összeg szerepel mint támogatás, mint hozzájárulás, körülbelül 200— 250.000 pengőt tesz ki, azonban az az ^ összeg, amelyet ia főváros ad a zsidó hitoktatás fede zésére, illetőleg kiegészítésére, körülbelül 250.000 pengőt tesz ki az az Összeg, amelyet különféle segélyek címén a viszonosság címén kénytelen volt a főváros adni; ez már körülbelül 1 millió pengő. Ha az orsaág többi részében — amelynek adatait nem ismerem — csak fél millióra teszem a» juttatást, akkor mástfél millió pengő az az összeg, amelyet az izraelita hitfelekezetek az eddigi törvény alapján évenkint kapnak. Ha most azutáni ívisszamennénk 1895-ig és számbavennénk a zsidó hitfelekezetek íntaglanszerzését, amelyet ea a törvény korlátozna, akkor egészen biztosan megtalálom a jogalapot árra, hogy a törvényhez konzekvensek maradva, az ingatlanszerzést valamiképpen ne csak a jövőre, hanem a múltra is korlátoztuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Visszatérek még egy pár mondattal az elismeréssel kapcsolatban arra, amit mondtam, nevezetesen, amikor azt kértem, hogy ne a törvényben történjék meg, hanem a kultuszminiszter úr vizsgálja! felül először a tanokat és azután döntsön az elismerés kérdésében. Ezt azért is nagyon helyesnek tartanám, mert az elismeréssel kapcsolatban a kultuszminiszter úrnak módjában állana (Malasits Géza közbeszól. — Horváth Géza: Malasits beszél, vagy Mosonyi?) még olyan intézkedéseket is ülése 19hl december 17-én, szerdán, 567 tenni, amelyek azt elismeréssé lkapcsolatban is megtehetők. Én ugyanis azt kérném a kultuszminiszter úrtól, hogy vagy az elismeréssel kapcsolatban, vagy, ha törvényerőre emelkednék ez a javaslat, úgy máskép gondoskodjék arról, hogy az izraelita hitfelekezet anyakönyveiből hiteles kivonatokat a jövőben ne az izraelita hitfelekezetek maguk adjanak, hanem a hatóságok által lehessen esak ilyen anyakönyvi kivonatokat hitelesíteni, Ezt másképpen nem lehetne elintézni, mint ha a hatóságok — mindenütt a régi anyakönyvekről van csak szó — a régi anyakönyeket bekérnék és maguk a hatóságok hitelesítenék ezekből az anyakönyvi kivonatokat, mert igen sok esetet hallottam olyat, hogy ezeket az anyakönyvi kivonatokat nem megfelelő módon másolták s kihagytak az anyakönyvekből olyan dolgokat, amelyek az eredeti anyakönyvekben benne voltak, ha arra a célra, amelyre kellett az a régi anyakönyvi kivonat, nem volt megfelelő. így pozitív tudomásom van arról, hogy az anyakönyvvel ellentétben valakinek galíciai származását úgy tüntették fel, mintha Magyarországról származnék. (Rassay Károly: Ezért ötévi börtön jár!) Már most, tekintve azt a nagy fontosságot, amelyet az anyakönyvek hitelesítésnek tulajdonítunk, feltétlenül szükséges, hogy a hitelesítést a mi hatóságaink végezzék el és ne az izraelita felekezetek. Kérem továbbá az igen t. kultuszminiszter urat, tegye megfontolás tárgyává, hogy talán éppen az elismeréssel kapcsolatban hozandó határozatiban ki lehetne mondani, hogy az iskolákban a zsidók egészen külön tanítandók és külön osztályokba sorolandók. (Helyeslés.) Erre feltétlenül nagy szükség lene, mert nagyon jól tudjuk, hogy a gyermeklélek az, amely nagyon fogékony és amelyre akármilyen felfogás, vagy tan igen nagy hatással lehet. Ha az iskolában a keresztény gyermekek a zsidó gyermekekkel együtt vannak, a zsidó gyermekek felfogása, mentalitása a hazáról, a vallásról, az erkölcsről vallott felfogása feltétlenül átterjed a Keresztény gyermekre is. Nagyon jó tudora, hogy újabban korlátozva van a zsidó gyermekek felvétele, azonban ma is vannak még iskolák, amelyek még nyolc éven keresztül ugyanilyen százalékban fogják felvinni a zsidó gyermekeket az érettségire, mint eddig, mert hiszen aki az első gimnáziumban elkezdte a tanulmányait, annak nyolc gimnáziumig joga van tanulni. Kérem tehát a kultuszminiszter urat, tegye megfontolás tárgyává, amit előadtam és miután a legtöbb gimnáziumban van A. és B. osztály, viszont nagyon sok olyan iskola is van, amelyben a zsidók százalékos túlsúlyban vannak, alakítasson egy zsidó és egy keresztény osztályt. Ennek azt is ellene lehetne vetni, hogy a tanárokkal is törődni kell és a zsidó osztályokba beosztott tanárok helyzete nem lesz kellemes; ezzel szemben meg kell gondolnunk, hogy a tanárok felnőtt emberek, reájuk a zsidó gyermekek beszéde semmiféle hatással nem lesz, ellenben a keresztény gyermekeket feltétlenül meg kell szabadítani tőlük. (Malasits Géza ismételten közbeszól. — Zaj balfelöl.) Amint beszédem elején mondtam, a törvényjavaslatot elfogadom, abban az elgondolásban és feltevésben, hogy ezeket az észrevételeket, amelyeket az általános vitánál tettem, a miniszter úr magáévá teszi és ezekkel kiegészítve fog a törvényjavaslat a Corpus Jurisba kerülni, amit magam is korszakalkotód 78*
