Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-236
Az országgyűlés képviselöházcUfak 236. gok ellen a törvényhozás maga, illetőleg a király maga lépett fel, (Egy hang a középen: Fuj gyalázás! ) ami azután folytatódik a későbbi királyok törvényeiben is. Kimondja Szent László királyunk dekrétuma azt is a vasárnapi munkaszünettel kapcsolatban, hogy (olvassa).\ »Ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepen talál zsidót munkában, tehát, hogy a keresztyénség meg ne botránkozzék, vak mely szerszámmal, amellyel a zsidó dolgozott, azt veszítse el.« Kálmán király idejében a zsidóság, már, úgylátszik, nagyobb hatalomra került, inert például Kálmán király megadta a zsidóknak a földmívelés jogát, igaz, hogy azzal a megszorítással, hogy csak pogányt alkalmazhatnak a földmívelés terén. Kálmán király sem engedte azonban meg, hogy a zsidók keresztény cselédeket tartsanak maguknál szolgaságban, hanem azt »a megengedett idő alatt feltétlenül el kell bocsátaniok, mert különben elveszik.« (Meskó Zoltán: Ma sincs végrehajtva! — Derültség.) Az aranybulla 1222-ben XXIV. cikkelyében intézkedik arról, hogy »pénzváltókamarai ispánok, sókamarások és vámosok országunkbeli nemesek legyenek, zsidók ne lehessenek. Később következett Nagy Lajos uralkodása, aki a zsidóikat Magyarországból eltávolította és helyettük nagyon helyesen a ruszinokat hozta he. A Hármaskönyv is foglalkozik a zsidók jogállásával, amikor a zsidó eskümintával kapcsolatban a következőket állapítja meg. (olvassa); »Továbbá jóllehet nem lehet célom, hogy a zsidókról írjak, minthogy a zsidóknak az ő jogaikra nézve többféle, az üdvösséggel ellenkező kiváltságaik vannak és különben is uzsoráról ítélni veszedelmesnek látszik, mégis mivel gyakran megtörténik, hogy zsidót kereszténnyel szemben esküre köteleznek, legyen a zsidó eskü szövege a következő...« A zsidó eskü szövegét nem akarom ismertetni, az nem is tartozik ide. Később látjuk, hogy a zsidóság mivel foglalkozott. Vámokat vett bérbe, kereskedéssel, pénzkölcsönzéssel, uzsorával foglalkozott. Erre vonatkoztak a további törvényeink, amelyek közül az 1578:11. te. kimondja, hogy a zsidókat és azokat a baptistákat, akiknek házuk van, — megjegyzi azt is a törvénycikk, hogy meglehetősen kevesen vannak Magyarországon — mentől hamarább ki kell költöztetni. Az 1630. évi XV. törvénycikkely kimondja, hogy a zsidókat úgy a harmincadokból, mint a vámok haszonbérletéből el kell mozdítani. Ugylátszik, nem volt elég foganatja az 1630-as törvénynek, mert az 1647:XOI. te. kimondja, hogy (olvassa): »A zsidók, mint akik az ország jogainak nem részesei, hűtlenek és egészen lelkiismeretlenek, így a vámok bérlésétől eltiltassanak«. Később azután a zsidóság mind több és több jogot szerzett magának, míg végül 1840-ben. illetőleg 1867-ben teljesen egyenjogúsították a keresztény hitfelekezetekkel, végül 1895-ben pedig bevett vallássá nyilvánították azt a vallást, amely addig csak tűrt vallás volt. Igen t. Ház! Az előadó úr említette, hogy az 1895:XLII. te. tárgyalása a képviselőházon elég simán ment, a főrendiháznál azonban megakadt és itt méltóztassék megengedni. r hogy ismertessem Vaszary Kolos megállapítását, aki azt mondta: »A zsidóságot nem lehet recipiálni, mert a zsidóság nem felekezet, hanem nemzet, külön nemzeti életet él (Egy hang jobb felől: Tökéletesen így van!), külön nemzeti törvényei vannak«. A külön nemzeti törvénye pfiPVISELÖHÁZT KAPLÖ XII. ülése i 9 &1 december 17-én, szerdán. 565 a zsidóságnak a talmud, amelyre később még rá fogok térni. Az előttünk lévő törvényjavaslat indokolása az egyéni vallásszabadságot igen erősen kiemeli, amely egyéni vallásszabadság az 1895. évi XLIII. te. 1. §-án alapszik, amely lehetővé tette azt is, hogy keresztények zsidó hitfelekezetbe és viszont zsidók keresztény hitfelekezetbe beléphessenek. Az egyéni szabadság az 1800 utáni évtizedekben, amikor a szabadság eszméjét tévefeen értelmezték, a liberális korban helyes lehetett, ma azonban már az egyéni szabadságot is korlátozza a közösségnek az érdeke, ma tehát a vallásszabadiságot is korlátoznunk kell akkor, ha ez a közösségnek, a nemzetnek érdekeivel ellentétben áll. a vallásszabadságot is kötelességünk tehát korlátozni fajvédelmi szempontból. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ebben az irányban törvényjavaslatot is nyújtottam be annakidején, amikor megdöbbenve jöttem rá arra, hogy a íajgya1 ázásról Szóló törvény életbelépése, október 10-e után úgyszólván az első napokban. Budapesten 60 áttérési szándékot jelentettek be. A bejelentők mind nők voltak. Céljuk az volt, hogy zsidó barátjukat a törvényben foglalt szigorú büntetéstől megszabadítsák. Voltak köztük olyanok is, akik talán zsidókkal akartak vegyes házasságot kötni és ezzel az átlépéssel akarták a törvény rendelkezéseit kijátszani. Amikor erre rájöttem, törvényjavaslatot nyújtottam be. Ez a törvényjavaslat nem került tárgyalás alá, most azonban nagyon örülök, hogy az előadó úr megjegyezte azt, hogy a bizottsági tárgyalás során módosítást kíván felvenni, amely ezt az áttérjést tilalmazza. Éppen ezért azt a határozati javaslatot, amelyet elő aikartam terjeszteni, nem terjesztem elő, csak ismertetem a t. Ház előtt. Ezzel is csak azt akarom elérni, hogy ez a módosítás, amely a vallásszabadságot ilyen értelemben korlátozza és azt áttéréseket tilalmazza, a bizottsági ülésen keresztülmemjen és a miniszter úr ahhoz hozzájáruljon. Határozati javaslatom az lett volna, hogy (olvassa): »Utasítsa a Ház a m. kir. kormányt, hogy az általánosságban elfogadandó törvényjavaslat bizottsági tárgyalásán terjeszszen be javaslatot, illetve kiegészítést az izraelita hitfelekezetbe való beléppisi tilalomról vagy ilyen irányban nyújtson be törvényjavasalatot.« Bemélem, hogy a miniszter úr a bizottsági tárgyalás során ezt megteszi és akkor teljesen felesleges lesz annak a törvényjavaslatnak külön való tárgyalása, amelyet annak idején benyújtottam. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezzel a céllal!) T. Képviselőház! A törvényjavaslat 1. §-a azt mondja, hogy (olvassa): »Az izraelita vallásfelekezet törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánít tátik.« Az indokolás pedig megállapítja: tekintettel arra, hogy törvényben nyilvánítják az izraelita Hitfélekezetet törvényesen elismert vallássá, illetve hitfelekezetté, teljesen felesleges, hogy a hitéletükre vonatkozó rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályokat jóváhagyás végett a vallás és közoktatásügyi miniszter úrnak bemutassák, mert hiszen törvény útján történik az intézkedés. T. Ház! Én kihagyandónak tartanám a 1 örvény 1. §-nak azt a részét, amely ezzel a törvénnyel teszi az izraelita hitfelekezetet elismert nitfelekezetté, mert ha törvénnyel teszszük elismertté az izraelita vallást, akkor ter78 '[':
