Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

564 Az országgyűlés képviselőházának 2$6, ták azt számára, mintegy azért, hogy az 3895. évi csonkán maradt állapotot a magunk szemében legalább valahogy így igyekezzünk kiegészíteni. Erre is elkövetkezett azonban a végzet: az egyik legutóbbi törvényalkotás már megszüntette ezt a felsőházi képviseletet. Teljesen alá tudom írni azt a törvényjavaslat indokolásában felhozott álláspontot, hogy a zsidó egyéneknek más a jogállapotuk, mint amilyet a történelmi egyházak mintájára az a zsidó vallás kapott itt, amelynek tulajdonképpen szervezete sem volt, amelynek nem volt történelmi érdeme, nem volt történelmi beszervezettsége a magyar állam életébe, nem volt különösen a magyar nép életével együtt küzdő, együtt szenvedő, együtt dolgozó, a magyar nép kultúráját alkotó szerkezete, tehát egyáltalán nem érdmelte meg a kiváltságot. De nem is akarom ilyen elesén kifejezni, hogy nem érdemeLe meg, hanem azt mondom, hogy az ő eddigi életének a mi életünkre való befolyásával nem volt arányos az, hogy ilyen hirtelen előléptessék őt a történelmi egyhazak rangjában. (Vajna líábor: Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! tizek miatt, mivel itt egy történelmi jóvátételről van szó, mi erdélyiek a legnagyobb gondolatközösséggel, a legnagyobb odatársulással tudjuk megszavazni ezt a törvényjavaslatot. Egyúttal valahogy azt is szeretnők a miniszter úr emlékezetébe hozni, hogy a zsidóságra nézve nagyon nobilisán tetszett felfogni a dolgot {Meskó Zoltán: Ügy van, ezzel beírta a nevét a történelembe, az'biztos! Nemcsak írja a történelmet, de bele is írja a nevét! — Derültség. — Elnök csenget.), úgy, ahogy az eddigi törvényekben elismert vallásokra nézve történt, például a muzulmánokra nézve. Ezeket is a törvény sorolja az elismert vallásfelekezetek közé s ezért nem kívánnak tőlük szervezeti bejelentést a minisztériumhoz. Legyen szabad talán figyelmeztetnem a miniszter urat arra, amit az előbb mondottam, hogy t. i. a zsidóság a maga vallási szervezetében egyáltalán nem egységes, hogy a zsidó hitközségek többféle szervezetében mégis rendre volna szükség, mert sok minden olyan történik azokban a szervezetekben, ami a mi társadalmi életünkre igazán káros kihatással lehet (Mozgás a baloldalon.); ezért nem ártana, ha e tekintetben a szervezeti szabályoknak felülvizsgálása mégis kissé jobban, szorosabban és szervesebben hangsúlyozódnék. (Zaj.) Mélyen t. Ház! Ezek előrebocsátása után azt akarom kifejezni, hogy annakidején, ötven esztendővel ezelőtt a keresztény egyházak azért nem fogadták el a recepciós törvényt, mert az eredeti törvényjavaslat 2. §-ában benne volt a keresztény vallásról való áttérésnek a szabadsága. Azt hiszem, hogy Bródy Ernő képviselő úr elfelejtette megmondani azt, hogy amikor harmadszorra megszavazták a javaslatot a főrendiházban, egyúttal elvetették ezt a 2. §-t, amely azt mondja, hogy ez a kölcsönös áttérés lehetséges. A vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény azután ezt az áttérési lehetőséget intézményesítette, de maga a zsidó recepcióról szóló törvény csak azon az áron ment üt, hogy kihagyták belőle a keresztény vallásról a zsidó vallásra való áttérésnek a lehetőségét. Mint keresztény ember is, de mint egy keresztény nemzet történelmének mai részesé is, egyáltalában nem tudom elfogadni azt ás állapotot, hogy* a keresztény vallásról ülése 194-1 december 17-én, Szerdán. a zsidó vallásra való áttérés, ez a visszafelé való menetel az Üj-szövetségből az Ö-szövetségbe a mi részünkre szükséges volt. Egyszer kétségbeesésből mi székelyek Péchy Simonnal együtt megtettük, de a következménye csak tragédia lett és ezt a tragédiát mi újból nem akarjuk. Kérjük tehát, méltóztassanak azt a kiegészítő javaslatot, amelyet a kormánypárt mélyen t. szónoka a törvénjavaslathoz tett, hogy t. i. ez az áttérési tilalom kimaradhassék, szintén elfogadni. Mi a javasolt kiegészítéssel együtt ezt a törvényjavaslatot a légkészségesebben és a történelmi igazságszolgáltatás átérzésével tudjuk elfogadni. (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Mosónyi Kálmán! Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szó, Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk! balfelől.) A Magyar Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetsége örömmel üdvözöl minden olyan javaslatot, amely ha a tartalma teljes egészében nem is elégít ki és felfogásunkkal teljes egészében nem is egyezik, azonban mégis csak alkalmas a nagy problémák megoldására, illetőleg a nagy problémák megoldásának előkészítésére, éppen ezért a pártszövetség nevében én- ezt a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés a középen.) Az 1895:XLII. te. idejéig az izraelita hitfelekezet jogállása Magyarországon szabályozva egyáltalában nem volt. Addig az ideig, bár voltak kiváltságaik, amelyek főleg a liberális korszak kezdetén adattak meg az izraelita hitfelekezetnek, Magyarországon csak megtűrt hitfelekezet volt és nem quasi bevett vallás, mint ahogy ezt Bródy képviselőtársam mondotta. Előző törvényeink nem az izraelita hitfel ékezetre vonatkoztak, hanem az izraelita hitfelekezet tagjainak jogállására. Ennek ellenére, ha most visszafelé megyünk a történelemben, rögtön láthatjuk azt, hogy mikor kezdődik Magyarországon is a liberális felfogás, a szabadságnak egészen másként, tévesen, de az akkori felfogásának megfelelően való értelmezése: az 1840-es években. Az 1840 :XXIX. te., amely a zsidókról intézkedik, mondja ki először, hogy addig is, míg a törvényhozás más intézkedéseket hoz, a következő dolgokat határozza: megengedi a zsidóknak, hogy szabadon lakjanak, kivéve a bányavárosokat, ott fennmaradtak a régi jogszabályok, hogy legalább hét kilométernyire kellett azoktól lakniok, gyárakat (alapíthatnak, kereskedést, mesterséget űzhetnek, tudományokkal is foglalkozhatnak. Rá huszonhét évre az 1867: XVII. tçs» pedig kimondja, hogy az izraeliták polgári és politikai jos-ok tekintetében a többi vallásfelekezettel teljesen egyenjogúak. Ezt megelőző törvényeink azonban nem voltak ilyen liberálisak az izraelitákkal szemben, amennyiben például már Szent László királyunk kénytelen volt törvénykönyvében, dekrétumaiban foglalkozni az izraelitákkal és ennek X. fejeztében kimondja azt (olvassa): >TCa zsidó keresztyén asszonyt vészen társul magához, vagy valamely keresztyén személet fogságban tart az ő házánál, vegyék el tőle és adják vissza annak szabadságát, aki pedig eladta volt, attól árát vegyék el és legyen a püspökök jövedelme.« Kitűnik az, hogy: Szent László királyunk idejében is a vegyesMzass'á-