Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-236
Az országgyűlés képviselőházának 236. ütése Î9U1 december 17-én, szerdán. Ö63 a keresztény egyházak egymás nyomában, egymással versenyezve, egymással való nemes küzdelmükben, még a hitviták útján is olyan értelmű vallásszabadságot juttattak diadalra, hogy meglegyen az emberek szabadsága az alulról felfelé való fejlődésre, a népből való felfejlődésre. Érthető, hogy ezeket az egyházakat a magyar neimaet a maga szempontjából bevett vallásfelekezeteknek nevezte, minősítette és tartotta, mert ez csak a történelmi logikának volt a kifejezése, a történelmi eredményeknek a megtestesítése, a történelmi eredményeknek sainte eámképként való összegezése. De amikor az a nagy változás jött, amelyet a liberalizmus hozott az emberiségre, — amely természetesen annakidején egy kötött rendszerrel, egy megbilincselt társadalommal szemben bizonyos megváltásokat, fellendüléseket, fellélekzéseket hozott és a nép tömegek bíztak benne, hogy igenis jó jöhet belőle, - akkor, mondom, az állott elő, hogy a hatalmasok, a gazdaságilag, anyagilag hatalmasok tényleg aránylag több szabadságot kaptak s a több szabadságból még több szabadság állott elő ozámukra. Jgy az egész liberalizmusból a gazdagoknak a szabadsága, a szegényeknek rabsága lett. Ez a fejlődés nyilvánvaló. Ennek a fejlődésnek a visszahatása most az, hogy keressük a köiaösségi eszmét, keressük azt az életformát, amely mégis több embernek juttathat boldogságot, jobb sorsot. Ehhez az új közösségi eszményhez képest már nem lehet találó az, hogy olyan vallási alakulást igyekezzünk történelminek elismerni, vagy a történelmi fejlődés során nemes versenyben eredményeket kifejtett vallásokkal szemben egyenrangúnak venni, amely felekezet tulajdonképpen semmi egyebet nem hozott a magyar társadalom részére, csak aârt, hogy eggyel szaporító Eta a gondjait a maga gondolkozásában, hogy ne tudjon tisztán látni a maga vallásos életében. Ezért már odáig kezdett süllyedni a magyar gondolkozás, hogy vallási közömbösségek, hitbeli közömbösségek állhattak elő, csak hogy a magyar a maga lovagiasságában ne sértse az ellenkező, elütő vallású emibernek az érzékenységét. Ezeknek az elemeknek a magyar életbe való bevitele mindenesetre csak zavart keltett. Ezßel nem mondtam ítéletet a zsidó vallás értékéről; eizzel csak azt jellemeztem, hogy- egy bizonyos különbség az egységben mindig aavart okoz. A tövis akármilyen szép, mindig szúr, ha olyan helyre jut, ahol nemes, érzékeny részek vannak, (vitéz Lipcsey Márton: Remek!) Mélyen t. Képrviselőház! Amikor az 1896. évi XLIL tc.-et meghozták, a magyar nemzet nagylelkű akart lenni és arra gondolt, hogy majd aa egész világkapitalizmus zsidósága viszont segíteni fog az ő életén, az ő helyzetén, felemeli őt gazdasági viszonyaiban. Talán e'a a hátsó gondolat is megvolt, amikor olyan viharosan igyekeztek elfojtani az 50 év előtti liberális korszakkal és áramlattal szemben az ellenvélemények hangját és amikor megtörténhetett, hogy például az egyházpolitikai törvények tárgyalásának idején a mi egyháanagyjainkat megdobálták, ellenük az utca egész népszerű hadjáratot folytatott. Akkor a legnépszerűtlenebb és legszégyelnivalóbb dolog volt például valakinek keresztet vetni, vagy templomba járni. Ilyen állapotok voltak. Ezeket hozta a mi szá- i munkra a» izraelita v.allás recepciója. Amikor ! azután jött'a világháború és utána szétomlot- I 1 tunk, amikor nem volt vezérünk, nem volt lelki összetartásunk, akkor érezhettük meg ezt a lelki gyöngeséget, akkor érezhettük meg, hogy mi a kozos nemzeti lélek hiánya, hogy miféle óriási tragédiákra vezethet ez. (ügy van! ügy vonj /~ ? V K ooobfelol, a középen és a szélsőbaloldaffîJùPP nemzeti lélek hiánya állott tehát arnîî«°HÎ < î^*ï tt , be ft elodott a keresztény nemzeti elet történelmi folyamatába ez a törés SiyW^ törvényekkel ós a recepcióval is (Kassay Karoly: (AB egészet vissza!) meg csak azt akarom mee-iee-ve/ni hno-v maguk közül a zsidó vezető embeS közüle akif^V 11 ^ 2 ^ az ? k a tiszta" judaisák akik ugy fogjak fel a judaizmust, mint az embernek az Istentől való függését, és egyeté? Ä? ° élb " J éM m ^ uk rendeltetését, de azt nem földi hatalom, hanem Isten határozza meg. Ezek ellenezték annakidején a recepciót, mert ők is úgy gondolták, hogy egy bizonyos proselytizmust, bizonyos vallásvegyüllii 3?**' ami í. nl . ok a ma ^ uk tiszta zsidó vállasat is menteni, védeni, óvni akarták. Továbbá, ami a nemzeti társadalom szempontjából igen fontos megjegyezni való: a magyar nemzet, abban a túlbuzgóságában, amellyel a vilagzsidosagnak és tőkének kedvezve akart mintegy az aranyborjú előtt hajlongani, elfelejtette, hogy tulajdonképpen a zsidóságnak az országban nmcs meg a felekezeti egysége, nincs meg az a szervezeti egysége, amely bevett vallásfelekezetté nyilvánítását tárgyilag lehetővé tenné. Úgyhogy például maga BaínA 1 Samu volt , függetlenségi képviselő íyUrf-ben éppen azt hozza fel, hogy a recepció után okvetlenül kell következnie a zsidó vallások egységesítésének, persze azért, hogy a zsidó vallások egységesítésével a zsidók is megkaphassák a főrendiházban azt a tekintélyes képviseletet, amelyet az ősi, történelmi keresztény egyházak megkaptak. Itt tehát látnivaló, hogy volt a zsidóságban két folyamat. Az egyik, amelyik tisztán a maga vallási alapeszméjéhez, annak nagyszerűségéhez ragaszkodott, ellenezte a recepciót, a másik, amelv akarta a recepciót, tulajdonképpen parádéságra vágyott s anélkül, hogy a történelem során szolgálatot tett volna a nemzetnek, hirtelen bele akart ülni ugyanabba a trónusba, ugyanabba az állami megkülönböztetésbe, amely a töbi bevett vallást megillette; a legfőbb ideál az volt, hogy a főrendiház tagja legyen a zsidóság képviselője. Ez ötyen esztendővel ezelőtt történt. Azután, hogy ezt a törvényt meghozták, számtalan kísérlet történt, hogy a szervezeti egységet, a szervezeti összetömörülést valahogy létrehozzák. Kormányok, kormányok után jöttek, hogy ebben a tekintetben valami rendet tudjanak csinálni a háromfajta zsidó felekezet, illetőleg annak három szervezete között. Az ortodoxok kimutatták azt, hogy milyen dogmatikai ellentétek vannak közöttük; szóval nem is lehet azt mondani, hogy ugyanegy vallás körvonalai volnának itt. Az 1926. évnek kellett eljönnie, hogy a XXII. tc.-ben elhozza a felsőiházi zsidóképviseletre vonatkozó törvényt, s azután eljött a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az a rendelete, amely ennek a törvénynek alapján kialakítja azt a nagyon szövevényes szerkezetet, amely a két felsőházi zsidó képviselőt megválasztja. Tehát ez sem belülről, a zsidóság egységessé vált szervezetéből fejlődött ki, hanem felülről - adományoz-
