Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. Ebből folyólag saját híveikkel szemben egyházi adót, járulékot igényelhetnek, kivethetnek és beszedhetnek — de mindezt a magánjognak és magánjogi személyeknek és testületeknek a módjára — nem igényelhetnek azonban állami közjogi természetű, költségvetésbeli támogatás* Rámutattam már arra, hogy a zsidó vallásfelekezet társadalmi helyzetét és ma már jog; állását nemcsak vallási, hanem bizonyos faji szempontok is befolyásolják, — a kor szelleme ezeket felkarolta és letagadhatatlanná tette — amelyek nemcsak gazdasági, hanem szorosabb értelemben vett fajvédelmi rendelkezésekben is megnyilvánultak; éppen ebből kifolyólag szükségesnek tartom a jelen javaslatot még egy rendelkezéssel kiegészíteni, amelyről a pártértekezleten is volt már szó, tudniillik hogy keresztény állampolgár, különösen keresztény állampolgárnő a zsidó vallásra át nem térhet ós amennyiben ez az áttérés az 1941. évi XV. te. kijátszásával történt, hatálytalan. Ez a faj védelmi törvénynek a kiegészítéséhez tartozik, annál is inkább, mert ezek az áttérések majdnem kizárólag és kivétel, nélkül csak annak megkerülése végett történtek. (Ügy van! jobbfelöl.) amit ha ezt a törvényt komolyan vesszük, természetesen szintén eliminálnunk kell. Ezzel tulajdonképpen végeztem röviden ezzel a törvényjavaslattal, amelynek szükségességét, azt hiszem, a magyar • társadalom túlnyomó többsége érzi és ezért tisztelettel ajánlom ennek elfogadását. (Elénk éljenzés és tops a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Szeder János jegyző: Paál Árpád! Paál Árpád: Mélyen t. Képviselőház! Az egyházpolitikai törvények egyike, az 1895. évi XLII. te, amelynek hatálytalanításáról van szó ebben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban. Az ötven év előtti egyházpolitikai törvények meghozatala olyan korszakban történt, amikor az úgynevezett liberális éra ' a maga diadalkorát, a maga virágzását élte és a maga eszmei önhittségéiben már a felé tendált, hogy az egyház és az állam között a teljes elválasztás állapotát hozza be és egyházmentesítse az államot, vagyis megszakítsa azt a történelmi fejlődést, amelyet a keresztény egyházaknak köszönhetett a magyarság. (Az elnöki széket vitéz Törs Tibor foglalja el.) Ennek tendenciája volt ,meg tulajdonképpen az egyházpolitikai törvények egész sorozatában azért, hogy a különféle vallások között bizonyos egységesítést tudjon közigazgatási szempontból, például az anyakönyvezés, a születési anyakönyvek stb. rendbehozatala érdekében és az állampolgárság könnyebb nyilvántartása érdekében, létrehozni. Ebben a tekintetben közigazgatási, ' közjogi szempontból tényleg sok rendetlenség volt az anyakönyvekben, de nem a történelmi egyházakéban, hanem éppen a zsidó, meg a görögkeleti és egyéb nemzetiségi egyházak anyakönyveiben. Ebből a szempontból talán valami helyességük, célzatbeli igazságuk volt is az egyházpolitikai törvényeknek, abban a tekintetben azonban téves úton hnladtak, hogy egy ezeréves fejlődést felcseréltek egy újkori eszmének, diadalravívesével és a diadalravivés erőltetésével, tudniillik az egyéniségnek, az individualizmusnak, a libteralizmusnafc a diarlaírr'a Vitelével ülése 194-1 december 17-én, Szerdán. 5öl cserélték fel az ezeréves fejlődést. Szenvedésen, hiten küszködésen, bizalmon keresztül fejlődött nemzeti életünket felcserélték egy olyan kísérletezéssel, amely, az egyéni érvényesülésnek szabadjáraengedésével akart minden nagy kérdést megoldani. Természetes dolog, hogy elődeinknek ebben a tekintetben megvolt a maguk nagy jóhiszeműsége és megvolt a maguk nagy magyar szeretete. Ök a magyarból erőteljesebben, jobban érvényes ülőt akartak teremteni és ezért kapaszkodtak bele abba a divatos világeszmébe is, amelyet liberalizmusnak neveznek. Hiszen igen nagy embereink vannak, akikre a mai utó-liberalizmus szeret úgy hivatkozni, mint a maga igazolására, de mi abban az ideális liberalizmusban élő és lelkesedő elődeinkről csak azt mondhatjuk és bennük csak, azt látjuk, hogy ők a magyarságnak egy új világeszmével segíteni akartak. Hogy ez a Segítség a történelmi folyamat további során nem,érkezett meg, az természetesen nem az ő hibájuk; ez hibája annak az eszmének, illetve azon eszme elferdítésének, amelyet annakidején liberalizmusnak neveztek. Mélyen t. Ház! Az előttem szólott képviselő urak közül Bródy képviselőtársam itt emlegette például Eötvös Lórántot is és hivatkozott az ő nagyszerű, lendületes beszédére, amellyel elítélte az antiszemitizmust és magasabb fokon kívánta a lélekegy es ülést, kívánta nemzete javára egy nagyobb szellemi egység kialakulását, amely majd előre viszi a mi ügyeinket. Természetes, ebben a feltétlenül magasrendű jóhiszeműség, de viszont azt sem kell elfelejteni, hogy ugyanaz az Eötvös Lóránt élete végén azt is belátta, hogy ő bizony aikkor tévesen Látta mint hogy ha olyan nagy-nagy segítséget hozna ez a liberális út. Éppen így járt Wekerle Sándor is, aki az egyházpolitikai törvények atyamestere volt, illetve annak a kormánynak az elnöke, amely alatt ezek a liberális javaslatok keresztülmentek, amelyekért ő szinte a hősiesség paroxizmusával verekedett talán még az uralkodóházzal szemben és minden addigi konzervatív hatalommal szemben is, de bizony ő is bevallotta egy alkalommal, életpályája végén, hogy életének legnagyobb tévedése éppen ez a nagy Kiállás volt az egyházpolitikai törvények mellett. (Ügy van! a középen.) Mélyen t. Képviselőház ! Hogy mi erdélyiek ennél a törvényjavaslatnál szükségesnek tartjuk felszólalni, annak az az oka, hogy mi is átmentünk, egyénileg talán nem mindegyikünk, de jómagam egész őszintén meg merem mondani, hogy én is átmentem azon a liberális lázon, mert két nemzedék határküszöbén két nemzedék fordulójánál állottam; én is tudtam hinni a szabadságeszmékben, hogy azok felviszik a mi nemzetünk sorsát. De magamnak is keserűen kellett meggyőződnöm arról, hogy azok a szabadságeszmék, igen, segíthetnek azoknak, akiknek megvan az anyagi alapjuk a szabadságeszme kihasználására, de semmi esetre sem használnak annak a nagy tömegnek, amelynek a szabadság csak azt jelenti, hogy szabad nyomorogniok. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Ezt az átélést, ezt az élményt akkor kellett végigtapasztalnom, amikor 22 éves elhagyatottságunk alatt először bekapcsolódtunk az angol és amerikai ígérgetésekbe, segítségekbe (Vajna Gábor: Sóhivatal!) és a nagyon biztató hangú zsidó üzenetekbe is. A zsidó üzenetekben kellett bíznunk, mert akkor a Népszövetségnek ők Voltaik az urai, 5k'..'hbfeták ne-