Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

46 Az országgyűlés képviselőházának $Z5. ben telt €1, á teljés szabadyerseny alapján. Ebben a válságban — akkor természetesen — aminél több haszonnak a legkíméletlenebb gazdasági eszközökkel való elérése volt a gazda sági erkölcs. Lehet-e azon csodálkozni, hogy egy-két év alatt az emberek, akiket hozzászoktattak ahhoz, hogy a legkíméletlenebb gazdasági eszközökkel is igyekezzenek a magukét mégszerezni, esetleg anyagi hasznot szerezni, most nem fognak hirtelen átváltani, különösen akkor, amikor a közvetítés rendszere sincsen teljesen átváltva l Azt, hogy áldozatot kell hoznia mindenkinek, mindenki tudja, de itt is van egy sorrend, amit követni kell. Nem csodálkozom azon az egészen kis gazdán, akinek ha értéken aluli áron, vagy ha rendes áron is. de, iparcikk különsége mellett kell áruját eladnia, hogy most esetleg óvakodik áruját piacra dobni. A kisembernek nincs miből fedeznie ezeket a bekövetkezendő veszteségeket, nincs miből hxh zámosabb időn át áldozatot hoznia. Könnyű annak, akinek valamivel többje van, vagy akinek egészen rendezett az anyagi élete. Ezektől az erŐsebb mezőgazdaságig vagy gazdasági egységektől meg lehet kívánni azt, hogy a mostani átalakulás idejében ezt az iparcikk ár-áldozatot is meghozzák. Kérve kérem, a miniszter urat éppen ezért, nogy ha hozzá méltóztatott nyúlni a rekvirálások eszközéhez — és megvallom, szívesebben láttam volna ezt először polgári kezekben (Ügy van! Helyeslés a jobboldalon.) — méltóztassék saját hatáskörében is és méltóztassék általában a kormányzatnak odahatni, hogy e/.ek a kényszer igénybevételt szenvedők ugyanilyen erélyes kézzel láttassanak el majd azokkal az ipari szükségleti cikkekkel, amelyekot ők ezidőszerint — ha szabad azt mondanom --csak »feketén«, vagy felárral tudnak megkapni! T. Ház! Ha a jövőbe nézünk, egy nagyon érdekes kérdést kell felemlítenem és kérném az. igen t. miniszter urat, hogy a rendkívüli viszonyok alkalmából kezébe került rendkívüli lehetőségeket és végrehajtó hatalmat használja fel arra, hogy a kereskedelem terén végre egy úgynevezett komoly »telepítés« történjék. Az önellátási alapból ellátott kereskedőkre gondolok itt, akiket a legridegebb időben önállósítottak. Tették pedig ezt azzal a szándékkal és azért, hop-y új kereskedő- j nemzedék fejlődlek ki. Ezeknek most áruhiányuk van, tehát nem hitelh"ányuk.

# hanem árnhi anyuk. Méltóztassék tehát a hón^k ara nyúlni, hogy árat kapjanak, mert ha ezek az ún exisztenciák elpusztulnak, akkor eohn ebben az országban kereskedelmi, kÖ7vetítési terén n^m fogunk Tudni kellően átállni, (ügy van! Úav von! jobbfelől.) Tekintettel a miniszter úr személvere, kii; lönösen arra a működésére, hogy a közellátási minisztérium vezetése mellett ma is járja a piacokat, amiről az újságok — nagyon helyesen —-nem írnak, mert e hírverés csak bizonyos mértékig jó és tekintettel arra. hogy & közellátási minisztérium az ő keze alatt máris igen megnövekedett (bár még keveslem is ezt a keretet és méretet, mert hiszen a közellátási nehézségek nagyobb keretet is igényelnek) a költségvetést teljes bizalommal elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Baky László! Elnök: Baky László képviselő urat illeti a' szó». ... .;.'.', ülése 19%1 november 26-án, szerdán. Baky László: T. Ház! Szabó Gyula t. előttem szólott képviselőtársam beszédéne egyelőre csak igen röviden reflektálok, éspedig a lemondással kapcsolatban. A magyar uep nagyon jól tudja, hogy a mai nehéz időkben lemondás nélkül átvészelni ezt a gazdasági helyzetet nem lehet. Azonban, hogy mindenki teljes meggyőződéssel és odaadással mondjon le egyes cikkekről, amelyek az ő életigényeinek leszállítását kell hogy célozza, ahhoz az első feltétel az, hogy az elosztás igazságos legyen és mindenkire egyformán vonatkozzék. Ha népünk ezt látja, egészen bizonyos, hogy egészen más lelkiséggel fog lemondani. Az ország közellátása terén észlelt hiányok okainál rá kell mutatnom arra a helytelen rendszerre, amely a háborús viszonyok következtében múlhatatlanul szükséges irányított gazdálkodást kizárólag az értékesítésen keresztül óhajtja megoldani. Az irányított gazdálkodás alapfeltétele, hogy az a termelés tői az eladásig irányított legyen és szükséges rendszabályokkal szabályozza a termelést, a feldolgozást és a forgálombahozatalt. Mindezeket csak egy egységes, mindent átfogó szerv útján lehet megoldani, és csak abban az esetben, ha az árak a termelőtől a fogyasztóig minden fázisban előre meg vannak határozva. Ennek az egységesen irányított termelésnek nélkülözhetetlen kelléke, hogy a legkiválóbb szakemberek — tehát a legkiválóbb gazdák, a legkiválóbb kereskedők és iparosok— álljanak annak az embernek rendelkezésére, akit hivatása az élre* állított, mert különben most már lehetetlen megoldani ezt a nehéz problémát' úgy, ahogy az a nemzet szempontjából feltétlenül szükséges. És itt nem szabad költséget kímélni, mert száz és kétszáz pengős fizetésekkel kiváló - szakemberek sohasern fognpk a miniszter úrnak rendelkezésére állni. (Ilovszky János: Ügy van! Tökéletesen igaz!) T. Ház! Én konkrét tényeket fogok felhozni a közellátás egészen különböző részeiből, hogy alátámasszam azt a kritikát, amelyet befejezőül akarok mondani, előreboesátva, hogy itt ellenkezik a véleményem Szabó igen t. képviselőtárhamévál, mert a jelenlegi miniszter úr elődje, igenis, nagymértékben hibás, (Ügy van! a széteőbaloldalon.) hogy ilyen állapotokat volt kénytelen átvenni a miniszter úr, aki most szinte megoldhatatlan feladatok előtt áll. Állításomat konkrét tényekkel fogom alátámasztani. A legnehezebb kérdések egyike, a ma már sokszor hallott zsírprobléma. Néhány évvel ezelőtt valósággal úsztunk a zsírban, bár igen komoly szakemberek javaslatokat tettek a tárolásra, ezeket nem hallgatták meg és formálisan elkótyavetyélték a zsírfölösleget, ahelyett, hogy azt tároltuk, tartalékoltuk volna. Hosszú ideig csak a hízott sertés volt maximálva, a süldő nem. Mivel pedig a takarmányt maximális áron beszerezni nem lehetett, a hizlalók igen tekintélyes összegeket fizeti >k rá a hizlalásra, ezért nagy visszaesések történtek, s ezeket ma már nehezen lehet pótolni. A termelők tehát, különösen akiköek megfelelő menynyiségű takarmány nem állott a rendelkezésükre, elkedvetlenedtek a takarmánybeszerzési nehézségek miatt. Fokozott mértékben vonatkozik ez a folyó év tavaszára. A néhány hónappal ezelőtti valóságos helyzet az volt, amit Pintér igen t. képviselőtársam számszerűleg is bebizonyított, hogy egy körülbelül 160 kilós hízott