Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1'Hl november 26-án, szerdán, il sertésre átlag 60—70 pengőt fizetett rá a hizlaló. Ezeknek a hiányos intézkedéseknek a következménye az, hogy a gazdatársadalom elvesztette a bizalmát és a vállalkozási kedvét. Megtörtént eset, hogy egy 5000 lakosú községben felajánlottak hízlalási célokra 400 mázsa árpát, ezt többször kidobolták, ennek ellenére egyetlen egy gazda sem jelentkezett hizlalásra. Ez, olyan komoly tünet, amely feltétlenül intézkedéseket kíván. Nem lehet arról beszélni, hogy itt talán szabotázs történik, a suttogó propaganda és az előbb említett hiányok következtében azonban valóban megtörténnek ilyen dolgok. Megtörtént például, hogy az egyik földbirtokos, akinek minden évben 20—25 anyakocája volt és ezeket felhizlalta, ma már egyáltalában nem fiadztat, (Felkiáltások jobbfelől: Ügy van! Van ilyen!) Egy másik gazda, amikor ott volt az ideje, nem fiadztatta meg az anyakocáját, mert azt mondották neki, hogy úgyis elveszik, tehát, gondolta, minek vesződjék másnak. Ezek nagyon komoly és feltétlenül kiküszöbölendő jelenségek, amelyeket egyféleképpen lehet megoldani úgy, ha a gazdatársadalom visszanyeri bizalmát a közellátás vezetésében. Helyenkint azonban tényleg kétségbeejtő a zsírellátás. Van olyan 7000 lakosú községeim, ahol a múlt havi fejadag 20 deka volt — tehát heti 5 deka — s azt sem kapták meg. Abony 17.000 lakosú község, a fejadag ott havi 40 deka, ennyire kapnak zsrjegyet, illetve nem is zsírjegyet, mert a zsír jegyire zsírszalonnát mérnek ki, ami igazán nem vehető annyinak, mintha az illető hetenkint 10 deka zsírt kapott volna. És még ezt sem kapja mindenki. Magam meggyőződtem róla, hogy már hajnali 2 órakor sorban állnak az asszonyok a hentesüzletek előtt. Szörnyűség, hogy milyen beszédek hangzanak ott el, de nem lehet megakadályozni, különösen akkor, amikor délelőtt 10 órakor annak a hosszú sornak a fele, amely már éjjel kiállt oda, zsír nélkül kénytelen elmenni. Én magam beszéltem többgyermekes családanyákkal, akik két-három héten keresztül egyetlen deka zsírhoz sem jutottak. Egy másik 5000 lakosú község, amelynek igényét a közellátási minisztérium 25 darab 160 kilós sertésben jelölte meg, már hónapok óta havonta csak 10—15 sertést tud vágni. És itt elismeréssel kell megemlékeznem a fólamívelésügyi minisztériumba beosztott Csiky titkár úrról, aki a legelőzékenyebben áll rendelkezésre az ilyen kiutalásoknál. Nem az ő hibája az, hogy egy készletből kiutaltatik az egyik község részére bizonyos tétel és mire elmennek érte a hentesek, mások már elvitték, anélkül, hogy bejelentették volna. Ez egy adminisztrációs hiba, amelyről azonban nem a központi vezetés tehet, de ha egy-két esetben kíméletlen szigorral felelősségre vonják azt a hizlalót vagy azt a gazdát, aki ilyen mulasztásokat követ el, ez a lehetetlen állapot egészen bizonyosan meg fog szűnni. Az ország állatállományának megvédése céljából felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy teljesen elhibázott dolognak tartöm, hogy csak az üszőborjuk vágatasa van megtiltva, a bikaborjaké pedig nem. Ezért ezrével vágják a bikaborjakat. Mi lesz az eredmény? A hizlalásra beállított ökrök száma csökken s a hús és a faggyú termesztése teljesen össze fog zsugorodni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És a bőrf) Rendeletet kellene hozni, hogy kizárólag betegek részér© szabad csak borjút levágni Ugyanilyen hiba, amely előtt értetlenül áll a falusi nép, a birkahús ármegállapítása. Egymás mellett lévő községek és városok közül a* egyikben 2 pengő 40 fillérre van maximálva a birkahús ára, a másikban, 8 kilométernyire, 1 pengő 80 vagy 1 pengő 90 fill énre. (Sző Hós/ Jenő: A baromfinál ugyanez az eset!) Most ; helyzet az, hogy a kerskedők a várostól ós u községtől távoli megyékből, így Biharból szerzik be a birkát maximális áron, a szállítási költségeik ugyanazok, de az egyik kénytelen a húst 69 fillérrel olcsóbban adni, tehát inkább nem vág, és így birkahúshoz sem jut a község. A talpbőrbeszerzés tekintetében az utóbbi időben kétségtelenül javult a helyzet és a kiutalás is jobban megy, úgyhogy a kisiparosok könnyebben hozzájuthatnak a bőrhöz, de most újabb nehézség jött, a felsőbőrhiány, amely felsőbőr eddig nem állt korlátozás alatt. Most van talpbőr, de sok helyen nincs felsőbőr. Az abonyi járásban 125 cipész van, ezek részére havonta 500 kvadrát bőrt utalnak ki. így megtörtént, hogy az egyik cipész, akinek 35 kg keménybőrt adtak, ehhez négy kvadrát felső oört kapott, összesen tehát két és félpár cipőt tud előállítani a felsőbőrből, holott a keménybőr mennyisége szerint többet tudna. Ennek arányosítása nem oldaná meg intézményesen a jelenlegi cipőhiányt, de mindenesetre bizonyos mértékig csökkentené. Ezt csak egyféleképpen lehetne megoldani, azzal, ha a falusi kisiparosok egységcsomagokat kapnának, amelyek annakidején a honvédségnél is be voltak vezetve. T. Ház! Hiány van a petróleumelosztás terén is. Nem helyes az, hogy egymás mellett lévő községekben egészen más fejadagok vannak. A magyar paraszt nem tudja megérteni, hogy miért kap ő két-három decivel kevesebbet, mint amennyit a szomszédos községben kapnak. Itt ismét hangsúlyozom, hogy a leglényegesebb kérdés az egységes és az igazságos elosztás. Ez a zsírelosztásra is vonatkozik. Ha egyszer az ország egész területén egyforma fejadag lesz megállapítva, még azt se bánom, legyen az 40 deka, de ha a havi 40 deka zsírhoz Budapesttől kezdve a legutolsó faluig mindenütt egyformán hozzájutnak, akkor jöhet a Szabó képviselő úr által is kívánatosnak tartott lemondás. Ehhez azonban az kell, hogy a fejadagok egységesen és igazságosan legyenek elosztva. (Szöllősi Jenő: Azután lehet lemondani!) T. Ház! Abonyban működik egy gazdasági egyesület, amely ipari cukrot kapott, talán 4 métermázsát. Ez az egyesület szabálytalanul kiskereskedőnek adta ki ezt a mennyiséget, aki forgalomba hozta, nem befőzésre és nem ipari célokra, tehát cukrászatra, stb., hanem fogyasztóknak. Ebben az ügyben az ottani cukor- és rizsnagykereskedő jelentést tett a közellátási hivatalnak, amiro a következő levelet kapta (olvassa): »Tudomásul veszem, hogy ön személyemre illetlen megjegyzéseket tett. Ezt meg fogom jegyezni magamnak a jövőre. Ami az egypsület befőzési cukorelosztását illeti, kérem megjegvezni magának, hogy azt ott és úgy osztatom el, .ahol nekem azt az én szempontjaimnak megfelelően megnyugtató módon eszközlik. Ezen kérdéshez sem önnek, sem másnak beavatkozási lehetősége nem lehet. Szíveskedjék ezeket tudomásul venni és velem a jövőfe ebhez tartani m?gát. Gáspár Gyula osztályT vezető. M. kir. közélelmezési hivatal. Nádorutca 27.« Nyilvánvaló, hogy ez nem hivatalos levél, ennek ellenére pecséttel, hivatalból díj-