Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

Àz országgyűlés képviselőházának '23 U. ülése 1941 december 12-én, péntekért. 523 került súlyos kérdéseket megfelelő irányba terelje. Az 1920. évi földreform pénzügyi lebonyolításáról kívánok beszélni. A földhözjuttatás lebonyolításáról már beszéltem és képviselőtársain beszélt arról a szellemről, amellyel ezt lebonyolították, — nines időm, nem foglalkozom vele tovább — amely feudális parasztellenes, magyarellenes megoldás folytán 1-6 hold jutott egy földhözjuttatottra. Valamennyien tiltakozunk ez ellen, mert ez nem az a reális, üzemszerű eredményeket mutató kisbirtokrendszer, amelyért mi harcolunk. Ez pontosan az ellenkezője, ez az agrárproletariátusnak egy kicsiny földdel való (Mokcsay Dezső: bzemkitörlése!) szembehintése. Ennyi volt az 1920. évi földreformnak az eredménye a föld vonalán — majd a későbbiekben mondom el, hogy mi volt az eredménye a nagybirtok vonalán. Ami a pénzügyi megoldást illeti, — rendkívül fontosnak tartom, hogy a miniszter úr ezt figyelembe vegye — a pénzügyi megoldás ugy indult, hogy mindenféle becslés nélkül a kataszteri tiszta jövedelemnek először a 72-szeres szorzatát alkalmazták. Tessék kiszámítani: egy 15 aranykoronás földnél ez 1€00 pengőn felüli, sokszor 1500 pengős földárakat eredményezett. Amikor az agrárválság bekopogtatott, amikor a terményárak leestek, ezek már egyenesen tarthatatlan, óriási összegek voltak. Szörnyű verekedés és veszekedés után sikerült a szorzatot G0-szorosra levinni, de ez is válságba sodorta ezt a -szerencsétlen, nincstelen törpebirtokos társadalmat, amint a pénzügyi eredményre nézve, a lebonyolításra alakult szövetkezet, a Lebosz. arról számolt be hivatalos kimutatásaiban évről évre egymásután, hogy az előírt kötelezettségek összegének 21 százaléka folyt be, tehát azt jelentette, hogy a földhözjuttatottak képtelenek voltak ezeket az összegeket megfizetni. És mi volt az oka ennek? Súlyos vádakat hallottunk itt a magyar parasztságnak e rétege ellen: azt mondották, nincs fizetési készsége. Erre az országos mezőgazdasági kamara vizsgálatot indított és egy felvétel során kisült, hogy ennek a rétegnek, amelynek állítólag nincs fizetőkészsége, a 8 pengős búzaár és a 80 filléres napszám mellett, a földreform 16 holdat juttatott fejenkint és az is kisült, hogy évi összes jövedelme 237 pengő volt ezekben a válságos esztendőkben, olyanoknak a jövedelme volt ennyi, akik hála Istennek, 54 gyermekkel, illetve családdal szerepeltek a statisztikában. Magától értetődik, hogy ebből a jövedelemből ennyi gyermek és család mellett az a bizonyos sokat cálfolt és támadott 14 fillér jutott fejenkint és e mellett teljesíteni kellett a Lebosz.-nak a földbirtokrendezés során kirótt 40—50 pengős tételeket ezekből a jövedelmekből akkor, amikor, amint számtalanszor idehoztuk a Ház elé, a föld nem jövedelmezett, mert a bevételt felemésztették a költségek, hiszen abban az időben 10 kilométer távolságot véve figyelembe, csak a befuvarozás felemésztette az egész értéket. Azt hiszem tehát, t. Ház, valamennyiünk előtt világos, hogy ennek a lebonyolításinak, az 1920. évi földreformnak sem a birtokpolitikai, sem a pénzügyi megoldása nem volt megfelelő. Szabad legyen itt hivatkoznom az olasz, vagy akár a német példákra, ahol ezzel a szellemmel homlokegyenest ellenkezően nem azt mondották, mint nálunk, hogy meg sem kérdezem, meg sem vizsgálom hogy mi annak a földihözjuttatottnak teherbíróképessége és fölöslege, hanem egyszerűen megszorzom ilyen vagy olyan szorzószámmal a törlesztendő tételeket és tekintet nélkül a terményárak alakulására, behajtóim. Olaszországban a komoly földreform végrehajtása során akárhányszor, amikor a végletekig forszíroztam, hogy utánajárjak, hogy a földesurat mi illeti, meg kellett elégednem azzal, hogy azok a szakemberek, komoly vezető emberek, akik ezt a munkát akár Szicíliában, akár a Pontini mocsarak területén irányították, kijelentették: »Azok minket nem érdekelnek.« Tehát az, hogy a nagybirtokos mit Kap, az őket nem érdekli, ellenben érdekli őket, hogy az a 20, vagy 10 holdas kisegzisztencia mi módon tuidi megélni és főleg a családját, a fajvédelmet milyen módon tudják szolgálni. (Piukovich. József: Ezen van a hangsúly!) Ott ab ból, ami szorgalmas munkájának eredményéből a családja után még fennmarad, lehet a földesúr pénzügyi problémáját rendezni. {Tetszés a baloldalon.) Ez az az óriási ellentét, amely a magyar régi földbirtokrendezés vagy akár a kormány jelenlegi rendszerének megoldása és a fasiszta vagy a nemzetiszocialista megoldás között van. Ott a földet nem üzleti alapnak, pénzügyi fogalomnak tekintik, hanem a fajvédelem, a honvédelem szempontjából tekintik és ennek eredményeképpen az emberek életét, gyermekeik, családjaik megélhetését veszik elsősorban figyelembe és nem a pénzügyi szempontokat. (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon ) Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad megemlékeznem arról, íhogy az Országos Fóldbirtokrendező Bíróság — ahogyan képviselőtársam már felolvasta és ezért nincs szükség rá, hogy újra felolvassam — azzal a célzattal alakult, hogy a földkérdés gyakorlati megoldását kiemelje a politikai élet légköréből és ezt a gondolatot a legteljesebb mértekben helyeseljük és támogatjuk. Az is nagyon érdekes az Ofb. életrehívásának indokolása és alapszempontja tekintetében, hogy később az Oíb. már kezdett belejönni a dologba, — amint képviselőtársam mondja, megizmosodott — valóban kezdte az életet átérezni, a bírák szinte szakemberekké váltak a » mezőgazdaság terén. Ez pedig fontos, mert ez à kérdés nem az egyszerű, lelketlen szakértelem kérdése, hanem ezt csak a tárgynak teljes ismeretével lehet mint magyar kérdést megoldani. Amíg kezdet kifejlődni, addig borzaszó tévedések történtek, de mihelyt kezdett belejönni a bíróság, — ismerem ennek egész - múltját —^bekövetkezett, hogy Börcsök, az Ofb. azóta már régen meghalt elnöke, Bethlen miniszterelnök úrral összeütközésbe került néhány birtokrendezés komoly elintézése vonalán — és Bőrösökből egyszerűen kommunista lett- Azt suttogták róla: »Hát ez kommunista.« (Piukovich József: Féltek a tempótól!) Nagyon jellemző a korra, hogy amikor valóban a magyar paraszt érdekeinek szem előtt tartásával vitték az ügyeket, rögtön összeütköztek az akkori hatalom képviselőivel és az egész rendszerrel. Ismerve így az 1920. évi földreform szellemét, úgy birtokpolitikai, mint pénzügyi politikai megoldását, és a bírói eljárásnak ezt a helyes alkalmazását, — természetesen továbbmenni nem tudott, mint ameddig a törvény a birtokok igénybevételét lehetővé tette \— azt lehet mondani, hogy legalább a megoldások tekintetében, függetlenül a politikai élettől, ez a bíróság szakbírósággá vált

s — ez a lényeg — tehát egy szakbíróság tagjai mint szakemberek intézték a kérdést,, ennélfogva helyes vonalon haladtak. Most, amikor feladatköre megszűnik, amikor az 1920. évi földreform le-