Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

524 Az országgyűlés képviselőházának 23%. bonyolítása végre húsz év múlva végetért, ami szintén szégyen, mi a helyzet? (Piukovich Jóïsef: Nem ért véget!) Elnök: Piukovich József képviselő úrnak a;ï imént volt módjában mint vezérszónok, nézetét kifejteni. Sziveskedjéik most csendben maradni. Matolcsy Mátyás: Ugyanakkor rá kívánok térni arra, hogy a jelenlegi helyzetben milyen feladatok előtt állunk. Itt kell a mérleget megvonnom, amire az előbb utaltam. A húsz év leforgása után ma ott tartunk, — valamennyien tudjuk - hogy a zsidóbirtokok ma is, az igénybe vett 8 százaléktól eltekintve, több mint 600.000 holdnyi terjedelemben a zsidóság tulajdonában vannaik. Ez mind itt áll előttünk. De ott áll a másik probléma. A hitbizományok területe, tekintet nélkül arra, hogy 1936-ban a hitbizományi reformról szóló törvényt itt megszavaztuk, szinte alig változott. Már az első perctől kezdve azt mondottam, hogy ennek hatását mi saját életünkben érezni nem fogjuk és kérdezem ón az igazságügyminiszter urat, hány hitbizományi birtokot szabadított fel egymillió holdból. Tudtommal egyet sem, sőt később, évek után maga a hitbizományi birtokosiság jött a Ház ele egy diszkrét kis javaslattal —- nem tudom, melyik tárca keretében — és a már nekik is kellemetlen kötöttséget, kicsit módosítani kívánták, de nem a magyar faj, hanem saját maguk javára. Legyünk tisztában azzal, hogy Ravasz püspök szavai, éppen a hitbizományi és kötött birtokokra vonatkozólag a legsúlyosabbak, mert a Dunántúlon fojtogatják a magyarságot a hitbizományi birtokok millió holdas területeken az ő kötöttségükkel, ahol egészen a templom küszöbéig érnek azok a nagybirtokok, ahol az egyéb, egyházi és más kötött birtokok lehetetlenné teszik a magyar faj fejlődését. Nyilvánvaló, hogy egy erkölcsileg beteg életforma alakult így ki, de ezt ráprédikálással ós lelkigyakorlattal megoldani nem lehet. Különben a püspök úr világos szavai mutatják, hogy komoly telepítési és komoly örökösödési törvény volna a megoldás helyes útja. Azért vázolom ezt, hogy lássuk, hogyan áll 1920 óta és később is ez a problémakomplexum, amelynek előterében ott van a zsidóbirtokok kérdése. Hiszen hogy az új nemzeti szocialista Európába félmillió holdnál több zisidóbirtokkal beilleszkedni nem lehet, ezt, azt hiszem, a túlsó oldalon ülő valamennyi magyar képviselőtársam elismeri. Ez elől nem lehetséges kitérni. De ugyanígy elibénk tornyosul és ennek a problémának a keretébe tartozik a bérlet kérdése is. Még mindig egymillió hold van zsidó bérletben, sőt — ahogyan a túloldalon egyik képviselőtársam beszámolt erről — az elmúlt két esztendő alatt 35.000 hold új bérletet létesítettek. Én magam is tudok ilyen esetekről, hiszen nap mint nap jönnek hozzánk ilyen szörnyű tényekkel és ez ellen semmiféle intézkedést nem látunk sem a törvények végrehajtási oldalán, sem egyébként. De nemcsak a zsidó birtokokról, a zsidó bérletekről, a hitbizományi birtokokról van szó. ! hanem szó van az egyházi birtokok kérdéséről j is. Ezt a kérdést is őszintén fel kell vetnünk, nehogy félreértés legyen ebben a kérdésben. Egynéhány év óta hangsúlyozzuk valamenynyien, akik itt ülünk, hogy igenis, az egyházi nagybirtokok a magyar parasztság jövőjét kell, hogy szolgálják kisbirtok formájában, az egyházi célvagyon pedig vonuljon be Budapest sok milliárdot érő zsidó házvagyonába, (Taps a szélsobalöldalon.) ott sokkal többet fog jövedelülése 194-1 december 12-én, pénteken. mezni és sokkal biztosabban fogja a célt szolgálni. Hiszen közismert, micsoda lopás és csalás folyik ezeken az óriási mammutbirtokokon. ahol a jövedelem megvan, csak nem a célt szolgálja. Tehát, ahol a föld nem a parasztság és a fajta érdekét szolgálja, a jövedelem pedig nem az egyház céljait szolgálja, azt hiszem, ott semmi indok sincsen arra, hogy ezt a helyzetet tovább fenntartsák. Ez a kérdés is tehát ide tornyosul elénk és ugyanide kapcsolódik az egyéb világi nagybirtok kérdése is, mert újra le kell szögeznünk azt, hogy mi nem vagyunk hajlandók megállani a földkérdés rendezésében a zsidó birtokoknál, (Ügy van! Ügy van! a szélsobalöldalon.) nem vagyunk hajlandók megállani, mert hiába fognak ezzel propagandát csinálni, azok a falvak, ahol nincsen zsidó birtok, de van hitbizományi és egyházi birtok, épp úgy elpusztulnak és épp úgy elvész a magyar fajta, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a legveszélyeztetettebb részen, ahol már szörnyű a pusztulás, ahol évente egy-egy falu süllyed el: a Dunántúlon. Fel kellett említenem ezeket, hogy tisztában legyünk a probléma nagyságával. Kijelentem, hogy ez a probléma ma, 1941-ben nagyobb, mint 1920-ban vagy 1921-ben volt, mert ma itt dübörög egész Európa átalakulása és mi csak 1920-hoz képest is teljes késésben vagyunk, mert 1920-ban, illetőleg 1918-tól 1921-ig Európa valamennyi országában,.a balti államokban is, fenn Finnországtól Észtországig, de valamennyi országban éppúgy, mint az utódállamokban is, a kérdést megoldották. A magyar tragédia, hogy mi ezt nem tudtuk megelőzni és hogy idegen népek, ellenséges népek parasztságának, fajtájának megerősítésére szolgált a magyar haza földje. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát elkéstünk a háború, az összeomlás előtt. Az összeomlás óta eltelt húsz év alatt teljes semmittevésben újra elkéstünk és most ott állunk egy új Európa kialakulásának küszöbén egy ilyen óriási tehertétellel, ott áll az egyik oldalon 4—-5 millió holdnyi óriási birtokkomplexum a maga évszázados feudális kötöttségéiben és zsidókézben, a másik oldalon pedig ott áll a pusztuló, sorvadó és vesző magyarság, az agrárproletariátus sokmilliós tömege. T. Ház! A probléma óriási, a feladatok óriásiak, a megoldás pedig nemhogy sürgős, hanem — állítom és régóta hangsúlyozom — olyan késést szenvedtünk, hogy ez eredményeiben behozhatatlan. Mert gondolnunk kell arra az óriási változásra, amely Európában zajlik le. Nemrégen Németországban is végigtanulmányoztam ezt a változást. Németország ©gesz gazdasági élete átalakul, Európába bekapcsolták a megszállott szovjet területeket, - Ukrajnát, úgyhogy az összes dunai agrárállamok kérdése, helyzete megváltozott. Vegyük ezt tudomásul. Ha tehát engem a mi fajvédelmi és honvédelmi követeléseinkkel el is utasítanak, a gazdasági oldalon sürget a megoldás, mert hiszen gabonát nekünk többé szállítanunk nem kell majd, hanem itt igenis a kisüzemeknek, a kisbirtokoknak, a tanyai gazdaságoknak baromfia, zöldsége,, gyümölcse és marhaállománya fog döntőképpen szerepelni. (Ügy van! Ügy van! a széhőbatoldalon.) Tehát magyar fajvédelmi, honvédelmi szempont és egy európai gazdasági kényszer sürgeti a megoldást. (Ügy van! ügy van! a szélsobalöldalon.) A probléma tehát itt áll előttünk és a megoldásokat illetően kétségbe vagyunk esve.