Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

Az országgyűlés képviselőházának 23b. hogy jöhetne egy nagy győzelemmel a választás után? Micsoda csodálatos pillér lehetne ez, mennyi brilliáns szónoklatra adhatna az alkalmat. (Meskó Zoltán: Nem ugrik be!) Mondom, a javaslatnak második része az a zsidó törvényecske, amely benne van. Erről is bátorkodtam egy pár szóval megemlékezni. Nagyon szeretnők, ha felszólalásainknak már eleve kihúzná a kormány a méregfogát: »most azért is lepipálom ezt az átkos ellenzéket« és egy végérvényes, egyetlen és a kérdést lezáró zsidótörvénnyel jönne ide, amely ne harmadik legyen csak azért, hogy már a negyediket jelentsék be. Hiszen a harmadik zsidótörvény már be van jelentve két év óta; a miniszter úr éppen olyan jól tudja, mint én. De azért nem a harmadik jött, hanem jött nem tudom hány, jött vagy 13. Méltóztassanak talán ezt a szempontunkat megérteni. Egyébként ne méltóztassanak azt hinni. t. Ház, hogy olyan nagy szívügyünk az, hogy a törvényhatóság ülésein mit politizálnak, vagy mit nem politizálnak, me'rt a mi meggyőződésünk az, hogy ezeknek a testületeknek inkább szaktestületeknek kellene lenniök. Az autonómia tekintetében az a felfogásunk, hogy az autonómiák igenis, jól felhasználhatók és nagyon komolyan bekapcsolhatók akár a magyar törvényalkotás munkájába is, akkor, ha elsősorban szaksíkon mozognak. De bocsánatot kérek, miért kell ehhez Budapesten, ha jól tudom 21j vagy 23 szociáldemokrata? (Maróthy Károly: És 19 liberális, Rassay-pártiD T. Ház! Nem akarom idehozni a Fővárosi Közlönynek más számait, de ajánlom a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmébe, akinek horizontja bizonyára sokkal magasabb, mint az ellenzéki politikusocskáknak szűk kis horizontja s aki nyilvánvalóan sokkal jobban tud a sorok között is olvasni, mint mi. Engedje meg nekem a belügyminiszter úr, hog3> némely szociáldemokrata szónoknak, mint a vidéken mondják, torony alatt tartott beszédét ne analizáljam itt a Ház plénuma előtt, mert én ezt jelenleg, ebben az időben magyar közérdekből nem tartanám helyesnek. A belügyminiszter úr azonban, aki kétségtelenül sokkal jobban van informálva a nagy dolgokban, mint mi, és aki kétségtelen bizonyossággal szintén látja azt, hogy a történelmi fejlődés iránya merre tart, — ezek az elsüllyesztett amerikai hajók mind igazolják ezeket a tételeket —. a mi meggyőződésünk szerint nem tenne rossz dolgot, ha elutasítaná magától azt a támogatást, amelyben őt a szociáldemokratapárt — akarva, nem akarva talán — részesíti. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Semmiesetre sem reflektálunk rá. legyen nyugodt!) Nagyon örvendek, hogy ezt hallom és nagyon örvendenék annak, ha ennek a kijelentésnek további konzekvenciáit (Meskó Zoltán: Egyoldalú szerelem, úgy látszik!) más vonatkozásban is tapasztalnék. Unalmas mindig ugyanazt a lemezt forgatni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Különösen, ha nincs értelme!) de bocsássanak meg nekünk, hiszen mi szeretnénk itt egy bizonyos kis játékot, A játék szót mondom és erre valaki fel fog állani a túloldalról és mes fogja védeni a magyar közéletet a játékkal való gyanúsítás ellen. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Nem erről van itt szó, itt arról van szó. hogy sok minden intézkedésnek tudnánk tapsolni. Hogy mi rendszerváltozást akarunk, az sem titok; hogy hogyan követeljük, azt is elitese 19Ul december 12-én, pénteken, 511 mondtuk és elmondjuk megint, el lehet olvasni. Még egyszer mondom, nincs itt semmi köd. Rengeteg olyan intézkedést tehetne a mai kormány is, amelynek mi tapsolnánk. Tessék nekem elhinni, hogy talán a pártomnak sem volna semmi különösebb egyéni haszna, ha például egyszer már a szociáldemokrata dzsungelbe bele merne nvúini a kormány. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én már szinte olvasom a holnapi »Népszaváét, amelyben átkos munkásellenes burzsuinak, imrédyStának vagy minek prédikál ki. (Mala sits Gésa közbeszól.) de ne értsük félre egymást, mi nem a szakszervezeteket akarjuk szétugratni. (Malasits Géza: Dehogynem. -••• Zaj.) Szó sincs róla. A szakszervezetek nem a szociáldemokrata párté, mert az a magyar munkások keserves béréből, apró filléreikből rakták össze ők maguk, a munkások. De lehe tétlen, hogy politikailag legyen egy szociál demokrata párt Magyarországon, amely, a fővárosban is, olyan aránylag nagy számban szerepel, ilyen aránylag nagy súllyal és — bocsánatot kérek — ilyen hanggal, mint ami nekik van. Nem hiszem, hogy a belügyminis7ter úr ne gondolkozzék ebben a kérdésben ugyanúgy, mint minden egyszerű, nem is szélsőiobboldali, — mert ez már átkos, megbélyegző jelző Magyarországon — hanem minden normális, tisztességes, becsületes, jobboldali magyar ember. T. Ház! Nem veszem tovább igénybe a t. Ház türelmét, hiszen nem is arról van Szó, liOígy mi egyetlenegy ilyen felszólalástól reméljük azt, hogy a javaslaton most változás történik. (Zaj.) Egyet azonban bejelentek, abban a pereben elfogadnék a javaslatot, azt hiszem az egész oldalon, ha benne volna a zsidók mellett a szociáldemokrata mandátumok megsemmisítése is. Miután ez nincs benne, nem fogadhatom el a javaslatot, (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát hezárom A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőiház! Végighallgatva a vitát, legyen szabad megállapítanom, hogy azok közt az argumentációk közt, amelyeket az ellenzék részéről hallottam, nem találók egyetlen olyan argumentumot sem (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csodálatos valami!), amely megdöntené vagy meggyengítené azokat a törvényjavaslat indokolásában és az előadó úr beszédében felhozott okokat, amelyek miatt ez! zel a törvényjavaslattal a törvényhozás elé | léptem. (Egy hßng a szélsőbaloldalon: Kár!) Mit akar ez a törvényjavaslat? Semmi-. j esetre sem akar közjogi konstrukciókon vál| toztatni, hanem le akarja vonni egy valóságos i helyzet konzekvenciáit és a meghozott tör; vények olyan konzekvenciáit, amelyek eddig ! még levonva nincsenek. Az első, amit ez a törvényjavaslat akar, az, j hogy a törvényhatósági bizottságok és a kép! viselőtestületek mandátumait meghosszabbítsi | azokból az okokból, amelyeket az indokolás éli mond és amelyeket én itt ismételni nem aka; rok. (Koltai József: Nem elfogadható okok!) Ne értsenek félre. Magam sem vagyok barátja ííiinak, hogy intézményeket petrifikáljunk és ; hogy a politikai élet terén a társadalom válto; zása következtében beálló 'felfogásváltozások ! hatásai ne érvényesülhessenek a politikai közü! letekben. (Maróthy Károly: És ezért benyújtja a javaslatot!) Nem vagyok tehát barátja an70*