Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

512 Az országgyűlés képviselőházának %Sh nak, hogy ok nélkül és a szükség kívánta mértéken felül a politikai, vagy közigazgatási testületek összetétele petrifikáltassék, vagyis egyáltalán nem vagyok azon az állásponton, hogy a legszükségesebb mértéken túl a választásokat lehetetlenné tegyük. ,Azt hiszem azonban, — nem akarom újra felsorolni az indokokat — minden tárgyilagos ember belátja, ihogy a mai viszonyok között az országot nem lehet ilyen választásoknak kitenni, (Helyeslés a jobboldalon. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Miért?), eltekintve azoktól a technikai akadályoktól, amelyek ebben a tekintetben fennállanak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Nagy László: Ezt nem is mondja az indokolás! — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Ki tudja, mi lesz két év múlva!) Nagy László képviselő úr beszédével majd külön foglalkozom, bár meg kell állapítanom, hogy ez a beszéd egyáltalában semmi kapcsolatban nem volt ezzel a törvényjavaslattal. (Palló Imre: Nagyon érdekes beszéd volt!) Mégegyszer hangsúlyozom: teljes mértékben ellene vagyok annak, hogy a választások eihalasztassanak akkor, ha azok a kényszerítő okok megszűntek, amelyek miatt ma az elhalasztást kérjük es amelyeit miatt már kétszer kértem elhalasztást a torvényhozástól, Ezzel a kérdéssel nem is foglalkozom tovább. Én leszek a legboldogabb, ha olyan helyzetben leszünk, (Maróthy Károly: De mi lesz két év múlva? Vagy öt év múlva 1) hogy az urnák elé mehetünk, hogy újraalakíthatjuk azokat az intézményeinket, amelyeknek mai konstrukciója az idő haladása folytán bizonyos tekintetben már kétségtelenül revízióra, átalakításra szorul. (Maróthy Károly: Mi a garancia, hogy két év múlva nem lesznek ilyen viszonyold!) Éppen az a célom, hogy ezt a mai idők által indokolt és követelt átalakulást minél hamarabb keresztülvihessem. Ebben a tekintetben már tettem kijelentéseket. Egyelőre kénytelen vagyok annak a nyilaskeresztes párt részéről elhangzott vádnak terhét viselni, hogy nem tartom be szavamat, Üjra csak azt jelentem ki, hogy a törvényjavaslatok készek a reformok tekintetében és mihelyt abba a. helyzetbe jutok, hogy idehozhatom azokat, ide fogom hozni; hogy eddig nem hoztam ide, annak nem én voltam az oka, hanem a viszonyok voltak az okai (Ügy van! Ügy van! jobb felől.); hogy ma nem tudok napra terminust mondani (Égy hang a szélsőbaloldalon: Jó takaró a »viszonyok!«.) a tekintetben, hogy mikor hozom ide ezeket a javaslatokat, ezt megint azért nem tehetem meg, mert nem vehetem lelkiismeretemre, hogy olyan terminust Ígérjek, amelyet esetleg nem tudok betartani. Azt, hogy a mai időkben nem tudok jóslásokba bocsátkozni (Helyeslés a jobboldalion.), azt hiszem, senki sem veheti tőlem rossznéven. Szándékom az, hogy mihelyt a körülmények lehetővé teszik, idejövök a javaslatokkal. Éppen ez az egyik oka annak, hogy nem egy évre, hanem további intézkedésig kértem a meghosszabbítást, mert az a reményem, hogy ezeket a reformjavaslatokat sokkal hamarabb tudom tető alá juttatni, mint egy év alatt, tehát sokkal hamarabb, mint egy év eltelte előtt lesz mód arra, hogy ezek az institúciók az új reformok alapján, amelyeket meg vagyok róla győződve, a törvényhozás el foer fogadni, újraalakíthatok legyenek. Ennek a törvényjavaslatnak másik vonatkozása, amelyet itt meglehetősen támadtak az ülése 19£1 december 12-én, pénteken» ellenzék különböző árnyalatai, a zsidókra vonatkozó rendelkezés. (Mokesay Dezső: Még van zsidókérdés is?) Kijelentem, éppen Incze Antal képviselő úrral szemben, hogy annak az oka, amiért ez a rendelkezés úgy született meg, ahogy a javaslatban van, éppen az, hogy semmiféle vonatkozásban nom akartam új zsidótörvénnyel jönni. Én csak le akartam vonni a fennálló zsidótörvény konzekvenciáit minden vonatkozásban, mert egyetértek a képviselő úrral abban, hogy úgyis túlsók már a zsidókra vonatkozó fo^alommeghatározás Magyarországon, nem akartam azokat még többel szaporítani. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nem állítottam fel tehát semmiféle új zsidó kategóriát, csak levontam az 1939:IV. te. rendelkezésének konzekvenciáit, mert ez a törvénycikk az, amely ma általánosan és kimerítőleg szabályozza a zsidókra nézve a közjogi konzekvenciákat; (Maróthy Károly: A galíciait is keresztény magyarnak minősíti!) nem _ akartam tehát a törvény közjogi konzekvenciáinak egy kis szektora tekintetében most más alapra helyezkedve, megint egy új zsidófogalmat létesíteni. Ennélfogva egyszerűen arra az alapra helyezkedtem, hogy mivel az 1939:1V. te. végrehajtása során most már a zsidó választók -— akik tudniillik az 1939:IV. te. szerint zsidók .— elvesztették aktív választójogukat, nincs értelme és nincs kellő logikai alapja annak, hogy én azoknak mandátumát meghosszabbítsam, akik mandátumukat nyilván azoknak a zsidó szavazatoknak köszönhetik, amely zsidó szavazatok most megszűntek szavazatok lenni. (Maróthy Károly: Ez vonatkozik az egész szociáldemokráciára és a liberális pártokra is!) Kérem, most nem a szociáldemokrata pártról, hanem a zsidókról beszélek. Majd arra is reflektálok, hogy miért nem foglalkoztam itt például a szociáldemokrácia kérdésével. Tehát egyszerűen arra az alapra helyezkedtem, hogy logikailag fel kell tételeznem, hogy a zsidó bizottsági tagok, azok, akik az 1939:IV. te. értelmében zsidók, azoknak a szavazóknak köszönhetik mandátumukat, akiket az 1939:TV. te. mint zsidó szavazókat megfosztott az aktív szavazati joguktól, tehát most logikailag nincs jogosultsága ezeknek a mandátumoknak és így ezeket nem fogom meghosszabbítani. A túlsó oldalon Apponyi képv'selő űr kifogásolta ennek a rendelkezésnek - mondjuk - a logikáját, azt mondván, hogy titkos vá lasztójognál nem lehet tudni, ki kire szavazott. (Meskó Zoltán: Zsidó a zsidóra szavazott !V Ez igaz, de azt hiszem, nem tévedek^ ha megállapítom, hogy minden valószínűség szerint a zsidó megválasztottak zsidóktól kapták a sza vazataikat. Nem mondom, hogy nem kaphattak keresztény szavazatokat is (Gr. Apponyi György: A kormánypárt is kapott zsidó szavazatot!) és nem mondom, hogy keresztények nem kaphattak zsidó szavazatokat is, de nagy; ban, egészében mégis csak így van. (Meskó Zoltán: In Grossem und Ganzen! — Derültség.) Hogy ennél messzebb nem mentem, azt azért nem tettem, mert nem is vizsgálhattam, hogy a nemzsidó megválasztottak közül ki kapott zsidó szavazatot. Idáig nem mentem el, mert ez olyan káoszba vezetne, amelyet megoldani senki sem tud, (Felkiáltások a szélsőbaloídalan: Új választást!) Újra hangsúlyozom, hogy nem politikai és nem közjogi konstrukciókat akartam ezzel a törvényjavaslattal megváltozatni, hanem egyszerűen le akartam vonni a fenn-