Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

510 Az országgyűlés képviselőházának 23%, vagy , demagógiának tartja-e, (Meskó Zoltán; Trogerságnak! Egészen biztos!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Incze Antal: A törvényjavaslat másik fele egyike azoknak a zsidótörvényecskéknek, ame­lyeket az utóbbi időben — ne méltóztassék rossz néven venni tőlem ezt a kifejezést — futó­szalagon kaptunk a t. kormánytól. Azt hiszem, nem szükséges, hogy ennek az oldalnak a zsidó­kérdésben való álláspontjáról beszéljek, de mégis méltóztassanak megengedni az Isten sze­relmére egy szerény vétót. Elmondom, hogy tegnap egy barátommal beszélgettem, aki szin­tén benne ül egy bizottságban, amely a magyar élet egy bizonyos síkján az igazoltatásokat végzi. Amikor elbeszélgettünk, mindektten megrémültünk, mert tessék, nekem elhinni, hogy én már nem tudom, ki a zsidó. (Egy hang a szélőbaloldalon: Ez a jó! — Zaj.) Van zsidó, aki arra, hogy keresztény nőt vehessen el, nem jó, tehát zsidó; vagy egy másik fájta zsidó, aki még mindig lehet esetleg katona; van egy harmadik fajta zsidó, aki a közgazdasági élet­ben nyugodtan tevékenykedik; van zsidó, aki mégis lehet felsőházi tag, bari keresztény nőt nem Vehetne el, ha jól értelmezem a számtalan zsidótörvények intézkedését. A kormány bele­csapott egy picike kis zsidótörvényeeskét az ügyvédi kamara életébe, mert hogy úgy mond Ham, egy kicsit meghúztuk az ő jogaikat. Ugyanez már be van terjesztve az orvosi ka­mara tekaintetében is ós, ennek a törvénynek e£yik része is zsidótörvényke. Tessék nekünk megmondani, de tessék minket meg is győzni arról, Ihogy miért nem lehet ezt a kérdést végre egyetlen egyszer, de belátható időre vég­érvényesen rendezni 1 ? Ne vegye tőlünk rossz­néven a t. túloldal, ha mi ezt mindig előhozzuk, mert nem látjuk a szándékot, mert nem akar­juk azt képzelni, hogy a kérdés kerülgetése volna a szándék. Sok kijelentést kapunk a túlsó oldalról, — a miniszterelnök úrtól kezdve a magamhoz ha sonlóan szerény tiíloldalon ülő képviselő urakig T amelyekben a legtökéletesebb, legtisztább álláspontot halljuk a zsidókérdésben. Miért kell akkor újabb és újabb zsidó-definiciókkal jönni, miért kell ebben a kérdésben mindig szabdalhatni, , am i nem is szerencsés, mert én mindig azt^ prédikálom, hogy egyszer gyöke résen és végérvényesen rendezzük ezt «i kér­dést. Ez kegyetlenség is. Sokszor vágják a fejünkhöz a túlsó oldalról a magyar géniuszt, mintha ebből bennünk semmi sem dobogna, ellenben mintha odaát mindenkinek a kabátját hajnaltól estig a ma­gyar géniusz szellője lobogtatná. Ebbe a ma­gyar géniuszba, ebbe a faji jellembe — ezt is halljuk eleget — belefér ez a heccelődés, ez a csipkelődés, ennek a kérdésnek napról napra való piszkálása? (Meskó Zoltán: Mindennap egy kávéskanállal Î) Nyíltan megmondom, hogy mi a belügyminiszter urat a kormányzat­ban az egyik legnagyobb fejű, legokosabb em­bernek tartjuk, aki bizonyosan meg fog' győzni bennünket, tehát ne vegye rossznéven, ha én erre a kérdésemre, amelyet illő referen­ciával tettem fel, egyszer szeretnék yálaszl kapni. Nem kapunk választ, viszont zsidótör­vényecskék — egyik a másik után — újból é» újból kerülnek a Ház elé; azt kell tehát gon­dolni, — tessék meggyőzni az ellenkezőjéről s akkor nem tartom lenn állításomat — hogy ez az itt-ott borzolódó közvéleménykövetelések­nek a kis szociális olajcsepphez hasonló módon ülése 19Jfl december 12-én, 'pénteken» való hullá.mcsillapító olajozása, olajjal való leöntése akar lenni. (Meskó Zoltán: Mondjuk magyarul: elkenése!) T. képviselőtársam más kifejezést használt. Mindenesetre szeretnők tudni az álláspontot. Ne tessék azt gondolni, t. Ház, hogy mi a zsidókérdést azért kívánjuk megoldani, mert azt már más államok is meg­oldották. Én azt hiszem, nagyon sokan van­nak ebben a Házban és a túloldalon is, akik­nek az a meggyőződésük, hogy ha sehol sem oldották volna meg és sehol sem oldanák meg, akkor is legelső s orb an Magyarországon kel­lene ezt a kérdést végérvényesen nyugvópontra juttatni. (Meskó Zoltán: Itt lenne a legsür gősebb!) Hallottunk olyan célzásokat a túlsó oldalról abban a vonatkozásban is, mintha bizonyos gazdaságpolitikai szempontok volnának a dön­tőek. Be már elmondottuk innen sokszor: hogyan méltóztatnak elképzelni azt, hogy az a zsidó, aki tudja, hogy előbb-utóbb mégis csak lehetetlenné teszik az itt tartózkodását, konstruktív gazdaságpolitikai tevékenységgel fog bekapcsolódni a magyar termelési mun­kába? (Egy hang a szélsőbaloldalon: t'a világos!) T. Ház! Ez a másik bajunk ezzel a törvény­javaslattal kapcsolatban. És volna egy harma­dik is. Én a magam részéről a jelenleg bentülöi szociáldemokrata képviselő urak személyével szemben egyénileg semmit sem tudnék fel ­hozni, nem is ismerem őket, de gyanús nekem az a tény, hogy Peyer Károly irtózik a vá­lasztástól. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Ma­ró&hy Károly: Demokrata párt!) Ne méltóztas­sék tőlem rossznéven venni, ha megállapítom, hogy itt csodálatos módon a kormánypárt és Peyer Károly egy véleményen van. (Maróthy Károly: Van benne valami diffamáló, nem tudom, kire. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Az urak vannak egy vélemé­nyen, mert egyikük sem fogadja el a javasla­tot! — Maróthy Károly: De miért? Mert ő azt szeretné, ha öt évre hosszabbítanák meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Incze Antal: Peyer Károly határozottam kijelentette, hogy ő csak a zsidókat nem engedi bántani, de az átkos választásnak ő is ellene van, ugyanúgy, mint a belügyminiszter úr. Bocsánatot kérek, itt nem vagyunk egy véle­ményen. Mi igenis, állítjuk s Mosonyi t. kép­viselőtársam is elég meggyőzően próbált — ránknézve meggyőzően, mert a túloldalról ezt nem is vártuk — rámutatni arra, hogy ennek azért vannak elég súlyos és mély alkotmány­jogi oldalai, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem egészen!) A t. túloldal szívesen mondja erre nekünk: mit kiabáltok ti az alkotmány nevében!, amikor ti diktaturá­sok vagytok? Bocsánatot kérek, ebben a kér­désben is ezerszer elmondottuk már álláspon­tunkat: mi sohasem titkoltuk, hogy az egész magyar politikai, társadalmi és gazdasági be­rendezkedés reformját akarjuk, programmunk­bapmesf is írtuk, nincs abban semmi köd és rejtélyesség. Azt is megmondottuk, hogy ezt csak törvényes és alkotmányos úton — és semmi más útón — akarjuk elérni. De ehhez nekünk igenis, egy bizonyos politikai szabad játék kell, illetőleg kellene. Természetesen azt is tudjuk, hogy háború van. Mi azt is el tud­juk képzelni, hogy elveszítjük ezt a válasz­tást. Hát nem csábító a kormányra (Meskó Zoltán; Nem! — Derültség a szélsőbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents