Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-234
Az,- országgyűlés képviselőházának 28 h. azzal, hogy milyen fegyelemmel tartozik önmagának és a köznek ma mindenki, aki közérdekű kérdésekben felszólal vagy cselekszik. Tökéletesen tisztában vagyunk eiunek a háborúnak a jelentőségével is, sőt azt hiszem, hogy ezen az oldalon mi ezután igazán egészen vertikális keresztmetszetben látjuk ennek a háborúnak az emberiség sorsára perdöntő hatását. Ennek ellenére nem tudom elfogadni azt az indokot, hogy háború van. Háború van, igenis, olyan háború van, amilyenben a világ valóban talán sohasem volt és én felhasználom az alkalmat ebben a felszólalásomban arra, hogy egy szót ejtsek talán az egész magyar közvélemény nevében is a nagyszerű japán haditettekről, amikor hangsúlyozom, hogy elragadtatással és büszkeséggel nézzük a nagyszerű japán faj kiváló haditetteit. (Helyeslés és taps.) Igenis, egy nagy háborúban vagyunk, de ez a háború nemcsak méreteit, hanem mozgató elveit tekintve is, túlmegy a mi korunkban megélt háborúk méretein és elvi síkján. Itt új világ fog születni, a javaknak új elosztása, mégpedig nemcsak horizontálisan, tehát nemcsak a világ különböző területein fekvő javaknak igazságosabb elosztása következik be, hanem új szociális rend is következik és akár tets7ik. akár nem tetszik, ezt tudomásul kell vennünk és ehhez minden körülmények között alkalmazkodnunk kell. T. Ház! Az egyik oldalon halljuk, hogy háború van és ezért nem lehet sok mindent megcsinálni. ia másik oldalon viszont olvadom az egyik illusztris kormánypárti képviselőnek egyik legkormánypirtabb gazdaságig szaklapban írott vezéreikkét. amely szerint more patrio már nem lehet termelni, sőt mintha a miniszterelnök úr beszédében is lett volt egy ilyen megjegyzés: rendben van, gazdasági «ikon igenis, le kell vonnunk bizonyos konzekvenciákat, de ennél többet nem kell tenrníuk. T. Ház! A gazdasági élet és a nolitikai élet ma spét nptn vála a ztható és soha többé nem lesz szétválasztható. Teljesen és tökéletesen elkértzelh eteti en az, hogy modern gazdálkodási rendet csináljunk — bocsánatot kérek — egy meglehetősen ódivatú politikai rendben. Ez a háború igenis, éppen azért tört ki, mert az emberiség egy új életstílust keres és ezt az életstílust meg is fo*?ja találni. Engedje meg a t. Ház, hogy arról ne beszéljek itt hosszasabban, hoery milyen irányban. A mi álláspontunk ebben a tekintetben vésrle^es és tiszta és én nem tudok Peyer t. képviselőtársamnak abban a felfogásában osztozni, hogy egy ilven időkben megtartott választás csak nvuertalanságot okozna, mert a krumnli érdekli elsősorban az embereket. Rőt: továbbment és azt mondta, hogy az öntudatos tömesrek krumnlit akarnak. Ebhez hozzátette még azt az érdekes dolgot is, hogy a zsidókérdést nedig ezek az öntudatos krumpli váró tömegek megvetéssel kezelik T. Ház! Én csak ennél az egyetlenegy mondatnál maradok. Állítom, hogy éppen ebben a vonatkozásban volna jelentősége egy szolidan, fegyelmezetten és lefékezett agitációs eszközökkel lefolytatott választásnak. Bocsánatot kérek, hogy a krumplinál, a zsidónál és a proletárnál maradok, de igen jó alkalom lehetne ez a választás arra, hogy a krumplit nélkülöző szerencsétlen magyar proletártömegek meg tudják például azt, hogy milyen minden gátlás nélküli eszközökkel f szabotálja az egész magyarországi zsidóság éppen a belső KÉPVISELŐHÁZI N'APLÖ XII. ülése 1941 december 12-én y pénteken. 509 közgazdasági és közellátási rendet. '(Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem félnék én, t. Ház, egy ilyen választástól. Elfogadom és állítom magam is. — és ez fajbiológiailag is meg van indokolva — hogy végeredményben a magyar tömegeknél fegyelmezettebb tömeg talán sehol sincs. Ha azután valaki ezt a tömeget — amire Peyer t. képviselőtársam célzott felforgató tendenciákkal esetleg lazításra akarná felhasználni, arra le kell sújtani. De azt hiszem, ebben az esetben Peyer Károly képviselőtársam nártjának erősen meggyűlne a baja a hatóságokkal. Miért? Ö azt mondta, hogy demagógiától félti az országot. (Meskó Zoltán: Szakember!) Engedjen meg nekem, t. képviselőtársam, én nem becsülöm túl a szociáldemokrácia jelentőségét már Magyarországon sem, de azért egy kicsit a fejébeszalad az embernek a vér, ha Peyer Károlytól kap kioktatást a demagógiáról, — mert hiszen nem volt vitás, hogy kire célzott — attól a Peyer Károlytól, akinek a r törvényhatósági közgyűlésiben való szereplésével kapcsolatban Nagy László képviselőtársunk tegnap a törvényhatósági bizottság naplójából egy részt már felolvasott Tessék nekem megengedni, hogy én most egy másik részt olvassak fel. A kÖvetkezőKéppen szól a hivatalos naplóban, a Fővárosi Közlönyben ez a rész (olvassa); »Elnök (csenget): Ismételten figyelmeztetem a bizottsági tag urat...« — ez Peyernek szólt — (Kuncze Lajos valamit közbeszól.) — Peyer Károly (Kuncze Lajos felé): Maga óbudai braunhaxler! — Kuncze Lajos: Még mindig különb ember vagyok, mint maga! (Elnök állandóan csenget.) Kérem a bizottsági tag urakat... (Kuncze Lajos (Peyer Károly felé): Hiszen kommunista volt! — Peyer Károly: Az öreganyja, maga tróger! (Viharos zaj.) — Bánóczy László: Főpolgármester úr! — Elnök (csenget): Peyer bizottsági tag úr olyan stílusban beszél itt, ami itt teljesen szokatlan és megtűrni lehetetlen! — Kuncze Lajos (Peyer Károly felé): lliaba beszél, kommunista volt. — Peyer Károly: Kommunista volt az öreganyja magának, maga hülye! (Viharos zaj.)« Elnök (csenget): Képviselő úr, az idézett felolvasásból is kitűnik, hogy az elhangzott kijelentéseket a főpolgármester úr maga is mint olyan kitételeket bélyegezte meg, mint amelyek nem valók komoly tárgyalás anyagába. Méltóztassék talán ecsetelni, miről van szó. de ne méltóztassék ilyen hűen idézni. Incze Antal: Az elnök úr figyelmeztetését tisztelettel tudomásul veszem. Éppen ott tartottam, hogy még csak az elnöknek azt a megjegyzését akartam volna ezek után felolvasni, hogy: »Kérem a bizottsági tag urakat, méltóztassanak csendben maradni.« így végződött ez a kedves és minden demagógiától mentes purparlé a főváros törvényhatósági bizottságban 1941-bdn, (vitéz Keresztes-Fi scher Ferenc belügyminiszter: Nem demagógia ez, hanem durvaság! A kettő között nagy a különbség!) amely törvényhatóságnak az életét a jelen törvényjavaslat jóvoltából a t. túloldali kormánypárt meg akarja hosszabbítani. Ne méltóztassanak tőlem rossz néven venni, tudtam, hogy ezért elnöki figyelmeztetést kapok, vártam is, de kötelességemnek» tartottam — bár méltatlan ennek a teremnek a levegőjéhez — rámutatni arra, hogy azok f az urak féltik a demagógiától és nyilvánvalóan a jobboldal demagógiájától ezt az országot, akik ilyen stílusban tárgyalnak. Én a legnagyobb készséggel rábízom a belügyminiszter úr egyéni finnyásságára, hogy ezt durvaságnak, 70
