Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

Az országgyűlés képviselőházának 23% mondotta — majdnem örök időkre a törvény­hatóság tanácsnokai legyenek? Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket el akartam ezzel a javaslattal kapcsolatban mondani. Én nem értek egyet azzal, ahogyan ez a kérdés politikai vonatkozásban elintézte­tik, ezért a javaslatot nem fogadom el. (He­lyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Gróf Appo­nyi György! Elnök: Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó! Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! Bár semmi kétségem sincs az iránt, amint ezt a ma és tegnap előttem felszólalt igen t. kép­viselőtársaim is mondották, hogy ezt a javas­latot úgy, ahogyan van, a többség el fogja IV gadní, tehát a javaslat feletti vitának semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonítok, — éppen a mai időkben nem, amikor a minden­napi életnek azokon a problémáin kívül, ame­lyeket Peyer Károly igen t. képviselőtársam adott elő, a közvéleményt egyéb nagyobb vi­lágpolitikai és ma már nemcsak Európa, ha­nem az egész világ, az egész földgömb jövőjét érintő problémák foglalkoztatják — mégis pártállásomnál fogva és pártom megbízásából kötelességemnek tartom, hogy egész röviden elvi álláspontunkat leszegezzem ezzel a tör­vényjavaslattal szemben. A törvényjavaslat újat nem tartalmaz a mandátummeghosszabbítás szemnontjából, mert ez már két alkalommal megtörtént: két törvénycikkünk, az 1939: XIX. és azl940:XXXI. te. intézkedett hasonlóképpen. Erre nézve a kormány indokolását a rendkívüli időkre való tekinfettel elfogadhatónak tartom. De a zsidó törvényhatósági bizottsági tagok mandátumá­nak a 2. §-ban foglalt megfosztásához nein járulhatok hozzá abból az okból, mert az 1939: IV. te. alapján a megválaszthatóságukat elvesztett zsidó törvényhatósági bizottsági ta­gok amúgy is elveszítették már törvényható­sági bizottsági tagságukat. Abban az intézke­désben volt némi logika, mert ha már a rend­kívüli viszonyokra való tekintettel meghosz­szabbítunk törvényhatósági bizottsági tagsá­gokat, akkor természetes, illetőleg - logikus, hogy ez a meghosszabbítás nem érintheti azoknak a mandátumát, akik új választás ese­tén, amely új választás normális időkben be­következett volna, nem lettek volna újra vá­laszthatók. Ha tehát ez a törvény az 1939 rTV. te, már adva van, — felemlítem ezt anélkül. hogy most ezzel a törvénnyel szemben való ismert elvi állásfoglalásunkra újra Visszatér­jek — akkor logikus az is, hogy amennyiben lejárt mandátumokat meghosszabbítónk, eze­ket a mandátumokat, nem hosszabbítjuk meg azokra nézve, akik új választás esetén nem lennének megválaszthatok. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban szakít ezzel a logikus állásponttal, amennyiben a most újra. meghosz- j szabbítás alá. kerülő mandátumok közül ki- I veszi az 1939:TV. te. alapján zsidó vallású vagy keresztény vallásií zsidónak tekintendő : összes bizottsági tagok mandátumát é« ezekre nézve kimondja a mandátummegf osztási. E r /i én elvi okokból ellenzem. Elsősorban azért, mert •— mint Peyer Károly t. képviselőtársam i mondta — a mandátumokat vesztett bizottsági ta^ok helyébe bekerülnek a soron követke7Ő póttagok, tehát a pártok számarányában vál­llése 1941 december 12-én, pénteken* 505 tozás nem lesz, úgyhogy végeredményben en nek gyakorlati jelentősége csekély. Csak elvi okokból ellenzem ezt és elvi okokból emelek óvást az ellen, hogy megfosszuk mandátumok­tól azokat a titkos választójog alapján meg­választott bizottsági tagokat, akiknek megvá laszthatósága elé új választás esetén semilyen törvényes akadály nem állana. Ugyanis vagy hozok egy generális intézkedést, amelyet a rendkívüli helyzet indokoltnak tüntet fel, hogy ma nem akarok választani, hanem a meglévő mandátumokat meghosszabbítom és akkor en nek vonatkoznia kell valamennyi, a jelenleg érvényben lévő törvények alapján választható tagokra egyformán, vagy pedig azt mondom, hogy háború ide, háború oda, rendkívüli idők ide, rendkívüli idők oda, én újra választatok. Azok a bizottsági tagok ugyanis, akik most e javaslat alapján el fogják veszíteni tör­vényhatósági bizottsági tagságúikat, új válasz­tás esetén választhatók lennének. Ebben látom tehát — hogy úgy mondjam — a parlamentá­ris elv megsértését, hogy titkos választójog alapján történtek a választások; tehát ittjieim állhat meg az indokolásnak az a valószínűség­számítása, hogy ezeknek a mandátumát azért nem kell meghosszabbítani, mert hiszen ezekre valószínűleg a zsidók szavaztak, akiknek 9/10-ed vagy 19/20-ad része már úgy is elvesztette vá­lasztójogát. Ez lehet valakinek belső vélemé­nye. (Incze Antal: Magad is azt mondtad, hogy Stern Samu elvitte a zsidó szavazóid egy ré­szét!) Elvitte sok zsidó szavazómat a Gömbös­időkben. Ez is valószínűség-számítás, képviselő­társam, mert titkos lévén a szavazás, nem tud­tam ellenőrizni az urnáknál, hogy ki hova sza­vazott. Mi beszélgethetünk erről és találgat­hatjuk, hogy mi a valószínűség, de nem tud­juk megállapítani, tehát a titkos szavazás alapján megválasztott törvényhatósági bizott­sági tagok közül az egyiknek a mandátuma éppen olyan jó, mint a másiké. . Ennek a választási elvnek megsértését la­tom a törvényjavaslat intézkedésében, ezért pártom nevében és a magam nevében nem tó­gádba torn el ezt a javaslatot és bár. amint mondottam, semmi kétségem nincs, hogy a t Ház többsége ezt a javaslatot simán el fogja fogadni, szükségesnek láttam, hogy éppen a mai időkben, amikor — hogy mondjam csak — divatos politikai áramlatok látszanak itt egyes javaslatok inspirátoraiként, tiszta elvi álláspontunkat még egyszer leszegezzem ebben a kérdésben és tiltakozzam az érvényben^ lévő törvények által nem indokolt ilyen újabb intézkedések meghozatala ellen. Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Mosionyi Kálmán! Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán : T. Képviselőház ! Kény­telen vagyok Apponyi igen t. képviselőtársam befejező szavaival kezdeni felszólalásomat: divatos politikai álláspontokról és eszmékről beszélt. (Gr. Apponyi György: Áramlatokról!) Az az eszme, amely ma Európában végigvonul, egyáltalában nem nevezhető divatosnak, mert egy eszme a híveit nem divatból, divathóbort­ból szerzi meg, hanem a hívek meggyőződése erősíti és alkotja meg az eszmét. A javaslattal kapcsolatban kény télen va­gyok leszegezni, hogy ez a halasztási javaslat immár a hatodik, amely at. Ház, elé kerül. Elhalasztottuk a képviselőválasztásokat^ elha>

Next

/
Thumbnails
Contents