Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

506 Az országgyűlés képviselőházának 28 lasztottuk a törvényhatósági és képviselőtestületi választásokat és a legutóbbi ország-gyűlési képviselőválasztások után egy-két elenyésző csekély kivételtől eltekintve, mint például a községi választások, több választás Magyarországon nem, volt, nem volt pedig azért, mert, mint ahogy később ki fogom fejteni, a rendszer meg volt győződve arról, hogy minden egyes választás cBak az ő erőit gyengítheti. Az 1939:V. te. intézkedik a felvidéki képviselőválasztások megtartásáról és kimondja azt, hogy (olvassa): »Utasíttatik a minisztérium, hogy a felvidéki területen az országgyűlési képviselőválasztások megtartásáról 1940 június 30-ig gondoskodjék«. Az 1939:

VI. te. Ruszinszkóra vonatkozólag ugyanezt mondotta ki, tehát utasítást adott a m. kir. kormánynak, hogy ugyancsak 1940 június 30-ig gondoskodjék a ruszin területeken is a választások megtartásáról. Az 1940: XXIV. te. megállapította, hogy 63 erdélyi képviselő hívható be és kimondja» hogy mindaddig, amíg Erdélyben rendes úton nem választhatnak országgyűlési képviselőket, a behívott képviselők foglalnak helyet a parlamentben. A legérdekesebb a?, hogy az 1939 :X

VIII. te., amelyet a Ház az 1939 év végén szavazott meg, a felvidéki és kárpátaljai képviselőválasztások megtartásáról intézkedik, amennyiben kimondja, hogy 26 képviselő választható a Felvidéken. Ruszinszkóban pedig 11, a kormány pedig Öszszeállította a képviselői névjegyzékeket, szóval a kormány 1939 végén mindent megtett a tekintetben, hogy eleget tegyen az országgyűlés utasításának és hogy a választások 1940 június 30-ig megtarthatók legyenek. Ezek a választások a maí napig sem tartattak meg. (Király József: De Erdély is közbejött!) Erdély is TfÖzbejött, de az eltelt hosszú, hosszú idő óta meg lehetett volna tartani a választásokat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Másfél év!!) A magyar alkotmány megkövetelte volna, hogy inkább tartottuk volnia meg előbb a választásokat a Felvidéken és Ruszinszkóban és azután tartottuk volna meg Erdélyben; végeredményben a kormány és a kormánypárt is és mi is az alkotmányosság alapján állunk, az alkotmányosság pedig azt diktálja, hogy ne behívott, kinevezett képviselők üljenek a parlamentben, hanem a nép által megválasztott képviselők. (Király József: Nem kinevezett!) T. Ház! Az országgyűlési képviselőválasztásokon kívül a képviselőtestületi választások is elhalasztattak: a képviselőtestületi tagságok először az 1939:XIX. tc.-kel egy évvel, majd az 1940:

XXXI. te.-kel megint egy évvel hosszabbíttattak meg, végül ez a javaslat kimondja, hogy most már nem is egy meghatározott időre hosszabbítja meg a képviselőtestületi és a tör vényhatósági bizottsági mandátumokat, hanem bizonytalan időre, bár el kell ismernem azt, hogy az indokolásban van egy rész, amely arra utalna, hogy ezek a választások hamarább, egy éven belül történnének meg. Mint az előbb bátor voltam említeni, maga a kormány is, a kormánypárt is és az összes pártok állandóan hivatkoznak arra, hogy alkotmányos állásponton állunk. Szerény nézetem szerint azon' ban ez a folytonos halasztás és az országgyűlés azon határozatainak, hogy a felvidéki és a ruszinszkói képviselőválasztások 1940 július 30-áig megtartandók, semmibevevése nem szolgálja az alkotmányosság követelményét. 1915-ben a világháború alatt már volt egy . ülése 19Jfl december 12-én, pénteken. ilyen elhalasztás. Nagyon jól méltóztatnak emlékezni, hogy 1915-ben lejárt volna az 1910. évre összehívott képviselőház mandátuma. Akkor világháború volt, az ország lakosságának legnagyobb része a 18 éves kortól, az 50 éves korig a harctereken volt, a magyarok küzdöttek Franciaországban éppen úgy, mint Oroszországban és Szerbiában, akkor indokolt volt ez az elhalasztás. Most méltóztassanak megengedni, hogy az 1915 :IV. tc.-nek nem: is az indokolását, hanem a törvény 1. §-ába felvett indokolási részt felolvassam, amely indokolási részt gróf Appoiiyi Albert indítványára a képviselőház plénuma vett fel a törvényjavaslat szövegéba Az 1915 : IV. te. 1. %-& a következőképpen szól (olvasssa): »Az az önvédelmi háború, amelyet a magyar nemzet a monarchia másik államával és szövetségeseivel egyetemben jelenleg vívni kénytelen, harctérre szólítja annak összes férfilakosságát, életkorának megkezdett tizennyolcadik évétöl egész befejezett ötvenedik évéig; az idősebbek munkabíró részét is, különféle hadi teljesítmények címén, rendkívüli hatalom alá helyezi. Ezenfelül olyan kivételes in-, tézkedéseket tesz szükségessé, amelyek mélyen érintik a személyes és politikai szabadság biztosítékait. — Mindaddig, míg ez az állapot tart, mindaddig, míg a választók zöme éppen nem, kisebb része pedig csak a szabadság biztosítékai nélkül gyakorolhatná alkotmányos jogát, új választások elrendelése, tehát új országgyűlés összehívása erkölcsi lehetetlenség. Ez a lehetetlenség fennáll a béke megkötéséig és azután is addig, míg a választók zöme rendes életviszonyaihoz visszatért és a közszabadságok bitosítékainak feléledése folytán abba a helyzetbe jut, hogy a nemzeti akaratnak kifejezést adhasson. — Nyilvánvaló már most is, hogy mindez nem követkézbe tik be a jelen oarszággyülés törvényszerű tartamának lejártáig, hogy tehát a lejárat után bekövetkezik egy időköz, amelyben új országgyűlés összehívása erkölcsi lehetetlenség. — Mivel pedig ebben az időközben sem lehet a nemzet ügyeinek intézését az ellenőrizhetetlen kormányhatalom diktatúrájára bízni, előállt annak kényszere, hogy a törvényhozás erre az időre rendkívüli intézkedéssel gondoskodjék az országgyűlési jogkör betöltéséről, szem előtt tartván azt, hogy ennek a kivételes intézkedésnek nem szabad túlmenni a múlhatatlan szükség határain és hogy annak megalkotásánál a lehető legkisebb mértékben szabad csak eltérni az alkotmányos rendtől;« — most jön egy nagyon fontos kijelentés — »kijelentvén egyszersmind azt, hogy amit csupán a világháború kényszere indokolhat, az semminemű más körülmé

: nyék közt, semminemű más helyzetben előzményül nem szolgálhat.« Mint méltóztatnak látni, az 1915. évi országgyűlés annyira fontosnak és lényegesnek tartotta az alkotmány biztosítékait, hogy nem egy törvényjavaslat indokolásába, hànem a törvényjvaslat 1. §-ába vette fel azt, hogy csak a világháború ikényszere indokolhatja ezt az elhalasztást és ez semminemű más körülmények közt, semminemű más helyzetiben előzményül nem szolgálhat. Nagyon jól tudjuk, hogy az 1915-ös vérzivataros háborúban szükség volt erre az elhalasztásra, szükség volt a képviselőtestületi választások elhalasztására is azon egyszerű oknál fogva, mert az ország lakossága 18 éves korától 50 eves koráig harctéri szolgálatot teljesített, 50 éves korától kezdve pedig segédszolgálatot teljesített, a választók