Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-233
494 Az országgyűlés képviselőházának 233 érdekes okmányt, egy lígynevezett »egységokmányt«. Ez 1919 március 21-én kelt az akkori »magyarországi« szociáldemokrata párt és az ugyancsak »magyarországi« kommunista párt között. Azt mondja ez az egys-tigokmány. hogy (olvassa): »Az egyesülés azért történhetett meg a két párt között ilyen gyorsan, mert elvi különbségek nem gátolták az együttműködést. (Rajniss Ferenc: Így is van! — Ügy tan! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szociáldemokraták és a kommunisták között« — mondja tovább az egységokmány — »csak a tempó kérdésében volt ellentét«. (Rajniss Ferenc: Igaz is! Így is van! Ma is így van!) A magyar katona, t. képviselőház, ezért a tempókülönbségért hal hősi halált a bolsevisták elleni küzdelemben, a magyar királyi kormányt viszont ez a tempókülönbség* egyáltalában nem aggasztja és meghosszabbítja Budapest törvényhatósági mandátumaiban az ő hatalmukat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Abszurdum!) Nem méltóztatnak-e látni, hogy milyen más felfogása van a magyar katonának és a magyar királyi kormánynak erről a tempókülönbségről? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a hasadás!) Sőt, nemcsak hasadás ez már, de ez a külpolitikánk és belpolitikánk között fennálló kettősség szimbóluma. (Rajniss Ferenc: Nem szeretném megkérdezni a magyar katonát, mit szól ehhez?) A budapesti városháza 'tehát, keresztmetszetében változatlanul megmarad olyannak, amilyennek az 1920-as évek elején megalkották. Az antibolsevista kiállítás feltépte bennünk az akkori időkre való visszaemlékezés reminisztenciáit és jól emlékszünk arra az esetre, mikor Magyarország Kormányzó Ura bevonult Budapestre és az akkor kommunista és szociáldemokrata vezetés alatt állott székesfővárosról az volt a véleménye, hogy ez »bűnös Budapest«. Mindaddig, ameddig Budapest városháza a zsidók, marxisták és liberálisok utolsó mentsvára marad, mi továbbra is változatlanul bűnös Budapestnek tartjuk Budapestet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldaton,) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly: Valamikor a magyar középosztályt, a dzsentrit azzal vádolták, hogy csak a vármegye kapujából és a vármegye ablakán keresztül látja a világot. Ez a szűk látókör nagyon gyakran nem a középosztály vidéki tagjait, hanem, sajnos, kormányzatunk némelyik tagját jellemzi újabban: látásuk továbbra is partikuláris maradt, hiányzanak a nemzetnek és az országnak tágabb perspektíváira való kilátások és főleg pedig a NagyMagyarország régióira való kilátások. Ezt a régi, ósdi megyeházi szellemet sokan országos szellemmé akarják tenni és az országiból egyetlen nagy megyét akarnak csinálni. (Rajniss Ferenc: Kérdés, ki lesz a főispán?) Mi nemcsak a csonkaorszá^ra méretezett koncepciót nem látjuk a kormányzatban, hanem még kevésbbé láthatjuk az integer országra méretezett koncepciót, ezért a javaslatot nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: vitéz Zerinváry Szilárd! Elnök: vitéz Zerinváry Szilárd képviselő urat illeti a szó. vitéz Zerinváry Szilárd: T. Képviselőház! Már a harmadik éve folyik ebben a tárgykörben (Rajniss Ferenc: Meg ne dicsérd a szoeikat!), ennél a tárgynál egy igen magas nívójú illése 19hl december 11-én, csütörtökön. vita. Annak ellenére, hogy a tárgy és a témakör mindig ugyanaz volt, a vitában mindig találunk újabb és újabb figyelemreméltó szeír pontokat, ez idén annál is inkább, mert hiszen nóvumok is vannak a javaslatban. Ismétlem tehát, ez a vita nemhogy ellaposodott volna, hanem érdekességében egyre nyert. A magam részéről csak sajnálni tudom, hogy a témakör kimerítettsége folytán és az előadó úrnak rendkívül szakszerű és mélyreható fejtegetése után, valamint Benkő Géza igen t. képviselőtársamnak logikailag és jogászilag rendkívül megalapozott okfejtései után tulajdonképpen inainem tudok érdemben magához a tárgyhoz hozzászólni. Per longum et latum annyira megvitatták és előadták ellenzéki oldalról is ennek a javaslatnak összes előzményeit, lehetőségeit, következményeit, helytálló vagy helyt nem álló voltát, (Zaj a szélsőbaloldalon.) historikumát, hogy ehhez voltaképpen már nincs mit hozzászólni. (Rajniss Ferenc: Csak a marxistákról mondd el a véleményedet, az elég lesz!) Elnök: Kérem Rajniss képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. (G-unde László: Rajniss azért hozzá tud szólni!) vitéz Zerinváry Szilárd: Mindamellett megmaradt számomra az a lehetőség, hogy előttem szólott képviselőtársaim beszédjébe bekapcsolódjak. Kissé visszamegyek és nem Maróthy Károly beszédébe kapcsolódom bele, hanem már Nagy László igen t. képviselőtársam beszédébe is, amelyet nagy élvezettel hallgattam végig, (Maróthy Károly: Semmi hiba!) de nem tudom minden megállapítását aláírni, sőt csak kevés megállapítását tudom aláírni. (Ineze Antal: Nem is valószínű, Szilárd, ezt nem is vártuk!) Többek között azt mondotta, hogy Magyarország már megszenvedte azt, hogy a mandátumokat meghosszabbították. Ami a világnézeti alapot illeti, abban tökéletesen egyetértünk. (Rajniss Ferenc: Helyes! Helyes! Így van! — Börcs János: Majd csak összejövünk valahogy!) Egyetértünk abban, hogy egyáltalában olyan elemek, olyan liberális, sőt nemzetellenes, zsidó és mindenféle más elemek ültek a törvényhozás házában, (Rajniss Ferenc: Még most is egymásután foglalják el az igazgatósági tagságokat!) hogy kézen fekvő az a következtetés, hogy ha más lett volna a törvényhozás, az országgyűlés képe, akkor talán mások lettek volna a következmények is. Mindezek ellenére ez az érv nem állhat meg, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a világháború következményei nem egyed ül, sőt még csak részben sem azért következtek be, mert a magyar országgyűlésnek, vagy a magyar törvényhozásnak olyan volt az összetétele, mint amilyen akkor volt. Itt európai és világbajokról és betegségekről volt szó, a társadalomnak irtózatos mélyen fekvő betegségeiről és azt hiszem, némi gondolkodás után mindnyájan beláthatjuk, hogy bármilyen lett volna a törvényhozás összetétele, a bolsevizmus éppen ágy bekövetkezett volna, mint ahogyan bekövetkezett, Nagy László igen t. képviselőtársam tehát ezzel a legerősebb érvével, mert más példát erre nem hozott fel, nem bizonyította be, hogy Magyarország a választások elhalasztását már megszenvedte. (Rajniss Ferenc: Itt hagyott a miniszter, öreg! Nem jól beszéltél! — vitéz Lipcsey Márton: Majd megvárjuk a végét!) Elnök: Kérem Rajniss képviselő urat, méltóztassék a Ház méltóságának megfelelően viselkedni és ne tegyen ilyen megjegyzéseket. vitéz Zerinváry Szilárd: Nagy László frappánsan fejtegette, igen hathatósan tette fel ezeket a kérdéseket, hogy mi a különbség a
