Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

Az országgyűlés képviselőházának 233. rövid időre nem érdemes. Most pedig még arról sincs szó, hogy készen volna ez a javaslat, csak arról van szó, hogy a javaslat előkészítő munkálatai már készen vannak és így előreláthatólag abban a helyzetben lesz a kormány, hogy rövidesen a törvényhozás elé terjeszthetik, (vitéz Zerinváry Szilárd: A belügyminiszter úr költségvetési beszédében többet is mondott!) Bocsánatot kérek, most én az indokolással foglalkozom és azt hiszem, hogy ez a helyes, amikor egy törvényt tárgyalunk, nem padig az, hogy a belügyminiszter úrnak egy másik nyilatkozatát vitassuk meg, amelyet talán a bizottságban, vagy nem tudom hol mondott el. Különben is nagyon örülnék annak, ha a belügyminiszter úr szóban és írásban tett régebbi Ígéreteit lassan törlesztene. Éppen azért én inkább az írásbeli dokumentumokhoz ragaszkodom, amikor a belügyminiszter úr Ígéreteiről van szó. T. Ház! Ebben a harmadik meghosszabbításban már nem is egy évre történik a meghosszabbítás, hanem pontos időmeghatározás nélkül, tehát bizonytalan időre. Igaz, a belügyminiszter lír azt mondja az indokolásban, lehetséges, hogy nem kell négy esztendő ahhoz, hogy beterjessze a javaslatot, csak a törvényhozás további intézkedéséig kéri tehát a meghosszabbítást, mi azonban boldogabbak volnánk, ha ugyanakkor odavenné a belügyminiszter úr azt, hogy amenynyiben ez a törvényi intézkedés egy éven balul nem következik be, akkor igenis, nem hosszabbítja meg tovább a mandátumokat, csak egy évvel, ennélfogva tehát álláspontunkon semmit sem változtat az a körülmény, hogy a zsidók mandátumát részben nem hosszabbítja meg ez a leendő törvény, mert hiszen — mint később bátor leszek kifejteni — itt most csak arról van szó, hogy a zsidók eey részének a mandátumát nem hosszabbítják meg, míg a zsidó származásúak egy részének a mandátuma továbbra is meghosszabbíttatik. A mi elvi álláspontunk tehát ezzel a javaslattal szemben nem lehet más, csak feltétlenül elutasító. Sőt ez a törvényjavaslat most nemcsak a törvényhatósági bizottságok mandátumának meghosszabbításáról gondoskodik, hanem még a községi képviselőtestületek mandátumának meghosszabbításáról is. Most már tehát nemcsak a vármegyeházákat, hanem a községházákat is elzárjuk az új szellem elől. T. Ház! Ezek után lássuk, hogy tulajdonképpen mik azok az indokok, amelyek a belügyminiszter urat és a kormánypárt vezérszónokát rábírták arra, hogy ezt a javaslatot támogassák. Azt, hogy a választás olyan veszélyekkel járna, amint azt előbb előttem szólott képviselőtársam itt illusztrálta, nem vagyok Hajlandó aláírni. Szerintem ez a választás semmi veszéllyel nem járhat, mert a kis törvényhatósági bizottsági kerületek alig pár ezer ember szavazó jogát érintik s ezekből is a legtöbbször csak 30—40% szavaz le; tehát legfeljebb 2—300 ember és ez a választási agitáció mindössze két vagy három vasárnapra szűkül össze. Az országos politikai szempontokat pedig teljesen vagy legalább is jórészben háttérbe szorítják azok a személyes szempontok, amelyek az ilyen törvényhatósági választásoknál a személy kiválasztásában érvényesülni szoktak. Azután még egy szempont. A törvényhatósági bizottságba 30 és 40 év közötti korban alig kerülnek be bizottsági tagok, a legtöbbször csak 40—50 év után kerülnek be. Igen t. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. llés.e 19M december 11-én, csütörtökön. 4&9 képviselőtársam jól tudja miért, mert magas korhatárán fenn. És ma, amikor már 13 évre hosszabbítjuk meg a törvényhatósági bizottságok némely tagjának mandátumát, hiszen akik legkorábban, talán 33 éves^korukban, — 13 évvel ezelőtt — bekerültek, ma már azok is 46 éves emberek, akkor az átkos fiatalságtól, amelyre olyan szívesen hivatkoznak némelyek, épp a törvényhatósági bizottsági választásoknál egyáltalában nem kell tartani. T. Ház! Itt van azután egy másik dolog. Annak, akit vidéken a törvényhatósági bizottságba beválasztanak, — annak az iparosnak, kisgazdának vagy lateiner embernek — valóban iki kell tűnnie kortársai közül s valóban megfelelő embernek kell lennie, aki már, mondjuk, mint községi bíró bevált vagy pedig a kamara életében működött, vagy pedig mint az ipartestületi körnek az elnöke megtette kötelességét a közzel szemben. Tehát többnyire valóban kellően kipróbált emberek azok, akik bekerülnek a törvényhatósági bizottságokba. A messziről és felülről odaküldött kerületi képviselők, törvényhatósági bizottsági tagok közül is akárhány van, akiben csalódtak a választókerületben, még azok is. akik leküldték őket oda, mint ahogyan csalódtak a választók nem egyszer a törvényhatósági bizottságba megválasztott helyi tagokban is, jóllehet — mint mondottam — makulátlan embereknek kell azoknak lenniök, akiket maga fölé emel a választók többsége, amikor törvényhatósági bizottsági tagoknak megválasztja őket. Beszéltünk itt arról, hogy a virilizmus lassanként megszűnőben van. Ezt, sajnos, nem Iá torn, de ki kell jelentenem, hogy ha már nem is érvényesül itt a nyers virilizmus, akkor is érvényesül egy második virilizmus azáltal, hogy igenis, ahhoz, hogy valaki mint törvényhatósági bizottsági tag résztvegyen a megye életében, ehhez súlyos költségek kellenek, mert egy kisembernél az a 10 pengő, amennyibe a megye székhelyére való beutazás, az ottani ebéd és visszautazás kerül, igen komoly, nagy összeg. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a mostani utazási viszonyok között akárhány bizottsági tagnak már előtte való nap el kell utaznia és csak harmadnap kerülhet haza. láthatjuk, hogy ez mennyi időveszteséget is jelent. Kértük már számtalanszor, hogy azok, akik közügyben utaznak, vasúti kedvezményt kapjanak, mert sok szegény ember nem vállalhatja így a bizottsági tagságot, de hiába keretük, pedig ez magábanvéve olyan pénzügyi akadályt jelent, hogy szegény ember bizottsági tagságot egyáltalában nem is vállalhat. Meg egyet: aki a községházán vagy a törvényhatósági bizottságban egyéni szempontok miatt s nem a köz érdekében beszél, az ellen rögtön kialakul a közhangulat és amint én a törvényhatósági bizottságok vagy a községek életében láttam, ott igenis olyan egészséges, komoly és méltóságteljes a tárgyalási mod, amelyhez akárkinek, akárhogyan is kerül be a törvényhatóságba vagy a képviselőtestületbe, alkalmazkodnia, aklimatizálódnia kell, én tehát már ezért sem félnék a választástól és ezért látnám szívesen, ha a kormány sem félne tőle és nyugodtan jönne vele. (vitéz KeresztesFischer belügyminiszter: Ki fél?) T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszélt arról, hogy a visszatért területeken nincs meg még egészen az unifikáció. (Benko Géza: A választói névjegyzék!) Állítom, hogy nemesupán a visszatért területekre való tekintettel kellene nekünk a választásokat mielőbb megejtenünk. Miért? Méltóztatnak tudni, hogy