Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

490 Àz országgyűlés képviselőházának 233. most a visszatért területeiken belügyminiszteri kinevezés alapján ülnek együtt a törvényható­ságok, sőt a városok képviselőtestületei is. Méltóztassanak gondolni, hogy a törvény tervezői egyenesen megmondták, hogy az 1939. évi törvénnyel az volt a szándékuk, hogy n törvényhatósági választásokat (bocsássák előre az országgyűlési választások előtt, hogy ezzel mintegy kikémleljék a közhangulatot és az­után nyugodtan tarthassák meg az ország­gyűlési választásokat. Hát ha valahol, szerin­tem éppen a visszatért területeken volna szük­ség arra, hogy az új területeknek első népi megnyilatkozása igenis ezekbon a törvény­hatóságokban történjék meg. A régi megye, a 900 esztendős szentistváni vármegye túlélte az országrészek elcsatolását, a megszállott terüle­teken is tovább éltek ezek a.vármegyék és csak igen nagy megerőltetéssel, szinte geometriai szörnyszülöttekkel tudták őket annyira, ameny­nyire paralizálni. Helytelen volna tehát sze­rintem, ha a visszatért területeken nem ezt az Ősi megyét adnók éppen legelőször vissza a népi önkormányzat és a közjogi jogosítványok gyakorlása számára. T. Ház! Akik 22 éven keresztül oly nehe­zen nélkülöztek a patriarchális magyar köz­igazgatást és vármegyét, — nemzetiségeinket is ideértve — azok számára kiegyenlítő szere­pet tölthetne be a vármegye, mint bizonyos nagy autonóm^ testület. De közben megváltoz­tak a mi törvényeink, a csonka ország törvé­nyei is, szokásaink, intézményeink fejlődtek és mindezekhez zökkenés nélkül éppen a törvény­hatóságok önkormányzatában lehetne a visz­szatért területek lakosságát hozzászoktatni. Ez az ősi, vármegyei rugalmas szervezet alkalmas volna arra is, hogy ezen a réven juttassunk bizonyos, a magyar szupremáciát nem érintő jogokat a visszatért nemzetiségeiknek is. Ma­gyar véreink a 22 év alatt bizonyos erős ön­tevékenységre, friss szellemi tevékenységre és közösségi szellemre szoktatták magukat. Ennek most valahol meg kell nyilatkoznia és hol nyi­latkozzék ez meg legjobban, ha nem a tör­vényhatósági választásokban és ezek után a törvényhatóságok autonóm életében? Ök, akik annakidején számtalan választáson akár éle­tüket és egzisztenciájukat is kockára tették a megszállott területeken, most bizonyára szíve­sen látnának olyan választást, amely már nem ilyen presszió alatt történnék. (Kossuth Pál: Behívtak belőlük! — Mokcsay Dezső: Nem a népakaratot képviselik!) Éppen arról beszélek, hogy ne a belügyminiszter úr nevezze ki őket, hanem mivel ők 22 év alatt megszokták az ön­tevékenységet, ezt maguk egy választással szankcionálják. T. Ház! A másik dolog az, hogy nemzetisé­geink szempontjából is helyesebb, ha azt a bi­zonyos passzív rezisztenciát, amelyet egyné­mely nemzetiségünk részéről látunk, törvényes megnyilatkozási lehetőségekben vezetjük le és áthidaljuk ezt a makacs elzárkózást az önkor­mányzatok életébe való bevonásukkal. Ezek a nemzetiségek láthatnák, hogy az a meghamisí­tott demokrácia, amelynek Ők voltak a haszon­élvezői a megszállott területen és amely a ma­gyarság elnyomását célozta és szolgálta odaát, mennyire másképpen fest az ősi magyar alkot­mánynak és megyének a keretében és megláthat­nák, hogy a magyar becsület és az őszinte, min­denkit egyformán illető elbánás és a magyar megye védelme mennyire mást jelent, mint az ő ál demokráciájuk. Igaz, hogy ehhez bizonyos modernizálás volna szükséges, ehbez decentra­lizáció kellene, azután a feloszlatási jog meg­illess 19Ifi december 11-én, csütörtökön. szüntetése, a virilizmus eltörlése és a törvény­hatóság szerkezetének újabb felépítése (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt akarjuk!) Igen, visszatért magyarságunk és nemzeti­ségeink számára szükséges, hogy életképeseb­bekké tegyük az önkormányzatokat. Ezért is be kellene látni, hogy nem mindig az engedel­mes közigazgatás a legjobb. A közigazgatásnak az autonómiákban különösen igen nagy népne­velő hatása van. Nem mindig a villanyerőre berendezett megyei hajdú az ideál és ne csengő­gombnyomásra megjelenő alázatos (hajdú le­gyen a magyar autonómia a mindenkori kor­mányok kezében? T. Képviselőház! Volna tehát bőven mit re­formálnunk törvénnyel. Elsősorban el lehetne törölni azt a nyers virilizmust, amelyet az előt­tem szólott képviselőtársam már megtörtnek lát azzal, hogy a virilisták maguk közül vá­lasztanak. Ezzel a virilizmuson semmiféle vál­toztatás nincs. Budapesten, itt' az ország kirakatában sie­tünk megszüntetni ezt a virilizmust, amely semmi mást nem jelent, mint a nyers tőkének, a nyers vagyonnak befolyását törvényhatósá­gainkban. Itt megszüntettük ezt húsz évvel ez­előtt, ugyanakkor azonban nyugodtan fenntart­juk a vármegyékben és a községekben még a mai napig is, sőt nemcsak fenntartjuk a nyers virilizmust, hanem ehhez még szellemi viriliz­must s csatoltunk az 1989-es törvényben, ami­kor az úgynevezett érdekképviseleti rendszert olyképpen vezettük be, hogy részint a kor­mánytól függő - exisztenciáknak túlságosan nagy jogokat adtunk, részint pedig a dolgozó és termelő rétegeknek a törvényhatóságba ezen a címen történő beválasztását redukáltuk. Én kiszámítottam, hogy milyen a kulcsa az érdekképviseletek arányszámának egyes tör­vényhatóságokban. Méltóztassék ezt meghall­gatni. Amíg hat közjegyző küld be egy bizott­sági tagot, addig* 15 mérnök, 15 orvos, 27 ügy­véd, 250 önálló kereskedő, 1100 iparos és 1200 földmíves küld be egy-egy bizottsági tagot. Tisztán látszik tehát, hogy mi nemcsak a va gyoni virilizmust tartottuk fenn, hanem fenn­tartottunk ezenkívül egy súlyos szellemi viri­lizmust is és annak akadályait is felállítottuk abban a tekintetben, hogy a törvényhatóság kellőleg befolyásolható legyen. Volna tehát igenis lehetőség arra, hogy tör­vényi úton megvalósítsuk és felfrissítsük tör vényhatóságainkat. Törvénnyel kellene tehát megújítani a bizottságok szervezetét és össze­tételét, nem pedig törvénnyel meghosszabbí­tani a rossz, idejétmúlt szervezeteknek régi mentalitású, régi garnitúráját. Szükség volna a községi elöljáróságokban a fiatal munka­erőkre, éppen amiatt a jegyző miatt, aki las­sanként már valóban az aktahegyek alá kerül; szükség volna fiatal és agilis képviselőtestületi tagokra, hogy álljanak az elöljáróságok mel­lett és segítsék azokat munkájukban. Szükség volna erre a megyénél is. Ma az egész megye egyúttal közellátási terület is, hiszen a várme­gyék főispánjai egyúttal közellátási kormány­biztosok is. A vármegyék leeresztik ma a so­rompóikat, nem engedik át az élelmiszert, a gabonát, a kukoricát egyik megyéből a .má­sikba, már pedig igazán szükség volna arra, hogy fiatal és új szellemmel telített bizottsági tagok ellenőrzése és meglátása mellett történ­jék a közellátás lebonyolítása. Amíg régebben, az 1929. évi törvény előtt, ezeknek a törvényhatóságoknak megújulása három évenként, sőt a virilisták megújulása

Next

/
Thumbnails
Contents