Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

Az országgyűlés képviselőházának 2SS. Nagy László: Nagyon elhiszem Bocsáry képviselő úrnak azt, amit mondott, a saját személyére, de nem hiszem el az egészre, mert az ellenkezőjét tudóim, t. képviselő úr, és ha nem fog sikerülni bizonyos dolgokat megakadályozni, akkor, ha a kinevezések megjönnek, majd egyenkint fogok példával szolgálni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: Mi van a Donath sógorával? Donációk vannak?) A főpolgármester úr pártelnöki működése azért is rendkívül helytelen, mert a főpolgármester nagy anyagi ellenőrzést gyakorol. A fővárosi számszék az ő rendelkezésére áll és ennek útján is nagy anyagi ellenőrzést gyakorol, de egyébként is nagy jogai vannak e tekintetben. .Bocsánatot kérek, az, hogy a főpolgármester mint pártelnök anyagi ellenőrzést gyakorol, nem helyes. Az egyes juttatásoknál mégis csak van pártérdek, akárhogy is tagadjuk, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) a sajtópénizek szétosztásánál mégis van pártérdek.. Hogyan tudja ez a főpolgármester az objektív anyagi ellenőrzést gyakorolni, (Incze Antal: Ezt csak az én-hasadás tudja megcsinálni!) amikor egyúttal pártelnök és az ő érdeke, illetőleg a párt érdeke kívánja azt, hogy a dolgot így vagy úgy intézze el? (Incze Antal: Kettéhasad az elnök és a főpolgármester!) Mondhatom, nagyon-nagyon meg kellene a kormányzatnak fontolni, hogy mindezt lehet-e így csinálni. Én nem tudom, hogy vidéken mik ennek a következményei, de a székesfővárosban a főpolgármester és a pártelnök egy személy nem lehet, (Palló Imre: Vidéken sem jó, a főispánoknál !) Felhívom a belügyminiszter úr figyelmét arra, — miután ehhez az ő hozzájárulása is kell — hogy a főpolgármesteri hivatal személyzete óriási. En magam láttam egy-két főpolgármestert, még láttam szegény Borvendéget, aki szanáló főpolgármester volt, tehát irtózatos munkája volt, de az ő személyzete talán csak tizedrésze volt annak, mint amellyel Karafiáth főpolgármester működik. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Az mégsem lehet, hogy a székesfőváros közigazgatásából kivegyenek kitűnő tisztviselőket és odahozzák őket a főpolgármesteri hivatalba, ahol egy részük ezenkívül nem a főpolgármester, hanem a pártelnök melletti míí ködést fejt ki, tehát a főpolgármesternek, mint pártelnöknek a munkájában segít, vagyis a pártot segíti. (Zaj és felkiáltások a szélsőbnloldalon: Ügyes! Olcsóbb a kormánynak!) Ez szerény véleményem szerint teljesen lehetetlen. Nagyon kérem a miniszter urat, ne méltóztassék ezt úgy venni, hogy én ellenzéki oldalról támadok valakit. En nagyon jól megvagyok Karafiáth főpolgármester úrral, ne tessék azt hinni, hogy személyi bajom van vele, nincs a világon semmi. Ami engem izgat, a következő. Tíz esztendőn keresztül dolgoztam a székesfővárosért, ebből hét esztendőt Wolff Károly mellett és láttam, hogy fokról-fokra ttogyan javult a helyzet, hogyan válnak valóra mindazok az eszmék, amelyeket Wolff Károly hirdetett, hogyan lesz ezekből az eszmékből cselekedet. Most féltem ezeket az eredményeket; félek attól, hogy a székesfővárosban egy kiöregedett törvényhatósággal és ilyen pártelnök-főpolgármesteri működéssel összeomlik minden — mert mindebből jó nem születik — s ezért kérem a miniszter urat, fontolja meg ezt a dolgot. Most már elérte azt, hogy van kormánypárt, most már elérte, hogy paranesoülés.e 19hl december 11-én, csütörtökön. 483 kat osztogathat a pártnak a székesfőváros autonómiájának nyilvánvaló sérelme nélkül, tehát legalább ezt az összeférhetlenséget szün tesse meg a miniszter úr, mert ennek megszüntetése szerény véleményem szerint közérdek. Mély tisztelettel kérek 30 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a 30 perc meghosszabbítást megadja. Nagy László: T. Ház! Meg kell vizsgálni továbbmenőleg, hogy mennyiben reprezentálja a székesfőváros törvényhatósága a ma Budapestjét. Már említettem, hogy az 1935-ös választás után 30 zsidó választott tag jött be, de volt még Örökös tag és érdekképviseleti tag is, az időközben meghaltakról nem is beszélek. Az 1940:XXXI. tc.-kel bizonyos számú zsidó eltávozott a törvényhatósági életből és pedig a volt kormánypárt, a nemzeti egység pártja részéről az 1940:XXXI. te. alapján Deményi Aladár és Wittenberg István. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Deményi Aladár a városi kormánypárt akkori elnökének Zsitvay Tibornak a társa volt. A szocialisták közül eltávozott Pollákné Stern Szerén, a független frontharcosok közül — vagy minek nevezték — Klár Zoltán és a Rassay-pártból Kleiner Mór. Ezeket tehát az 1940:XXXI. te. kitette. E javaslat 2. §-ában új intézkedést statuál. Becsületesen megmondom, hogy nagyon helyesnek tartom a 2. § rendelkezését, mert legalább lehetetlenné teszi a zsidók részvételét abban az elöregedett törvényhatóságban és ezzel egy kicsit meggyengíti az ottani erős liberális szellemet. De ha az ember ezt a kérdést megnézi, akkor itt is csak egyet mondhat: ha igazságosan akarnak rendelkezni, akkor választatni kellene. Nem hiszem, hogy ebben a Házban legyen valaki — még a t. szociáldemokrata pártot vagy a polgári ellenzéki pártot sem véve ki — aki elhinné azt, hogy ha Budapesten ma választanánk, akkor 21 szocialista és 23 polgári ellenzéki jönne be. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Valószínűilen!) Szerény véleményem szerint annyi keresztényt nem tudnának behozni, amennyi zsidót behoztak annál a választásnál. Ezt a kérdést tehát választással kellene elintézni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon! — Horváth Géza; Nem mernek!), mert ha nem választással intézi el a kormány, akkor igaz ugyan, hogy a zsidók kikerülnek a törvényhatóságból, de helyettük ugyanazokból a pártokból keresztények kerülnek be, vagy pedig a legrosszabb esetben tanúsítványotok kerülnek be oda. • A kormány azonban nem akar választatni. Akkor pedig el fogja viselni, amit valószínűleg hall majd Peyer képviselőtársamtól és esetleg a Rassay-párt részéről is valakitől, hogy ez igazságtalan intézkedés, ez a választok akaratának meghamisítása. Ezt biztosan fogja hallani. Pedig könnyű volna az elintézés, mert i hiszen csak választatni kellene. Fogja hallani a t. kormány azt is, hogy saját pártjának, a kormánypártnak öt volt tagját szintén ki fogja tenni ez a javaslat a törvényhatóságból, illetőleg — miután kettőt már kitettek — még hármat fog kitenni. Ha az újságokban megjelent közlemények igazat írnak, megmondom, hogy az én felfogásom szerint — ismétlem, ha a megjelent közlemények igazak — kik fognak majd ennek a törvénynek alapján kimaradni a törvényhatóságból. A Nemzeti Egység Pártjának listáján mandátumot szerzettek közül ki 66*