Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-233
482 . Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 1 Hl december 1 Uén, csütörtökön. lógatni a tárgyalás méltóságához illő kifejezéseket. — Peyer Károly: Az elnök úr is azt mondta, hogy egy bizottsági tag fecseg! — Karafiáth elnök: Lehet, hogy önök az elnököt is abba a helyzetbe hozták, hogy túlmenjen a határon! — Bánóczi László: Ez már valami! — Lázár Ferenc: Éljen az elnök! — Elnök: Lehet, hogy pedagógussá, váltam és amikor túlsók közbeszólást méltóztatott megkockáztatni« — meg kell jegyeznem, hogy Peyer Károly nem közbeszólt, hanem ő beszélt (Derültség balfelől.) — »azt a terminust teehnicust használtam, amit az iskolába használnak, amikor valaki gyorsegymásutánban feleslegesen sokszor össze-vissza váltja szavait. — Peyer Károly: Felesleges magyarázat!« (Derültség.) S ez az ügy, a lovagiasság szabályai szerint, Karafiáth elnök főpolgármester és Peyer Károly közt így fejeződött be. (Lili János: Siralmas!) Ha ezek után valaki azt mondja, hogy a főpolgármester pártelnöki működése előnyére válik a székesfőváros törvényhatóságának és a főpolgármesteri állás tekintélyének, azzal nem tudok vitatkozni, mert én — megmondom — rendkívül szomorú vagyok, hogy ilyen eset előfordulhat. (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelöl.) Én három esztendeig tagja voltam a székesfőváros közigazgatási bizottságának, ilyen eset ott elő nem fordult. Ott nem fordulhatott az elő, hogy az elnök ilyen vicceket engedjen meg magának egy bizottsági taggal és azután, amikor ebből affér keletkezik, ne tudjon az elnöki tekintélynek érvényt, szerezni. Teljesen és tökéletesen lehetetlen ez és mással nem tudom megmagyarázni, mint azzal, hogy igenis, hiba az, hogy a főpolgármester egyúttal pártelnök is. (Maróthy Károly: És költő! — Derültség a szélsőbaloldalon.) De nézzük tovább a kérdést. A főpolgármester kinevezési jogokat gyakorol. A főpolgármester nevez ki és nem a pártelnök, a pártelnök és a főpolgármester azonban egy. Hogyan lehet itt objektivitást várni % (Horváth Zoltán: Piramis-rendszer! — Zaj a szélsőbalotdalon.) Már egyszer a Házban is meg kell mondanom, amit a törvényhatóságban ismételten megmondtam Karafiáth főpolgármester úrnak is, hogy teljesen és tökéletesen lehetetlenek a bereklámozott rendeletei a protekció ellen. Ki az, aki Magyarországon elhiszi. hogy eery főpolgármester, aki egyúttal pártelnök is. protekciómentesen gyakorolja a ki nevezéseket. (Incze Antal: Még maszlagnak is rossz!) Ki az, aki elhiszi, (Maróthy Károly. A belügyminiszter úr elhiszi!) hogy ennek a főpolgármester-pártelnöknek nincs befolyása a : polgármesteri kin evezéseknél $ Engedelmet {kéiek, miért tetszenek ilyen kiáltványokat intézni az emberekhez? Objektiven el kell ismernem, hosry amikor Karafiáth Jenő főpolgármester lett, iparkodott a maga módján — szerintem nem volt ez szerencsés mód — objektiven gyakorolni a kinevezéseket, ö tudniillik, ha valakit segédfogalmazónak ki akart nevezni, az egyetemről beszerezte az összes vizsga eredményeit és hasonlókat, holott akkor már volt az illetőnek közigazgatási múltja, tehát már nem az egyetemi szigorlati eredményei számítottak, hanem, a közigazgatásnál elért gyakorlati e Adményei. De mindegy, ő meg akarta mu tatni, hogy a kinevezéseket objektiven CSL ná'ja. múlt, esztendő óta, amióta a fn|r>o*lgármester "r pár+*»lnöik, ezt nem látom. Ellenkezőleg. Nem tudom, hogy a belügyminiszter úr tudja-e, nagyon kérem az államtitkár urat, méltóztassék a belügyminiszter úr figyelmét felhívni erre. A főpolgármester úr — úgy is, mint pártelnök — pártja többi vezető tagjaival együtt összeül a polgármester úrral és megtárgyalj B, El kinevezéseket és mint pártelnök a polgármesteri kinevezésekbe beleszól, csak azt nem akarja, megengedni, hogy a polgármester belebeszéljen a főpolgármesteri kinevezésekbe, (Derültség a szélsőbaloldalon.) azokat már Önállóan, mint főpolgármester-pártelnök csinálja. (Derültséa a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ez nem helyes és nem igazságos álláspont. És az ilyen protekcióellenes rendeleteknek tragikus következményeit láttam, amikor becsületes, kiváló, vitézségi éremmel tele, kitűnő minősítésű embereket egyszerűen mellőznek (Palló Imre: Ügy van!) és ilyen embereket másokkal átugratnak. Tudom, hogy most is készülnek ilyen esetek. Külön felhívom erre Bocsáry Kálmán t. képviselőtársam figyelmét: hallom, hogy az üzemeknél kitüntetéses, kitűnő minősítésű tűzharcosokat át akarnak ugratni. Tökéletesen lehetetlen, hogy az eeryik oldalon protekcióellenes rendeletet adnak ki, a másik oldalon pedig olyanok, akik nrotekció után szaladgálnak, átugranak becsületes, jó munkás, kitűnő minősítésű tűzharcosokat, akik nem szaladgálnak protekció után. Ez teljesen lehetetlen. (Palló Imre: Donath sógorát kine^ vezték? — Zaj balfelől.) Én elmondhatom, hogy nyugodt a lelkiismeretem, mert résztvettem ilyen kinevezési tárgyalásokban és minden erővel támogattam előttem ismeretlen embereket, akikkel semmi néven nevezendő politikai nexusban nem voltam, de láttam, hogy tűzharcosok és kitűnő tisztviselők, és amennyire szerény képességeimmel és hatalmammal módomban volt, nem engedtem, hogy átugorják őket, mert azt vallottam mindig, hogy a tűzharcostörvényt nem azért hozták, hogy a törvénytárban lehessen mutogatni rá (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.), hanem azért hozták, hogy a gyakorlatban alkalmazzák, hogy a tűzharcos egyenlő feltételek mellett előnyben legyen. Én azonban állítom, hogy a tűzharcosok nagyon ritkán élvezik ezt az előnyt, mert a protekciósok miatt mindig hátrányba kerülnek. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ma is elkeseredek. ha arra gondolok, hogy egy-két kitűnő tűzharcos barátomnak milyen megalázó mellőzésekben volt része a székesfővárosnál. Most pedig, amikor a főpolgármester úr mint pártelnök intézi a kinevezéseket, egyrészt saját hatáskörében, másrészt a polgármesterre való befolyása alapján, a helyzet sokkal-sokkal rosszabb. . Különösen a székesfőváros üzememel tavaly is történtek jogosulatlan mellőzések és átugrások. De ha igaz az, amit hallok, ami az idén készül, példa nélküli és égbekiáltó, lesz. Felhívom erre a miniszter úr figyelmét es nagyon kérem Bocsáry Kálmán képviselő urat a Ház nyilvánossága előtt, hogy nézze meg azo : kat az embereket, akiket ki akarnak nevezni és kitűnő minősítésű tűzharcosokat ne engedjen átugrani. (Bocsáry Kálmán: Megnyugtatom a képviselő urat, hogy mindenkor az osztó igazság alapján szoktuk ezeket a kérdéseket intézni! — Incze Antal: Csakhogy ki osztia ezt az igazságot 1 ? — Zaj.) . Elnök: Ne méltóztassanak egymás kozott megbeszélni a kinevezéseket. (Derültség.)
