Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

Az. országgyűlés képviselőházának 23$. ülése 19 U december 11-én, csütörtökön. 481 törvénytelennek tartom, a megállapodás meg­szegésének tartom s miután nem tudtam meg­változtatni az eseményeket, levontam a kon­zekvenciákat és kiléptem. (Taps a szélsőbalol­dalon. — Horváth Zoltán: Nagyon helyes!) Na­gyon helyes lett volna, ha más is ezt csinálta volna. ; .í'-s :v'V Ha már szóbakerült, — személyi vonatko­zásokra is átmenve — meg kell mondanom, hogy ez a mai napig is nagy keserűséggel tölt el engem. En tettekkel szolgáltam az egység ügyét, én nem szavaltam, én a legtökéletesebb személyi áldozatot hoztam, minden keresztény községi párti barátommal együtt személyileg napról-napra a legnagyobb türelemmel és jó­akarattal tettünk meg mindent, hogy a hoz­zánk belépettek ott otthont nyerjenek s ezért elvártam volna, hogy velünk így ne bánjanak, a miniszterelnök úr, a belügyminiszter úr és a pártelnök úr tudtával pártközi megállapodás­sal született egyességi okiratot így félre ne rúgják ( Maróthy Károly: Én figyelmeztette­lek, nogy be fognak csapni!) és ne ezzel jutal­mazzák azokat, akik az egységet tettekkel szol­gálták. Amikor egységre való felhívásokat hal­lok, amikor arról van szó, hogy igenis fogjunk össze, akkor mindig eszemben van az a csele­kedetem, hogy egységre összefogtam azokkal az urakkal, akiket egyébként világnézeti­leg és mindenképpen hasonszőrűnek tartottani és így jártam pártommal együtt. Példanélküli eset volt ez, t. Ház, aminek semmi néven neve­zendő erkölcsi alapja nem volt. (Horváth Zol­tán: Most már van példa!) Adtak a pártnak egy pártelnököt a főpolgármester személyében. Ez rendkívül sérelmes volt, mert éppen a Ke­resztény Községi Párt volt az, amely mindig ellenezte, hogy a főpolgármester egyúttal párt­elnök is legyen. De ettől függetlenül az ország első törvényhatóságában a főpolgármester jog­állása egészen más is, mint ami a főispán jog­állása. A főpolgármester hatásköre is egészen más, mint amilyen a főispánoké. Itt a főpol­gármesterből pártelnököt csinálni, szerény véle­ményem szerint nagyon-nagyon elhibázott do­log volt, Miért? Azért, mert ha valaki elolvassa a törvényben, hogy mi a főpolgármester hatás­köre, akkor ebből látja, hogy lehetetlen, hogy a főpolgármester egyúttal pártelnök legyen. A főpolgármester tudniillik a székesfőváros tör­vényhatóságában nem a pártot képviseli, ha­nem a kormányzatot; tehát nem pártember, hanem á kormány bizalmi embere. Ez nagyon nagy különbség. A főpolgármester a közgyűlés elnöke. Mint ilyennek, pártkeretektől függetlennek kell len­nie és úgy kell működnie, hogy a törvényható­ságban jelenlévő többi bizottsági tag is biza­lommal legyen irányában. Állítom, t. Ház, hogy rendkívül sokat ártott a főpolgármester tekin­télyének a törvényhatóságban s a bizottságok­ban az, hogy ő egyúttal, pártelnök is. Bátor leszek mindjárt felolvasni a székes­főváros hivatalos közlönyéből egy részt, hogy hova vezet az, ha a főpolgármester pártelnök is. Külön felhívom a belügyminiszter úr figyel­mét arra, amit a Fővárosi Közlöny 1941. no­vember 21-én megjelent LII. évfolyama 52. szá­mának 1267 oldaláról felolvasok. Peyer Károly képviselő úr, aki a székesfőváros törvényható­sági bizottságának tagja és a közigazgatási bizottságnak is tagja, (Maróthy Károly: Még mindig?) — mely minden törvényhatóságnak legelőkelőbb bizottsága — a közigazgatási bi­zottság egyik legutóbbi ülésén beszélt és ezt mondotta (olvassa): »Szóvá akarom tenni azt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. is, bogy a kormány , rendelkezése folytán a nyári időszámítás télen is érvényben marad, arra való hivatkozással, hogy a világítás terén megtakarítást érhessünk el. Méltóztassanak reggel végigmenni az utcákon, felnézni a la­kásokba. Mindenütt égnek a lámpák, mert vagy öltözködnek az emberek, vagy takarítanak. —­Karafiáth elnök: Kívánja a bizottsági tag úr, hogy eloltassam a lámpákat? — Peyer Károly: Tőlem égve maradhatnak.« (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — tovább olvas.) »Az emberek. kik 7 órakor munkába mennek és 6 órakor kel­nek fel, most tulajdonképpen 5 órakor kelnek. Ez sokkad több villanypazarlást jelent, mint amennyit az esti órákban meg akarnak ta karítarii, mert az összes lakásokat... (Egy al­tiszt a terem végén és közepén lévő csillárokat eloltja.) — Karafiáth elnök: Így kívánja a bizottsági tag úr? — Peyer Károly: Ugyan kérem, ne vicceljünk ilyen komoly dologgal.— Karafiáth elnök: De ez az élet, bizottsági tag úr! — Peyer Károly: Nem ez az élet. Majd én megmondom, hogy mi az élet.« (Derültség a szélsobcloJ dalon. — Tovább olvassa:) »Kara­fiáth elnök: Kérem a bizottsági tag urat, mél­tóztassék nyugodt hangon folytatni beszédét. — Peyer Károly: A világgal csak nincs baja a főpolgármester úrnak? — Karafiáth elnök: Én eleget óhajtottam tenni a bizottsági tag úr kívánságának. — Peyer Károly: Ne tegyen ele­get. — Kanafiáth elnök: Hogy itt világosság legyen. — Peyer Károly: Itt nincs világosság; itt sötétség van még akkor is, ha a lámpák égnek. — Karafiáth elnök: A bizottsági tag urat ezért a kitételért rendreutasítom. — Peyer Károly: Csak a tényállást kívántam megálla­pítani. — Karafiáth elnök: Ne méltóztassék folytatni a fecsegést, mert mégegyszer rendre­utasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldali bizottsági tagok oldalán.) — Peyer Károly: Mi az. hogy fecsegés? — Karafiáth elnök: Az elnökkel nem lehet vitatkozni.« (Derültség a ssélsőbaloldalon. ~- Tovább olvassa:) »Peyer Károly: Ne éljen vissza a jogával az elnök úr.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kabaré!) Most azután a Fővárosi Közlöny 1268. olda­lán egy hasábon keresztül ki van nyomtatva egy hosszú szöveg, amelynek szereplői Kara­fiáth elnök, Kuncze Lajos t. tagtársam és Peyer Károly t. képviselőtársam. Nem merem felolvasni, ami itt nyomtatásban megvan, mert félek, hogy az elnök úr rendreutasít és nem tudom, milyen nagy bajba keverednék. (Hall­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem merem felolvasni. Ellenben mindenkinek r szíj vesén rendelkezésére bocsátom ezt a Fővárosi Közlönyt, hiszen mégis borzasztó dolog, sőt azt kell mondanom, hogy a főváros legelőke­lőbb bizottságában ilyesmi előforduljon, ez tel­jesen lehetetlen. Folytatom azonban a végén, mert mégis kíváncsi az ember arra, mi törté­nik azután, hogy amikor már az elnök fecse­gést mond és ő iniciál valami nézeteltérést, ennek mi lesz a vége. Mindjárt megmondom a végét. Karafiáth elnök azután itt az 1273. oldalon azt mondja (olvassa): »Ne méltóztas­sék tehát a közigazgatási bizottság drága ide­jét ilyen kitérésekre felhasználni. Maradjunk az 1876: VI. te. által előírt mederben. Ennek alapján tárgyaltunk eddigelé. Még szigorúbb rendszabály meghozatala sem vált szükségessé ebben a szakbizottságban, annyira magas ní­vójú tárgyalás folyt itt a múltban (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Láttuk!) és egymással szemben mindig meg tudtuk vá­66

Next

/
Thumbnails
Contents