Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

Az. országgyűlés képviselőházának 23$. ülése 19 U december 11-én, csütörtökön. 481 törvénytelennek tartom, a megállapodás megszegésének tartom s miután nem tudtam megváltoztatni az eseményeket, levontam a konzekvenciákat és kiléptem. (Taps a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Nagyon helyes!) Nagyon helyes lett volna, ha más is ezt csinálta volna. ; .í'-s :v'V Ha már szóbakerült, — személyi vonatkozásokra is átmenve — meg kell mondanom, hogy ez a mai napig is nagy keserűséggel tölt el engem. En tettekkel szolgáltam az egység ügyét, én nem szavaltam, én a legtökéletesebb személyi áldozatot hoztam, minden keresztény községi párti barátommal együtt személyileg napról-napra a legnagyobb türelemmel és jóakarattal tettünk meg mindent, hogy a hozzánk belépettek ott otthont nyerjenek s ezért elvártam volna, hogy velünk így ne bánjanak, a miniszterelnök úr, a belügyminiszter úr és a pártelnök úr tudtával pártközi megállapodással született egyességi okiratot így félre ne rúgják ( Maróthy Károly: Én figyelmeztettelek, nogy be fognak csapni!) és ne ezzel jutalmazzák azokat, akik az egységet tettekkel szolgálták. Amikor egységre való felhívásokat hallok, amikor arról van szó, hogy igenis fogjunk össze, akkor mindig eszemben van az a cselekedetem, hogy egységre összefogtam azokkal az urakkal, akiket egyébként világnézetileg és mindenképpen hasonszőrűnek tartottani és így jártam pártommal együtt. Példanélküli eset volt ez, t. Ház, aminek semmi néven nevezendő erkölcsi alapja nem volt. (Horváth Zoltán: Most már van példa!) Adtak a pártnak egy pártelnököt a főpolgármester személyében. Ez rendkívül sérelmes volt, mert éppen a Keresztény Községi Párt volt az, amely mindig ellenezte, hogy a főpolgármester egyúttal pártelnök is legyen. De ettől függetlenül az ország első törvényhatóságában a főpolgármester jogállása egészen más is, mint ami a főispán jogállása. A főpolgármester hatásköre is egészen más, mint amilyen a főispánoké. Itt a főpolgármesterből pártelnököt csinálni, szerény véleményem szerint nagyon-nagyon elhibázott dolog volt, Miért? Azért, mert ha valaki elolvassa a törvényben, hogy mi a főpolgármester hatásköre, akkor ebből látja, hogy lehetetlen, hogy a főpolgármester egyúttal pártelnök legyen. A főpolgármester tudniillik a székesfőváros törvényhatóságában nem a pártot képviseli, hanem a kormányzatot; tehát nem pártember, hanem á kormány bizalmi embere. Ez nagyon nagy különbség. A főpolgármester a közgyűlés elnöke. Mint ilyennek, pártkeretektől függetlennek kell lennie és úgy kell működnie, hogy a törvényhatóságban jelenlévő többi bizottsági tag is bizalommal legyen irányában. Állítom, t. Ház, hogy rendkívül sokat ártott a főpolgármester tekintélyének a törvényhatóságban s a bizottságokban az, hogy ő egyúttal, pártelnök is. Bátor leszek mindjárt felolvasni a székesfőváros hivatalos közlönyéből egy részt, hogy hova vezet az, ha a főpolgármester pártelnök is. Külön felhívom a belügyminiszter úr figyelmét arra, amit a Fővárosi Közlöny 1941. november 21-én megjelent LII. évfolyama 52. számának 1267 oldaláról felolvasok. Peyer Károly képviselő úr, aki a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja és a közigazgatási bizottságnak is tagja, (Maróthy Károly: Még mindig?) — mely minden törvényhatóságnak legelőkelőbb bizottsága — a közigazgatási bizottság egyik legutóbbi ülésén beszélt és ezt mondotta (olvassa): »Szóvá akarom tenni azt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. is, bogy a kormány , rendelkezése folytán a nyári időszámítás télen is érvényben marad, arra való hivatkozással, hogy a világítás terén megtakarítást érhessünk el. Méltóztassanak reggel végigmenni az utcákon, felnézni a lakásokba. Mindenütt égnek a lámpák, mert vagy öltözködnek az emberek, vagy takarítanak. —Karafiáth elnök: Kívánja a bizottsági tag úr, hogy eloltassam a lámpákat? — Peyer Károly: Tőlem égve maradhatnak.« (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — tovább olvas.) »Az emberek. kik 7 órakor munkába mennek és 6 órakor kelnek fel, most tulajdonképpen 5 órakor kelnek. Ez sokkad több villanypazarlást jelent, mint amennyit az esti órákban meg akarnak ta karítarii, mert az összes lakásokat... (Egy altiszt a terem végén és közepén lévő csillárokat eloltja.) — Karafiáth elnök: Így kívánja a bizottsági tag úr? — Peyer Károly: Ugyan kérem, ne vicceljünk ilyen komoly dologgal.— Karafiáth elnök: De ez az élet, bizottsági tag úr! — Peyer Károly: Nem ez az élet. Majd én megmondom, hogy mi az élet.« (Derültség a szélsobcloJ dalon. — Tovább olvassa:) »Karafiáth elnök: Kérem a bizottsági tag urat, méltóztassék nyugodt hangon folytatni beszédét. — Peyer Károly: A világgal csak nincs baja a főpolgármester úrnak? — Karafiáth elnök: Én eleget óhajtottam tenni a bizottsági tag úr kívánságának. — Peyer Károly: Ne tegyen eleget. — Kanafiáth elnök: Hogy itt világosság legyen. — Peyer Károly: Itt nincs világosság; itt sötétség van még akkor is, ha a lámpák égnek. — Karafiáth elnök: A bizottsági tag urat ezért a kitételért rendreutasítom. — Peyer Károly: Csak a tényállást kívántam megállapítani. — Karafiáth elnök: Ne méltóztassék folytatni a fecsegést, mert mégegyszer rendreutasítom. (Nagy zaj a szélsőbaloldali bizottsági tagok oldalán.) — Peyer Károly: Mi az. hogy fecsegés? — Karafiáth elnök: Az elnökkel nem lehet vitatkozni.« (Derültség a ssélsőbaloldalon. ~- Tovább olvassa:) »Peyer Károly: Ne éljen vissza a jogával az elnök úr.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kabaré!) Most azután a Fővárosi Közlöny 1268. oldalán egy hasábon keresztül ki van nyomtatva egy hosszú szöveg, amelynek szereplői Karafiáth elnök, Kuncze Lajos t. tagtársam és Peyer Károly t. képviselőtársam. Nem merem felolvasni, ami itt nyomtatásban megvan, mert félek, hogy az elnök úr rendreutasít és nem tudom, milyen nagy bajba keverednék. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem merem felolvasni. Ellenben mindenkinek

r szíj vesén rendelkezésére bocsátom ezt a Fővárosi Közlönyt, hiszen mégis borzasztó dolog, sőt azt kell mondanom, hogy a főváros legelőkelőbb bizottságában ilyesmi előforduljon, ez teljesen lehetetlen. Folytatom azonban a végén, mert mégis kíváncsi az ember arra, mi történik azután, hogy amikor már az elnök fecsegést mond és ő iniciál valami nézeteltérést, ennek mi lesz a vége. Mindjárt megmondom a végét. Karafiáth elnök azután itt az 1273. oldalon azt mondja (olvassa): »Ne méltóztassék tehát a közigazgatási bizottság drága idejét ilyen kitérésekre felhasználni. Maradjunk az 1876:

VI. te. által előírt mederben. Ennek alapján tárgyaltunk eddigelé. Még szigorúbb rendszabály meghozatala sem vált szükségessé ebben a szakbizottságban, annyira magas nívójú tárgyalás folyt itt a múltban (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Láttuk!) és egymással szemben mindig meg tudtuk vá66