Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

480 Az országgyűlés képviselőházának 2SS. szorosabb együttműködés óhaja merült fel. Akkor néhai Teleki miniszterelnök úr volt az, aki azt mondta, hogy az ország nehéz helyze tébén nem engedhetjük meg a külön utakon járást, hanem egységbe kell forrni, össze kell fogni; a Keresztény Községi Párt és a városházi kormánypárt egyugyanazon eszméért, ugyanolyan keresztény emberekkel küzd. tehát össze kell fogni és az országba is ilyen összefogottan kell kimenni a majdani választásokra. T. Ház! A Keresztény Községi Párt, — köztük csekélységem is — azt mondotta, hogy nagyon helyes, necsak hirdessük az egységet, hanem valósítsuk is meg s minden személyi tekintetet félretéve, néhai Teleki miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr óhajának megfelelően megteremtettük az egységet. Az egység megteremtése egy; megállapodás alapján történt, amelyet a Keresztény Községi Párt és a városházi kormánypárt, illetőleg az akkori miniszterelnök úr és a kormánypárt akkori elnöke fogadott el. Ez a megállapodás a következőleg szólt (olvassa): »1. A Nemzeti Egység Pártjához tartozó fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok 1939 február hó 28-án déli 12 óráig egyénenkint belépnek a Keresztény Községi Pártba. A Keresztény Községi Párt ugyanezen a napon pártértekezleten az újonnan be lépetteket felveszi és az új tagok jelenlétében kimondja, hogy felveszi a Magyar Elet Keresztény Községi Pártja nevet; összes törvényhatósági bizottsági tagjai és a párt kerületi szer vezetében lévő tagok is egyénenkint belépnek a Magyar Elet Pártjába. 2. A Magyar Elet Ke resztény Községi Pártja az ügyrenden a szűk séges szervezeti módosításokat keresztülviszi olyképpen, hogy a párt elnevezése a fentiek szerint és a tisztségek a következőleg módosulhassanak«. Itt következnek a tisztségek. Ennek lényege az, hogy a párt vezére gróf Teleki Pál miniszterelnök lett, elnöke Csilléry András, stb.; ezeket most nem ismertetem. Megállapodtak ezenkívül a központi pártkör kérdésében, stb., stb. A megállapodás második része a következőleg szólt (olvassa): »A Magyar Élet Keresztény Községi Pártja kizárólagos megbízást kapott arra, hogy a székesfőváros területén úgy országgyűlési, mint törvényhatósági vonatkozásban a pártmozgalmat kizárólagos hatáskörrel intézze. Ez azt jelenti, hogy csak a pártnak van joga egyedül a szervezést intézni, a propagandát vezetni és a majdani országgyűlési és törvényhatósági választásokra maga jelöl és a választást mint a magyar királyi kormány pártja maga bonyolítja le. Abban az esetben, ha netán akár a szervezés, akár a propaganda intézése vagy a jelölés tekintetében differencia lenne, a magyar királyi miniszterelnök dönt. A Magyar Élet Pártja a Magyar Élet Kereszténv Községi Pártját megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti. A Magyar Élet Pártja tudomásul veszi, hogy a Magyar Élet Keresztény Községi Pártja a megállapodáshoz csatolt ügyrend alapján önállóan működik és ennek megváltoztatására kizárólag az ügyrend szerinti szervek az ott szabályozott módon jogosultak«. Erre nagyon felhívom a t. Ház figyelmét, mert erről még beszélni fogok. (Tovább olvassa): »A Magyar Élet Pártja kötelezettséget vállal arra, hogy azokat a törvényhatósági bizottsági tagokat, akik képességeik alapján érdemesek országgyűlési képviselői jelölésre és Budapesten nem volnának, jelölhetők, vidéken fogja indítani.« Ez meg is történt, (Tovább olvassa): ülése 194-1 december 4l^én, > csütörtukmi. »A női szervezetet a Magyar Keresztény Aszszonyok Pártszövetsége képviseli«. Ezt a kétoldalú megállapodást kötötte,tehát a Keresztény Községi Párt a Magyar Élet Pártjának fővárosi vezetőségével s ezt jóváhagyta a miniszterelnök úr és a Magyar Élet Pártjának akkori elnöke. T. Ház! Tehát a Magyar Élet Pártjának törvényhatósági bizottsági tagjai léptek be a Keresztény Községi Pártba, ők lettek keresztény községi párti tagok; alkotmányosan, az ügyrendnek megfelelően történt ennek az egész változásnak a keresztülvitele. Az ügyrend, amely a megállapodáshoz van csatolva s amelyet a miniszterelnök úr, a pártelnök úr és minden törvényhatósági bizottsági tas: nagyon jól ismert, megszabta azokat a módokat, amelyek alapján alkotmányosan a pártban változtatást lehet keresztül vinni. Megszabta, hogy a párt közgyűlése választja a pártelnököt; megszabta, hogy minden szervezeti és más változtatás a pártközgyűlés, illetőleg a pártértekezlet illetékessége alá tartozik. Az ügyrend 22. és 23. $-a félre nem érthetően rendelkezik. Mégis mi történt? Az történt, hogy a Keresztény Községi Párt tagjai tettekkel, becsületesen, személyi tekintetek nélkül szolgálták az egység ügyét, befogadták tagjaik közé a Magyar Élet Pártja számban sokkal kisebb törvényhatósásri bizottsági tagjait, írásbeli megállapodást kötöttek, együtt dolgoztak a legnagyobb harmóniában, és akkor egy szép napon ezt a megállapodást egyszerűen félredobták. (Egy hona a szélsobaloldalqn: Adj a tótnak szállást!) Megállapodás nélkül összehívtak bennünket pártértekezletre s közölték velünk, hogy mától kezdve pedig Karafiáth Jenő főpolgármester lesz a pártelnök; azután közölték, hogy ez és ez les2 a helyettes elnök; továbbá közölték. — illetve ezt nem is közölték, hanem egy szén napon írásban jött — hogy a pártot többé már nem Magyar Élet Keresztény Községi Partjának, hanem Magyar Elet Pártjának hívják. (Egy hang a baloldalon: Ez a totalitás! — Horváth Zoltán: Ez a piramis rendszer! — Zaj a baloldalon.) T. Ház! Kétségtelen dolog, hogy ezzel az eljárással, a megállapodás világos megszegésével és a választók akaratának semmibevevésével teremtettek egy kormánypártot. Ha választást rendeltek volna el a törvényhatóságban",

s ennek alapján vitték volna ezt keresztül, rendben lett volna, de hogy a Keresztény Községi Párti mandátumot nyert bizottsági tagokat a hozzájuk bevett tagok a megállapodás ellenére, a felülről jött parancsra egyszerűen kormánypártivá tegyék s az ő alkotmányukat egyszerűen félre tegyék, az teljesen és tökéletesen lehetetlen. (Horváth Zoltán: Tiszta diktatúra!) A 32 választott keresztény községi párti tagot — én kiléptem —- akaratuk ellenére egyszerűen áttették a "kormánypártba. (Horváth Zoltán: Kiléphettek volna!) Az igaz, hogy kiléphettek volna, de ha figyelembe vesszük azt, hog^y 1940-ben a törvényhatósági bizottság élete már vége felé járt s így ezek azt hitték, hogy 1940ben meglesznek a választások, nem lévén olyan nagyon erős egyéniségek, nem léptek ki. Én tisztelem mindenkinek a meggyőződését, mindenki azt csinálja, amit akar; én személyileg nem szeretek konspirálni, nem szeretek morogni, én nem szeretek fúrkálódni; ha nekem nem tetszik valami, megmondom és levonom a konzekvenciákat. (Taps a szélsobaloldalon.) Ott is megmondottam, hogy ezt helytelennek és