Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

Az országgyűlés képviselőházának $83, ülése 1HI december 11-én, csütörtökön, 479 zottsági tag közül 14 zsidó képviselj©. Súlyosan elítéltük, amikor kiváló szociáldemokrata keresztény embereket nem juttattak jelöléshez, — olyanokat, akik előzőleg törvényhatósági tagok voltak — mert zsidókat kellett behozni. Ez önmagában véve bizonyítja, hogy a szociáldemokrata párt vezetése, szellemi irányítása nem volt keresztény kézben. Beyer t. képviselőtársam szerepelt a m törvényhatósági bizottságban a párt vezetőjeként, nyugodtan merem azonban állítani, hogy ez Peyer t. képviselőtársam tetszésével sem találkozhatott., (Incze Antal: Miért tűrte?!) Egészen bizonyos dolog tehát, hogy a szociáldemokrata párt nem volt magyar vezetés alatt, mert ha az alatt lett volna, akkor 1935-ben nem állhatott volna elő ez az eredmény. (Incze Antal: Világos! — Palló Imre: Ma még mindig létezik!) A polgári ellenzéki párt, amely Rassay igen t. képviselőtársam vezetése alatt áll, 18 mandátumot kapott. Ebből 10 volt zsidó. (BÖrcs János: így lett Judapest!) Ez aránylag még kevesebb. A Rassay-pártot nevezték Budapesten zsidópártnak (Egy hang a szélsőbaloldalon: Joggal!), pedig^ ha megnézzük ezt a dolgot, akkor tulajdonképpen úgy látjuk, hogy Rassay t. képviselőtársam jobban vigyázott arra, hagy keresztények is jussanak mandátumhoz, mint ahogyan ez a szociáldemokrata pártban történt. Azután a szabadságfront — ez Klár Zoltánt jelenti — kapott egy mandátumot, önmaga mandátumát (Incze Antal: Az is szégyene az országnak!), a keresztény ellenzék — ez Friedrich István vezetése alatt állott — kapott négy mandátumot, a Ripka-párt kapott két mandátumot, amiből az egyik Ripkáé volt. a másik Apponyi t. képviselőtársamé, aki azután a polgári ellenzékbe, az úgynevezett Rassaypártba lépett át. (Incze Antal: Igen, de most panaszolja, hogy elvitték az ő zsidó szavazóit!) Ez volt 1935-ben a választások eredménye. 108 törvényhatósági bizottsági tag között tehát 30 zsidó jutott mandátumhoz (Egy hang a szélsőbaloldalon: Samu, Samu, te csalsz!), 5 a kormánypárt részéről, 14 a szociáldemokrata part, 10 a Rassay-párt és 1 a Klár-párt részéről. (Incze Antal: A legnagyobb szégyene az országnak!) Lehetetlenség azt mondani, hogy ez helyes volt, ez jó volt, ez okos volt, ez használt a törvényhatóságnak, és lehetetlenség észre nem venni azt a nehéz helyzetet, amelyben a Keresztény Községi Párt a törvényhatóságban volt, amikor a kormánypárt a maga tagjai között 5 aktív zsidót számlált. (Palló Imre: Nagyfejű zsidót!) Lehetett keresztény világnézetet szolgálni,, a keresztény világnézet érdekében cselekedni, amikor ez megtörtént? Így festett az 1935-ös választás eredménye

: ként a székesfőváros törvényhatósága. Tudni kell, hogy a törvényhatóság 108 választott, 22 örökös, 19 érdekképviseleti és 24 hivatalbóli — a polgármester és a tanácsnokok — tagból áll. Összesen tehát 173 tagja van a törvényhatóságnak. A választás után az összes tagokat figyelembevéve a kővetkező volt a törvényhatóság tagjainak megoszlása: keresztény községi párti volt 56, nemzeti egységpárti volt 42, ebből akkor 8 zsidó, szociáldemokrata párti 21, ebből 14 zsidó, polgári ellenzéki 21, ebből 10 zsidó, szabadságfronti 1, az is zsidó, keresztény ellenzéki 4. Ripka-párti 1, pártonkívüli 3, hivatalbóli 24, ez összesen 173. T. Ház! Méltóztatnak látni, hogy a Keresztény Községi Pártnak akkor sem lett volna többsége, ha a hivatalbóli szavazatokat is figyelembe vesszük, akik egyébként minden nyilt szavazásnál kénytelenek a kormány kívánsága szerint szavazni. Ha a kormánypártot nézzük, annak sem volt többsége. Kénytelen volt tehát a Keresztény Községi Párt az akkori kormánypárttal együtt dolgozni, már pedig-, hogy ez milyen nehéz volt, azt az előbbi választási eredmények ismertetésével igazoltam. Ez volt tehát az 1935. évi választás eredménye, így jött be a törvényhatóság. Meg kell állapítanom, hogy a legnagyobb lelkesedéssel, a legnagyobb türelemmel dolgozott a törvényhatóságban mindenki. A Keresztény Községi Párt éberen vigyázott arra, hogy elveit, ahol csak lehet, maradéktalanul érvényesítse. Súlyos nehézségek, súlyos veszekedések, kínos tárgyalások voltak a kormánypárt akkori liberális vezetőségével, de mégis sikerült megvalósítani, amennyit csak lehetett. Hogy nem lehetett mindent, ezért most nem lehet a Kereszény Községi Pártot és Wolff Károlyt okolni, mert ismétlem, nem lehetett az akkori kormány és a kormánypárt akkori többsége miatt. (Palló Imre: Sok mindent nem lehet a kormány miatt!) Az idők folyamán azonban megváltozott a törvényhatóság Összetétele. Hiszen, Istenem, most már közel hét esztendő telt el azóta, mióta a. törvényhatóság összeült. Jogosan mondhatjuk, hogy hét esztendő alatt egy választott testület elöregedik. (Incze Antal: Enyhén szólva!) Ez egészen világos, hiszen csak meg kell nézni, hogy az 1935-ös választás eredménye utáni előbb ismertetett elhelyezkedés hogyan fest ma. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A törvényhatóság mai pártelhelyezkedése a következő: kormánypárti van a jelen pillanatban 78, Rassay-párti 23, szociáldemokrata 21, Zsitvay-párti 13, Priedrich-párti 2, nyilas 4, megujuláspárti 1, Ripka-párti 1, pártonkívüli 5, s azonkívül van 23 hivatalbóli tag. Lehet azt mondani erre, hogy ez Budapest székesfőváros közönségének akarata? En azt hiszem, hogy mindenki nyugodtan válaszolhatja rá, hogy nem. Meg kell azonban mégis nézni, hogy 1935 óta mi történt, mi okozott ilyen eltolódást a székesfőváros pártviszonyaiban?' Elmondom, hogy mi volt ennek az oka. Az egyik -- örvendetes — ok az volt, hogy vitéz Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt az ő egyenes, kristálytiszta jobboldali keresztény működésével a Nep.-ben kiváltotta a palotaforradalmat és megtörtént a disszidálás, amikor a Nemzeti Egység Pártjából rendkívül sok liberális képviselő kilépett. Ennek a disszidálásnak volt a következménye éppen az ő miniszterelnöksége alatt és az ő kívánságára, hogy a városháza kormánypárti részét is megszabadították á zsidóktól és a liberálisoktól. Amikor a városházi kormánypárt megszabadult a liberális tehertételtől, akkor az az óhaj merült fel éppen vitéz Imrédy Béla részéről is, hogy a Keresztény Községi Párttal valami együttműködést teremtsünk és a kormányzást most már keresztény nemzeti irányban egységesen vigyük. A Keresztény Községi Párt részéről ez az óhaj a legnagyobb megértéssel találkozott és örömmel vettük fel a most már tiszta keresztény városházi kormánypárt tal áz együttműködés fonalát. Ekkor született meg az az úgynevezett közös intézőbizottság, amely vitéz Imrédy Béla miniszterelnökségbe alatt kiválóan és kifogástalanul működött és szisztematikusan kezdte megvalósítani azokat az intézkedéseket, amelyek a Városháza "teljes keresztényesítéséhez szükségesek. Később az utáp, már néhai Teleki Pál miniszterelnöksége alatt, az ő és a belügyminiszter kívánságára