Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

30 Az országgyűlés képviselőházának 22 T. Képviselőház! 1939 augusztus 26-ával rögzítették az árakat, amelyek bizonyos arányban voltak egymással, és az ollót nem engedték kinyílni. Felvetem most a kérdést: mi van most, ipari olló, vagy agrárolló? Nehéz erre a kérdésre két szóval válaszolni, mert ha nézzük az egyes cikkek árát. akkor meg kell mondani, hogy a textilárak óriási mértékben emelkedtek (Úgy van! Ügy van! — Baky László: Miért 1), más iparcikkek ára viszont alig emelkedett. Ugyanez vonatkozik a gabonaárak megszabására is: H gabonaárat? nem emelkedte'k olyan arányban, mint ami­lyen mértékben emelkedett, mondjuk, a szilva ára. Azelőtt, 1937-ben egy mázsa szilvát négy pengőért lehetett kapni, az idén 80—90 pengőt kapott érte a termelő (Egy hang jobbfelöl: Nem termett!), idefent Budapesten pedig 100—200 pengőbe 1 került egy métermázsa. (Egy hang jobb felől: Nem volt termés!) Én nem azt kifogásolom, t. képviselőtársam, hogy a szilva ára ilyen magasra szökött, csak pár­huzamot vonok az árak alakulása között; mert például sokan kifogásolták a cement árának megszabását — tudniillik a cement ára a régi ß pengővel szemben körülbelül 10 pengő lett — és viszont nem kifogásolják azt, hogy például a szilva ára ilyen magasra szökött. Egyenletes, arányos, az árucikkek értékének és a közgazdasági életnek megfelelő árszabást kívánunk látni; ebben az esetben nem lesz panasz arra, hogy a csizma ára 120 pengő és hogy a szilva ára detail-eladás­ban 200 pengő, mert ha az árakat úgy lehet megszabni, hogy azok arányban álljanak az emberek keresetével, fogyasztóképességével és szükségletével, akkor a közélelmezési politi­kát játszi könnyedséggel lehet irányítani. (Ügy van') Mélyen t, Ház! Németh Andor igen t. kép­viselőtársam — szó szerint nem tudtam je­gyezni,— azt mondotta, hogy hazaáruló az árdrágító, de az is hazaáruló, aki a termelést helytelen árpolitikával akadályozza. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hazaárulás!) Ez egy kicsit súlyos megállapítás. (Baky László: Lényegileg igaz!) Én ilyet nem szeretnék hal­lani, mert hiszen bizonyos tekintetben mind­annyian tévedhetünk, én tehát azt. aki az egész éven keresztül szolgálatban áll, ha, mondjuk, valahol melléfog, azért még a hazaáruló jelzővel nem illetném; mert mind­annyian melléfoghatunk bizonyos kérdések­ben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak ha tudatosan teszi!) De bizonyos az, hogy nem lehet egyoldalúan sem agrár-, sem kereske­delmi; sem iparpolitikát csinálni, csak egyféle politikát lehet csinálni, amely az egész nemzet konstrukcióját szem előtt tartja, mert minden egészséges államnak berendezése három erős tartópilléren áll: az egyik — ez a lesrvasta­gabb nálunk — az agrárérdek, a másik két pillér pedig, amely szintén tartja az épületet, az ipar és a kereskedelem. A háromnak egybe­vetésével lehet erős, okos, helyes nemzetgazda­sági politikát folytatni. (Ügy van!) Mélyen t. Ház! Ha szabad, teszek a minisz­ter úr előtt és az államtitkár úr előtt is mint közgazdasági szakember, három olyan meg­jegyzést, vagy ha szívesen fogadja, ha úgy tet­szik, három olyan tanácsot, amely munkájukat meg fogja könnyíteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az egyik, amelyről ma itt szó volt és ame­lyet kifogások alakjában már többen szóba­. ülése 19Uí november 26-án, szerdán; hoztak a túloldalról — és gróf Festetics^ Do­monkos képviselőtársam erről az oldalról is, — hogy nem szabad az embereknek a rendele­tek tömkelegében elveszniök. (Egy hang a szélsőbaloldalion: Ez igaz!) Tehát minél keve­sebb, könnyen érthető rendeletet, igen szigorú és végrehajtandó intézkedéseket. (Palló Imre: Magyar nyelven! Nem jogász nyelven!) A má­sodik: Csak azokat a cikkeket szabad rendel­kezések alá vonni, amelyek az arányos szét­osztás szempontjából figyelembe jöhetnek, — (Ügy van!) és harmadszor: a miniszter úrnak tessék azokat a hivatalokat, ügyeket, amelyek nincsenek egészen szoros összefüggésben , a közellátással, visszaadni részint a föidmívelés­ü'gyi, részint az iparügyi és, a kereskedelem­ügyi miniszter urak hatáskörébe s akkor majd meglátja a miniszter úr és az államtitkár úr, hogy jószándékuk mennyivel jobban fog ér­vényre jutni, mint amennyire ez eddig lehet­séges volt. Az árkormánybiztosságot pedig utasitani kell arra, hogy az ármegállapítások során a tisztességes polgári haszon keletkezésének le­hetőségét úgy a gabona, mint egyéb mezőgaz­dasági cikkek, az ipari és a kereskedelmi cik­kek tekintetében segítsék elő. Egy nemzet olyan erős, amilyen erősek az egyes tagjai. Szegény, lerongyolódott társadalommal, nmelyröl az előttem szólott Szeder képviselő­társam beszélt, nagy feladatokat nem lehet megoldani. (Ügy van!) Erős mezőgazdaságot, ellenálló, erős ipart és erős kereskedelmet aka ; runk látni s én ezt alátámasztom azzal, (Pandi Antal: És jól fizetett tisztviselőket is akarunk látni!) hogy a köztisztviselői karnak javadal­mazását is úgy kell beállítani. (Pándi Aaital: Miért csak a köztisztviselőkét 1 ? Mindegyikét!) hogy ez a közellátásban megfelelően szerepet vihessen. Éppen most, amikor lent voltam Debrecen­ben, beszéltem egy előkelő közigazgatási úrral, aki elmondotta, hogy szolga'bírájának — azt hi­szem — 260--280 pengő havi fizetése van. (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás.) Égy szolgabírónak, aki ma közellátás szem­pontjából végrehajtó szerv, ép úgy, mint an­nak a miniszteri tanácsosnak, aki az V. fize­tési osztályban van, meg kell adni a megélhe­tési lehetőséget és itt kérem a közellátási mi­niszter urat, támogassa azt a tiszteletteljes ké­relmemet, amelyet — azt hiszem,— a Ház min­den tagja részéről terjesztek elő, (Ügy van! jobbfetol.) hogy az idén Szent Karácsony ün­nepére tegyük jóvá legalább részben ezekkel az urakkal szemben azt, amit elmulasztottunk, (Helyeslés. — Palló Imre: Egy havi fizetést külön a tisztviselőknek!) és megfelelő mérték­ben juttassunk nekik karácsonyi ajándékot. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Felkérem a vállalatokat, különösen azokat, amelyek so­kat kerestek, segítsék munkásaikat, tisztvise­lőiket azzal, hogy ide Szent Karácsony ünne­pére a boldogság, békesség és a megelégedés beköltözhessek. (Nagy tavs. — Pándi Antal: Dupla fizetést nekik! Hadd költsék el!) T. Képviselőház! Itt ül ebben a sorban a Háznak legöregebb tagja (Éljenzés. —- EOy hang jobb felől: Egry Ferenc! ) t itt ül velem egy sorban, aki a megszállások ideje alatt is hűségesen kitartott magyarsága mellett, ' s azért került ide a Házba. Én viszont azért említem ezt, mert kötelességet vél 3k vele telje­síteni, — mint közgazdasági érdekképviseletnek elnöke — hogy közlöm: most 78 éves és most ünnepli iparosságának hatvanesztendős, gyé­mánt évfordulóját (Éljenzés és taps. — Pándi

Next

/
Thumbnails
Contents