Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

478 Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 19U december 11-én, csütörtökön. kori kormánypárt bevette a tagjai közé a szádokat, zsidókat indított a választáson és mindent elkövetett, hogy az a liberális szellem, amely 1912-ben a felhozott példám szerint oiyan hallatlanul uralkodott a városházán, minden képpen megmaradjon és azt a birtokállományt, amelyet 1920-ban elvesztett, mindenképpen viszszaszerezze. T. Ház! Erre a történelmi figyelmeztetésre szerény vélemény szerint nagy szükség volt, mert sokan a ma élők közül sem tudják azt, hogy milyen hallatlanul nagy szerepe volt Woiff Károlynak és a vezetése alatt álló Keresztény Községi Pártnak a városháza keresztényesítésében és milyen hallatlanul nagy nehézségekkel kellett küzdenie ennek megvalósításában. Az akkori kormányzatok mindig szembeszálltak ezzel és minden törekvésük arra irányult, hogy Wolff Károlynak és partjának keresztény irányban való működését megakadályozzák. Amikor egy többségből kisebbség lesz egy törvényhatóságban, kétségtelenül nem megy á kormányzás úgy, mint ahogyan ment azelőtt, kétségtelenül megegyezésekre kellett törekedni és a kormányzat el is követett mindent, hogy az akkori városházi kormánypárt és a

; Keresztény Községi Párt megegyezéseket létesítsen és miután többségi erő nem volt, viszont létérdek volt az, hogy a kereszténység mégis amennyire lehet, kezében tartsa a városházát a kormány ellenséges érzülete ellenére is, igenis, megegyezéseket kellett létesíteni. Ezeknek a megegyezéseknek következménye volt azután az, hogy azt a töretlen keresztény irányt, amely 1920 ban felfelé ívelt, törés érte és nem tudta elérni a kitűzött céljait olymódon es olyan hatásokkal, mint ahogyan azokat el kellett volna érnie az ország életében. Ma mar mindenki tudja ezt, ma már ezt világosan látjuk, de az 1922. és 1935. közötti időben ezt bizony nem látták és a keresztény irányzat városházán való érvényesülésének az akkori kormánypárt volt a legnagyobb akadályozója. A belügyminiszter úr a Ház elé ho^ta annakidején az 1934 :XTI. te. javaslatát. Én már egyszer itt a Házban említettem, — a belügyminiszter úr tetszésével nem találkozott, ugyan az, amit mondottam — hogy ez a törvény esi nált Budapest törvényhatóságából tulajdonképpen látszatautonómiát. Én ezekkel a dol gokkal nem akarok részletesen foglalkozni (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.), elég. ha arra utalok, hogy megszűnt a főpolgármester választása, kinevezett főpolgármester lett, a polgármester és az alpolgármesterek választása megerősítésre szorult. Azután ,a főpolgármesteri hatáskört mértéktelenül kiterjesztették, jött a szanálás, majd az üzemek gúzsbakötése, ami mind az autonómia sérelmét jelentette, de egyúttal nem szolgálta a székesfőváros polgárságának érdekét sem. Köteles objektivitással meg kell mondanom, hogy volt ennek a törvénynek jó része is. A legjobb részének azt tartom, — és ebben a tekintetben Bocsáry Kálmán t. képviselőtársammal együtt küzdöttünk — hogy a törvényhatósági tanácsot megszüntette. Bármennyire is az autonómia híve vagyok, mégis károsnak tartót" tam a fővárosra a törvényhatósági tanács működését, mert nem volt szakszerű és nem volt olyan felelőssége, amely mellett közigazgatni lehetett volna. Ez volt a törvény jó része. Amikor azután ezt a törvényt megszavazták és 1934 : XII. te. néven életbe is lépett, akkor 1935. június 2-án és 3-án választást tartottak a székesfővárosban. A választás előkészítése olyképpen folyt le, hogy miután Gömbös Gyula volt a miniszterelnök, látszólag az volt a helyzet. hogy itt a keresztények megint egy táborba kerülnek; az volt a helyzet, hogy Gömbös Gyula és Wolff Károly, akik egymással nemcsak baráti viszonyban voltak, hanem közös elvekért is küzdöttek, közös eszményeik voltak, kezet tudnak fogni. Ez a kézfogás meg is történt, azonban 'az akkori kormánypártban azok, akik Gömbös Gyula mögött ültek, voltak olyan ügyesek, hogy ezt a kézfogást mindig jobban és jobban lazították, úgyhogy amikor a végén a törvényhatósági bizottságot feloszlatták és a választásokat kiírták, akkor Gömbös Gyula is és Wolff Károly is külön-külön vezetett listát.* Ennek pedig igen súlyos következményei lettek a» Gömbös-kormány alatt a kereszténység érvényesítése terén. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A választások nem Gömbös Gyula miatt, hanem ismétlem, a mögötte ülő kormánypárt miatt egészen olyan színezetet kaptak, (Incze Antal: Stern Samu biztosan nem csinált Nagy László mellett propagandát!) hogy az egész választás nem a zsidók ellen, nem a liberálisok ellen ment, (Zaj. Elnök csenget.) hanem a keresztény Wolff Károly és a Keresztény Községi Párt ellen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A választási agitáció így is folyt; és itt tanúképpen hivatkozom megint Bocsáry Kálmán igen t. képviselőtársamra, A választásnak mégis mi lett az eredményei Budapest székesfőváros közönsége a Keresztény Községi Pártnak adott 33 mandátumot. Tudni kell, hogy 108 törvényhatósági bizottsági tagot választ a székesfőváros. A Nemzeti Egység Pártjának (Incze Antal: Ott volt Stern Samu!) adott 29-et, tehát 4-gyel kevesebbet. (Horváth Zoltán: Nem a választók adták?) A választás adta a kormánypártnak; precízen, világosat) beszélek. (Palló Imre: A kormánypártnak dolgozott a Stern Samu!) Mondom, a Nemzeti Egység Pártjának adott 29 mandátumot és ezek között, sajnos, öt aktív zsidónak, aki kormánypárti jelölt volt. (Zaj a szélsőbaloldalon!) Ez a keresztény irányzat szempontjából rend kívül szomorú és súlyos dolog volt, mert a*, együttműködés a kormánypárt és a Keresztény Községi Párt között már èz okból is bizalmatlansággal találkozott és a keresztény politika érvényesítése a Városházán ez okból a Gömbös-kormány alatt is rendkívül nagy nehézségekbe ütközött. Ha ezt valaki tudj'a, akkor különösképpen újból méltányolnia kel) Wolff Károlynak és pártjának akkori működését a törvényhatóságban. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) További eredménye ennek az 1935. évi választásnak az volt, hogy bejött 21 szocialista is. Ezek között 14 zsidó volt. {Zaj a baloldalon. — Incze Antal: Ez is tiszta véletlen volt! Tiszta véletlen!) T. Ház! Kétségkívül megdöbbentő ez a szám, hogy a szociáldemokrata párt 21 mandátumából 14 jutott zsidó kézbe. Bocsánatot kérek, azt már a t. szociáldemokrata párt sem fogja mondani, hogy a mögötte álló munkásságnak — amelyet ők mondanak mögöttük állónak — ilyen nagy százaléka zsidó. Egészen világos, hogy a szociáldemokrata pártban nem a munkásság érdekei érvényesültek. Mi igenis nagy háborúkat folytattunk a törvényhatóságban a szociáldemokrata párttal világnézeti alapon és mindig szomorúan állapítottuk meg, hogy lehetetlen, hogy az ország első törvényhatóságában a szociáldemokrata pártot 21 bi-