Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-233
Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 1941 december 11-én, csütörtökön. 477 .javaslat indokolásában lévő kifejezés azonban, hogy»előreláthatólag rövidesen«, egy megfoghatatlan valami. Tavaly azt hallottuk, hogy »közeljövőben«. Most mi a különbség a között, hogy »közeljövőben« vagy »előreláthatólag rövidesen«. Ha azt mondja az indokolás, hogy »rövidesen«, erről még azt gondolhatom, hogy ez a közeljövőnek egy rövidebb formáját jelenti, de ha hozzáteszi az »előreláthatólag« szót és azt mondja »előreláthatólag rövidesen«, ezt nem tartom olyan időmeghatározásnak, amely bizalmat ébresztene arra, hogy itt egy évnél rövidebb idő alatt választást fognak az országban tartani. (Incze Antal: Soha!) * T. Ház! A Délvidék visszacsatolásának kér; dését, mint új momentumot említette az előadó iír. Ha azonban a Délvidéken talán nem is lehetne választást tartani, a Felvidék, Erdély és az egész ország nyugodtan választhatna; az ország túlnyomó nagy részében meg lehetne tartani a választásokat és akkor a délvidéki választások elhalasztása nem jelentene olyan sérelmet, amely e törvényjavaslatot új momentummal megindokolná. (Úgy van a szélsöbaloldolon.) Maga a miniszter úr sem említette indokolásában ezt, bizonyára abból az okból, hogy nem ezt tartja a lényeges indoknak, hanem egy új közigazgatási törvény megalkotását. T. Ház! A belügyminiszter úr a költségvetések tárgyalása során ismételten és az idén is az autonómiák hívének vallotta magát. Ha pedig az autonómiák híve, akkor a belügyminiszter úr is egészen biztosan tudja, amint a kormányzatnak is,. tudnia kell, hogy > a :; nemzeti akaratmegnyilvánulás az autonómia lényege és tartalma. Vidéken, az egész trianoni országban 1934 ben, Budapesten pedig 1935 június 2-án és 3-án volt választás. A Felvidéken és Erdélyben Utoljára a cseh, illetőleg az oláh uralom alatt tartottak választást. Milyen indok lehet tehát arra, hogy ma, amikor a választói névjegyzékek mindkét térületén megvannak, — természetesen a trianoni országban, de a Felvidéken is, Erdélyben is —* hogy itt a választásokat elhalasszák, holott a kormányzat érdeke az volna, hogy ezeket a választásokat, különösképpen a Felvidéken és Erdélyben és az ország többi részében megtartsák, mert hiszen mód van arra, hogy az ott élő emberek akarata megnyilvánuljon, hogy ne forduljanak elő olyan dolgok, amilyeneket Erdéllyel kapcsolatban például Pál Gábor t. képviselőtársam itt olyan megrendítően előadott, (Ügy van! a ss^'lsőbaloldalon.) Végeredményben,^ ha a, nép választja meg a képviselőit, ha a választók akaratából ülnek össze Erdélyben is és a Felvidéken is a törvényhatóságok, akkor a választók ki fogják választani azokat az embereket, akik nekik a legjobbak, akik • az ő akaratukat képviselik, kik az oláh idő alatt kiváló magyarok voltak, akik mindenképpen érdemesek arra, hogy a polgárság akaratát a törvényhatóságokban képviseljék. Ez érdeke a kormányzatnak is, mert Erdélyből legalább objektív alapon tud hat Véleményeket, van kit meghallgatnia, van kit megkérdeznie. Én nem látom be, hogy a kormányzat Erdélyt és a Felvidéket illetőleg miért nincsen azon, hogy ott minél előbb alkotmányos for mák között — minthogy a kormányzat az autonómiák híve — megnyilvánulhasson az ott élő emberek akarata. "Én több, mint 20 esztendő óta Budapesten dolgozom és ezért különösképpen Budapesttel óhajtok foglalkozni. Ha Budapest szempontjából nézem ezt a törvényjavaslatot, akkor egy kis történelmi visszapillantást kell vetnem Budapest törvényhatóságának múltjára. Az 1912. évben alakult utolsó, úgynevezett békebeli törvényhatóság egyik jegyzőkönyvét néztem meg egy idős barátommal együtt és megállapítottam, hogy a törvényhatóság jelenlevő 309 tagja tekintetében a következő volt a helyzet. Ez az idős barátom, aki ezeknek az embereknek nagy részét ismerte, de távolról sem mindet, a legszigorúbb kritika mellett 159 zsidót állapított meg. (Börcs János: így lett Judapest! — Incze Antal: A liberalizmus dicsőségére!) Ugyanakkor három aktív tanácsnok is zsidó volt. Erre kell hivatkoznom azért, hogy lássuk, hogy a békeidőben BudaDest székesfőváros törvényhatóságát a zsidók milyen nagy mértékben szállták meg. Ez már magában véve bizonyítja azt, hogy Budapest életében is, de az ország mindegyik részének életében a törvényhatóságoknak akkor is rendkívül nagy jelentőségük volt. Elég nagy bai és bűn volt az, hogy Budapest keresztény társadalma békében egyáltalán nem törődött azzal, hogy a törvényhatóságban mi történik, mert csak ennek volt a következménye az, hogy a zsidók ilyen nagy számban tudták a békebeli törvényhatóságot megszállni, hiszen mindenki ismeri azt a hallatlanul visszás helyzetet, hogy például a római katolikus plébánost Budapesten a törvényhatóság zsidó tagjai választották meg. Ez teljesen lehetetlen állapot volt. Amit a kormány 1930-ban meg is változtatott. Ha ezt tudjuk, akkor kell méltányolni a legnagyobb mértékben Wolff Károlynak a nagy szerepét Budapest életében, mikor az o fellépésével, az ő szervezési tudásával, az ő szuggesztív egyéniségével megteremtett egy pártot és Budapest népének akaratából a törvényhatóságból kitette az összes zsidókat, hiszen az 1920-as törvényhatósági választás következmény eképpen egyetlen egy zsidó tag nem volt, illetve talán egy volt. Igenis gondolni kell Wolff Károly emlékére ebben a Házban is, aki olyan sokszor szólalt fel ebben a Házban és az akkori kormánypárt részéről és az akkori baloldal részéről rendkívül naerv megnemértéssel találkozott és sok-sok támadásban volt része, nedi er rendkívül nagyjelentőségű volt a trianoni orszáerban különösen Budapest székesfőváros szerene, mint ahogy a jövőben is nagy jelentőségű lesz ez a szerepe, minél nagyobb lesz az orszásr és adja Isten, hogv minél nagyobb lesrveu. Tehát ^ a törvényhatóságok ügyét, a törvénvhatósnsri választások kérdését, a törvényhatósági jog kérdését Budanest szempontjából nem lehet közömbösen nézni, mert ez az ország 1 ügve. (TTpy von! Tfay van! a szélftőbaloldalon.) Budapest székesfőváros törvényhatóságának iósá«> , a az ország ügye. Hiszen figyelemmelj s kísérték a kormánvzatok Budanest székesfőváros törvényhatóságának dolg-át. sajnos azonban mindig abból a szemszögből megítélve, hogv miiven " törvényt kell hozni azért, bosrv Wolff Károlynak és párti áuak működését a törvényhatóságban megbénítsák. Az 1920. évi teljes győzelmű választások után az úgynevezett konszolidációs korszakban a Bethlen-kormány volt az, amely szétbontotta a Keresztény Községi Párt eervséerét, megteremtett a városházán eery liberális kormánypártot és ezzel elérte azt. hogy az a keresztény irányzat, amely kezébe vette a városházát, kisebbséggé vált és nem tudta a városházát kezében tartani. Ugyanez a konszolidációs korszak, az ak-
