Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

Az országgyűlés képviselőházának 2S3. mében megtarthatták. Eszerint az általános választások során megbízást nyert zsidók továbbra is tagjai maradhattak a törvényhatósági bizottságoknak, ha egyébként az előírt választójogi feltételeknek megfeleltek. Ugyancsak megtarthatták mandátumaikat az izraelita hitfelekezeti képviselők is. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat azonban ezen a terén most már még tovább kíván menni és a választás útján bekerült minden zsidó törvényhatósági bizottsági tagságát megszünteti s ebből a szempontból nem tesz kivételt azokkal sem, akiket ez egyébként az 1939:IV. te. 2. fa értelmében megilletett. (Helyeslés a jobboldalon.) Megszüntetni kívánja ezenkívül a zsidó hitfeiekezeti képviseletet is. Ezek az intézkedések tehát most már nemcsak az 1939 :IV. tc.-ben megállapított közjogi korlátozások végrehajtását jelentik a törvényhatóságok vonalán, hanem a törvény célkitűzéseinek logikai alkalmazását is biztosítják és ekként mintegy lemérik, leszámítolják és figyel emibe veszik az 193!). év óta e téren kétségtelenül végbement fejlődést. A törvényjavaslat indokolása igen találóan mutat rá erre a körülményre. Az 1939 : IV. te. választójogi rendelkezései a- gyakorlatban időközben végrehajtást nyertek. A központi választmányok felülvizsgálták a zsidóknak tekinthető személyek országgyűlési képviselői választójogát és a közigazgatási bíróság is elbírálta a határozatok ellen beadott jogorvoslatokat. Kétségtelen, hogy ezeknek az eljárásoknak eredményeként a zsidó választók száma egészen szűk körre zsugorodott össze. A budapesti statisztika szerint az 1939 : IV. te. előtti zsidó választójogosultaknak száma egyhuszadára csökkent és körülbelül ebben az arányban fogyott a zsidó választók száma a vidéki törvényhatóságokban is. Minthogy pedig a választók számának tekintélyes csökkenéséből világosan következik az, hogy ha az 1939. évi. IV. te. életbelépte óta tartottak volna törvényhatósági választásokat, akkor ennek során a zsidó szavazók már nem támogathatták volna kellő súllyal hitsorsosa ikat és így azok törvényhatósági vagy ^képviselőtestületi tagsági jogot bizonyára nem is nyerhettek volna, logikus tehát, hogy az ilyen, ma már minden háttér és alapnélküli mandátumok nem is lennének meghosszabbíthatók az igazság elvének sérelme nélkül. Ezt a tervezett intézkedést azonban nemcsak az igazság elvének alkalmazása indokolja. Az 1939. év óta eltelt idő gazdasági nehézségei, bonyodalmai és zavarai nagyrészt annak a harcnak következményeként jelentkeznek, amelyet a hazánkban is talaját vesztett zsidóság az úgynevezett belső fronton folytat nemzeti társadalmunk ellen. Az állami élet menetének igen sok nehézsége a háborús időkben oly különös jelentőségű gazdasági életben nagyrészben annak a közösségellenes magatartásnak a következménye, melyet & zsidóság összessége tanúsít és másoknak is sugalmaz. Ilyen körülmények között tehát nemcsak az igazság, hanem a jogos védekezés elve is paranesolólag írja elő számunkra, hogy a zsidókat az önkormányzati életből, állami berendezkedésünk e fontos területéről kizárjuk és megakadályozzuk azt, hogy ők önkormányzati közületeink életére bármiféle befolyást is gyakorolhassanak. Ajogfejlődés helyes elveit alkalmazza a javaslat akkor is amikor az 1940 :XXVII. tc.-nek a felsőházi hitfelekezeti képviseletre vonatkozó rendelkezéseit a törvényhatósági életben is megvalósítja és itt a hitfelekezeti alapon helyetfoglalók sorából az izraelita rabbikat is ülése 19ki december 11-én, csütörtökön. ifű kizárja. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Éljen!) Ez egyébként egészen természetes is, mert ha zsidó egyén nem lehet önkormányzati testület tagja, még kevésbbé foglalhatnak itt helyet a zsidó faj és felekezet legexponáltabb képviselői. T. Ház! Önkéntelenül felmerülhetne az a kérdés, hogy miért nem tartalmazza a törvényjavaslat az 1940: XV. tc.-nek a zsidó fajiság meghatározására, vonatkozó rendelkezéseit, amelyek természetesen kétségtelenül túlmennek az 1939 : IV. te. ezirányú rendelkezésein. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nos, miért?) Az e tekintetben felmerülhető aggályokat azonban el kell oszlatnunk azzal, hogy közjogi, alkotmányjogi téren nem alkalmazhatunk olyan rendelkezéseket, amelyeket egy eminenter fajvédelmi törvényünk biológiai okokból tartalmaz, azzal a megszorítással, hogy a zsidó fajiság benne foglalt meghatározásai csak a házassági jog szempontjából alkalmazhatók. T. Ház! Az 1939. évi IV. te. a zsidóságot mint társaidalmunk egy részét fogja fel és ehhez képest akarja visszaszorítani közjogi téren. (Mokcsay Dezső: Ez a hiba!) Az 1940. évi XV. te. ezzel szemben a zsidóságot mint fajt veszi figyelembe és akarja elhárítani a magyar fajjal való keveredésének biológiai hátrányait. (Incze Antal: Itt van éppen az ellentmondás!) A helyes jogpolitika szempontjából nem volna ajánlatos az 1940. évi XV. te. jelenlegi alkalmazása, mert ez igen súlyos zavarokat okozhatna a jogszabályok gyakorlati alkalmazásának vonalán is. Indokoltnak találom tehát a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak azt az álláspontját, amely a fejlődés során nem tér le a közjogi síkról. T. Ház! Mielőtt a törvényjavaslat részié télre térnék ki, bejelentem, hogyha törvényjava slat^ bizottsági tárgyalásán nié«gy módosító indítványt kívánok előterjeszteni. Ezek közül az indítványok közül három jelentéktelennek mondható stiláris természetű, a negyediknek azonban bizonyos jelentősége van, mert hiszen a gyakorlati közigazgatási életben oly nagy fontosságú tisztviselői alkalmazással áll szoros kapcsolatban. Az önkormányzati tisztviselők alkalmazásánál a fennálló jogszabályok szerint ma az ai. irányadó, hogy a IX. fizetési osztályba sorozott állásra nem lehet alkalmazni önkormányzati tisztviselőt, ha a gyakorlati közigazgatási vizsgát eredményesen le nem tette; ugyancsak Budapest székesfővárosban az állami rendszerű IX. fizetési osztálynak megfelelő állásra is vonatkozik ez a szabály. A megsokasodott közigazgatási feladatok és az ezekkel járó munkateher azonban rendkívül megnehezíti a gyakorlati vizsgára készülő fiatalemberek ezirányú munkáját és a mai nagy elfoglaltság nemigen ad módot és lehetőséget arra, hogy ők a vizsgára megfelelően elő is készüljenek. Ugyancsak hátráltatja a Ciatalabb tisztviselők készülését az a körülmény is, hogy a legutóbbi években többször teljesítettek kato; liai szolgálatot iés ez a körülmény a most dúló háború következtében még nagyobb fontossárga! lép előtérbe. Mindezek eredményeképpen az önkormányzati tisztviselők uagyrésze önhibáján kívül kerül olyan helyzetié, hogy bár üres az állás és bár a tisztviselő szolgálati ideje már indokolhatná a IX. fizetési osztályba való előléptetést, mégis elesik ettől amiatt, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsgát nem tudja letenni. Az az indítvány, amelyet ebben a tekin60*