Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

474 Az országgyűlés képviselőházának 2So a Nyilaskeresztes Párt Maróthy Károly képviselő urat; a Szociáldemokrata Párt Peyer Karolj képviselő urat és végül a Polgári Szabadság Pártja Apponyi György gróf képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Hunyadi-Buzás Endre előadó urat illeti a szó. Hunyadi-Buzás Endre előadó: T. Ház! Immár harmadízben kerül a képviselőház, elé az önkormányzatok választott tagjai niegbizatásának meghosszabbítása tárgyában törvényjavaslat. Elsőízben az 1939. évben adott a törvényhozás felhatalmazást a meghosszabbításra 1940 december hó 31-ig, majd az 1940. évben most már Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságával egyetemben 1941 december hó 31-ig. 1939-ben a vidéki törvényhatóságokban azoknak a tagoknak a megbízatását kellett meghosszabbítani, akiket az 1935. évben választottak, ezenkívül az 1929 :XXX tcben létesített törvényhatósági kisgyűlés tag jai megbízatásának meghosszabbításáról kellett gondoskodni. Ez a törvény akkor a visszatért felvidéki területek unifikációjával volt szoros, kapcsolatban. A közigazgatási és alkotmányjogi szempontokon kívül a gyakorlati élet parancsoló követelményeként jelentkezett az a megoldás, amely az 1939. évben kibővült határok közt a törvényhatósági választások egységesítésére törekedett. Köztudomású, hogy az önkormányzatok feladatainak jórészét az államigazgatás közvetítői tevékenysége tölti ki ez a legnagyobb erővel követeli az egész vonalon az egységet. Közigazgatási szempontból igen jelentős érdek az, hogy az önkormányzatok élete és működése az egész országban \ egységes és áttekinthető alapokon nyugodjék. Ez a helyzet az irányítás egységéinek biztosítása mellett nagymértékben könnyíti a komoly ellenőrzési munkát is. Ettől eltekintve azonban erre az intézkedésre alkotmányjogi szempontból is szükség volt. mert az 1938 : XIX. törvénycikk az országgyűlési képviselőválasztó jogot szorosan összekapcsolta a törvényhatósági választójoggal, kimondván azt, hogy a törvényhatóságig választójog egyenlő a lajstromos országgyűlési képviselőválasztójoggal. 1939-ben tehát mindenesetre meg kellett várni, míg a választói névjegyzékek a Felvidéken is elkészülhetnek. Végül gyakorlati szempontból feltétlenül kívánatos, hogy a választásokkal és átalakulásokkal kétségtelenül együttjáró izgalmak, amelyek nemcsak az önkormányzati, hanem az államigazgatás közvetítői tevékenységre is zavarólag hatnak, egyszerre és egyidőben lépjenek fel az ország területén és ne terjedjenek ki olyan hosszú időre, amennyit az egyes területeken esetleges többhónapos különbségek jelenthettek volna. A választások előkészítési munkálatai akkor a választói névjegyzék elkészítésével kapcsolatban megindultak f és be is fejeződtek. 1940-ben azonban az történt, hogy most már a Gondviselés jóvoltából újabb és még jelentősebb területek tértek vissza az anyaországhoz. Ennek következtében az előbb említett szempontok ismét előtérbe léptek, természetesen jelentőségükben és súlyukban most már még nagyobb nyomatékkal, mert 1940-ben már Budapest székesfővárosban is esedékessé váltak a törvényhatósági választások. Ugyanekkor azonban teljes jelentőségében bontako^ zott ki az a gondolat, amely az önkormányzati reform feltétlen megvalósításának szükségességét hirdette. Mindinkább világossá vált ugyan. ülése 19hí december 11-én, csütörtökön. is, hogy az önkormányzati közigazgatás szervezeti és személyzeti elemének mindenképpen alkalmazkodnia kell az líj követelményekhez. A társadalompolitikai tapasztalatok és fejlődés, melyek az új időkkel új feladatokat, új célkitűzéseket, sőt mondhatnám, a nemzeti lélek átformálásának kötelezettségét hozták, immár ki" kerüihetetlenül követelték az önkormányzati reformot. Teljes erővel megindult tehát az ezeknek a céloknak elérésére alkalmas közigaz" gatási szervezet előkészítő munkája, ami megszakítás nélkül az egész éven át tartott. Ez a reformelőkészítő munka azonban időközben is mindinkább bővült, mert hiszen alkotmányunk e fontos szervének olyan megújításáról kell gondoskodnunk, hogy az önkormányzati közigazgatás minden tagozata a községtől egészen a törvényhatóságokig, tökéletesen meg tudjon felelni az új idők követelményeinek és egyben mintegy alkotmányos alapja legyen új közigazgatásunknak, sőt mondhatnám, állami berendezkedésünknek is. Ezek mellett e reformokkal biztosítani kell az önkormányzatoknak új tartalommal, új lehetőségekkel való felruházása útján a tökéletesebb önkormányzati élethez való visszavezetését is. Ez a nagy felelősséget teremtő munka immár befejezéséhez közeledik és belügyi kormányzatunk nemsokára abban a helyzetben lesz, hogy a szükséges javaslatokat a törvényhozás elé terjeszthesse. T. Ház! Ha elismerjük ••— mint ahogyan ebben a képviselőház pártkülönbség nélkül egyet is ért — az önkormányzati közigazgatás reformjának szükségességét, ha átérezzük ennek a reformnak nagy alkotmányjogi jelentőségét, ha értékeljük azokat a jelenségeket, amelyeket az önkormányzati területek újjáalakításával kapcsolatos események feltétlen biztonsággal kiváltanak, végül, ha belátjuk, hogy az 1941. évben újabban hazatért területek közigazgatási kérdéseinek szerves és egyöntetű megoldásáról kell gondoskodnunk, nem lehet kétséges élőt tünk, hogy a tárgyalás alatt álló javaslat feltétlenül helyes, gyakorlati és szükséges. S míg az 1939. és 1940. években egy-egy évi, tehát aránylag elég hosszú időre szóló halasztást adott a törvényhozás, addig most ebben a javaslatban a választásoknak csupán a törvényhozás további intézkedéséig való elhalasztása; ról van szó. Minthogy pedig az önkormányzati reformjavaslatokkal nemsokára módjában lesz a törvényhozásnak foglalkoznia, a most megadandó halasztás lehetővé teszi az önkormányzatoknak még a jövő év első részében való újjáalakítását. Emellett természetesen ebben az évben is fennforognak mindazok az indokok, amelyek a törvényhozás elhatározását az 1939. és 1940. években vezették. Összefoglalva tehát a mondottakat, ,a tárgyalás alatt álló javaslat előkészítő, technikai jellegű, lehetővé teszi az önkormányzati reform zavartalan életbeléptetését és módot ad ennek a kérdésnek egységes, szerves megoldására és lebonyolítására. Emellett azonban, tHáz, ebben a javaslatban két igen jelentős alkotmányjogi jellegű intézkedés is van. Már a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló 1939. és 1940. evi törvényeink is tartalmaztak olyan rendelkezéseket, amelyek a zsidóság elleni küzdelemben az 1939:IV. te. rendelkezéseit a törvényhatósági mandátumok meghosszabbításánál is érvényesítették. E törvények azonban nem mentek ennél tovább és nem érintették azoknak, a zsidóknak a törvényhatósági bizottság tagságát, akik ezt az 1939:IV. te. értei-