Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Az országgyűlés képviselőházának 282. tói, óvakodjék a rossztól, attól a társadalmi mételytől amely mindig az elégedetlenség' felkeltésével ellentétet szít a nemzet egyes tagjai között, igyekszik megbontani azt a rendet, amely épít és elősegíteni azt, amely csak rombol és pusztít amelyet egyszer már, sajnos, végigélt nemzetünk 133 napon keresztül. Epem ezért szükség volna arra, hogy a miuiszt erein oki tárca keretében szervezett államtitkárság, csoport foglalkozzék a jövőben a film, a rádió, a sajtó és a propaganda-ügyek intézésével. Legyen ez egy kézben, mert, sajnos, túl széttagoltan történik a vezetés, nincs meg az az egység és nincs meg az az eredmény, amelynek pedig éppen napjainkban meg kellene lennie. A magyar társadalom figyelmét még egy kérésére szeretném felhívni, amelyet nem veszünk olyan komolyan, mint ahogyan arra talán szükség volna és ez a rokoimépekkel, a finnekkel, észtekkel és bolgárokkal való rokoni kapcsolat tartása, élesztése és kifejlesztése. Elmentem a finn-, észt- magyar rokonsági napra. Ügy hallottam éppen ott, hogy a finnek, a bolgárok és az észtek nagyrabecsüléssel viseltetnek nemzetünk iránt (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és benünk a rokonnépek vezető államát látják. Nekünk — és ez külpolitikai szempontból sem volna közömbös — nagyobb fontosságot kellene ennek a kérdésnek tulajdonítanunk és igenis mindent meg kellene tennünk ebben az irányban. (Ügy van! Úgy van! — Egy hang jobb felöl: A keleti rokonok felé!) A tegnapi nap folyamán résztvettem, a Tattersallban a levente ifjú vezetők ünnepén. Bevallom, könnyek csillogtak a szememben, amikor az ünnepély programút ját végighallgattam és végignéztem. Boldog voltam, hogy elérkeztünk oda^ hogy végre a magyar ifjúság megfelelő kiképzése megfelelő kezekbe kerül és a magyar ifjúság kiképzése olyan irányú lesz, amely biztosítani fogja a magyar jövőt. Nem akarom a t. Ház idejét elfoglalni azzal, hogy felolvassam a zászló előtti tisztelgés szövegét, azt az ott felolvasott szöveget, amelylyel ez a 860 ifjú tisztelgett a zászló előtt, csak az utolsó mondatot legyen szabad felolvasnom. (Halljuk! Halljuk!) — Olvassa): »Tisztelgünk előtted dicsőséges magyar múlt, dolgozunk érted magyar jellem és hisszünk benned magyar jövő. Tisztelgünk, imádkozunk előtted dicsőséges magyar zászló«. (Éljenzés.) így kell a nemzet szimbólumát tisztelni és így kell ezen keresztül magyar nemzetünket és magyar fajtánkat is tisztelnünk! És még egyet. Az ünnepség a Miatyánkkal kezdődött, amelyet elmondottak az összes résztvevők, mind a 860 ifjú. Mondhatom, hogy ilyen lélekbemarkoló jelenetnek nem igen voltam 'tanuja. Képviselőtársaim közül csak ketten voltak ott, hárman voltunk jelen képviselők. Sajnos, ez nem az a szám, amelyet megérdemelt volna ez az ünnepség, (Incze Antal: Abból i« e^y e'Wzéki volt!) de remélem, hogy a jövőben sokkal többen fogunk elmenni, mert >a magyar ifjúság nevelésén keresztül tudjuk a jobb magyar jövendőt elérni. T. Ház! A szekszárdi kerület országgyűlési képviselője vagyok és így kötelességemnek tartom, de felfogásommal, meggyőződésemmel is teljesen egyezik az, hogy a selyemtenyésztés kérdésével foglalkozzam. Szekszárdon van a selyemtenyésztési főfelügyelőség és a világiul ű selyempetekísérleti állomás. Szekszárd a magyar selyemtenyésztés ősi fészke, ott műülése 1941 december 5-én, pénteken. 469 ködött Bezerédj Pál, a selyemtenyésztés apostola, aki 1879-ben Székesfehérváron kibocsátott röpiratéval kezdte meg működését és 25 évre rá elérte azt, hogy a 2500 kiló selyemgubót termelő ország 2 millió kilogramm selyemgubó termelésig vitte fel. Az ő idejében egy csomó selyemfonóda és selyemgubóraktár alakult; legnagyobbrészt az ő áldozatos munkája, sőt saját vagyonának feláldozása révén. Ö volt az, aki az anyja révén Oroszországban örökölt hatalmas birtokát eladta és teljes mértékben a selyemtenyésztésre fordította. Ilyen lelkes emberekre van szükségünk mindenegyes kérdésben, akkor olyan eredményeket érhetünk el, amilyent ® ért el, tudniillik Magyarország az ő idejében az európai selyemtenyésztő államok közül a harmadik helyre verekedte fel magát és világhírűvé lett a magyar selyem tenyésztés. A háború előtt Magyarország a nyolcadik helyre csnszott le, Olaszország az első a maga 50 millió kilogrammos selyemgubőtermelésévelt, ezt követte Oroszország, Franciaország, Törökország, Bulgária, Jugoszlávia, Spanyolország termelése és ezt a hosszú sort zárta le Magyarország. Szomorú, hogy nem ismerjük fel a selyem tenyésztés fontosságát. A selyemtenyésztés zártkörű termelési egység. Itt az országban lehet a selyemhernyópetétől a legfino mabb selyemszövetig mindent előállítani, nem kell semmit külföldről behozni, amellett a termelt selyem az ország vagyonát jelentékenyei) emeli. Megszüntethetjük vele azt a behozatali többletet, amely még az utóbbi 10 éven keresztül is 5 millió pengőt tett ki, sőt jelentékeny hasznot tudnák elérni a selyemki vitellel. Jellemzésül legyen szabad elmondanom, hogy egy uncia pete körülbelül 60 kilogram nyersgubót eredményez, az viszont 20 kiló szárított gubót, amiből 5 kiló selyemfonalat nyerünk, ebből pedig 100 méter legfinomabb selyemszövetet lehet készíteni. Tehát egy kisembernek 33 napon át tartó munkája száz méter selyemszövetet eredményez az ország közgazdaságának. Nem hiszem, hogy^ volna még egy olyan termelési ág az országban, amellyel ilyen eredményt lehetne felmutatni. A termelési eredmény, mélyen t. Ház, okozati Összefüggésben van a selyemgubó beváltási árával. Én már eddig is, mióta képviselő vagyok, mindent megtettem, hogy a gubó heváltási ára felemeltessék. A folyó év első tenyésztési idejében még kilogramonként két pengő volt az L osztályú gubó beváltási ára, amíg éppen a foldjmívelesügyi miniszter úr közbenjárására 2 50 pengőre emelték fel. ÏJz még mindig nagyon kevés. Általában egy napszám bére szokott lenni egy kg gubó beváltási ára. Akik künn a mezőgazdaságban élnek, nagyon jól tudják, hogy 250 pengő^ napszámbérért egyáltalában nem lehet napszámos embert kapni. De hasonlítsuk össze ezt az árat a külföldi országok beváltási árával. A szomszéd Jugoszláviában 35 dinár, azaz 350 pengő, Olaszországban 15 líra, tehát közel 5 pengő a gubó beváltási ára. Ha a gubó beváltási árát itt Magyarországon is felemelnék 3-50 pengőre, elérhető volna, hogy az ez évben elért 400.000 kg gubó termést egymillió kg-ra is felemeljük, ami már legalább 20—25 millió pengő kiviteli többletet eredményezne. T. Ház! A magyar selyem kiváló, az összes selymek között egyik legjobb szakítótulajdonságú, (Ügy van! Ügy van) úgyhogy egy időben az angolok azért importálták, hogy a kínai selyemmel keverjék. Éppen ezért szükség van arra, hogy lelkesedéssel és szeretettel foglal63*
